„Az óvodában a gyerekek száraz kenyeret kapnak. Rendszeresen gyomrozzák, terrorizálják őket. Hánynak a félelemtől” – írja egy „névtelen” feljelentő levél a budapesti Benjamin óvodáról. Tanmese egy névtelen levél mögé bújó alantas bosszúról; a Budapesti Zsidó Hitközség fejüket félrefordító vezetőiről és egy becsületétől megfosztott óvónőről. De legfőképpen: a megrágalmazottak kiszolgáltatottságáról.
Rádai Éva értetlenül forgatja a papírlapokat, és mivel a szemüvegét az autójában felejtette, nem talál más megoldást, Kunos Pétertől kéri el annak olvasószemüvegét. A sors különös fintora: a saját erkölcsi megsemmisüléséről szóló irományt az elbocsátását vezénylő férfi szemüvegével tudja csak elolvasni. Sorról sorra halad, de nem akar hinni a szemének. „Gyerekverés. Hánynak a félelemtől. Éheztetés. Csalás. Gazdasági bűncselekmények. A családjának gyalázása...” Forog vele a világ...
*
A történet indulásakor még csak nem is hallottunk a koronavírusról. 2019 júliusa volt, amikor Rádai Évával, a budapesti Benjamin óvoda akkori vezetőjével egyetlen óra alatt megfordult a világ; amikor egy névtelen rágalmazólevél nyomán elvették a becsületét.
– Hogy mit veszítettem? Mindent! – mondja összetörve 2020 tavaszán. – A becsületemet, a tisztességemet, a megbecsültségemet. A huszonnyolc év múltamat. A közösséget, amelyhez tartoztam. Nekem az életemet jelentette az, hogy ezt a zsidó hagyományokat őrző óvodát a gyerekekkel és a szülőkkel együtt megteremthettük. Most rám égették a szégyenpecsétet. Lehetőséget sem kaptam.
Három sűrű oldalon át sorakoznak a Rádai Évát érő vádak, ám ahogy az alábbiakból kiderül, a fenntartó, vagyis a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) nem tett és nem tesz semmit, hogy a rágalmazólevél igazságtartalmáról megbizonyosodjon. Azaz, de: a belső vizsgálatot mellőzve, 28 év szolgálat után, megalázó körülményeket teremtve kirúgja a vezetőóvónőt, valamint perrel fenyegeti az üggyel foglalkozó újságírót.
És mielőtt bárki legyintene, hogy ez nem ügy, érdemes szem előtt tartani: mindez, vagyis hogy egy semmiből jött névtelen levél éppen saját legszeretettebb közösségünkben foszt meg bennünket a becsületünktől, bármelyikünkkel megtörténhet.
A történet főszereplői
1. Rádai Éva óvónő, volt intézményvezető. A szóban forgó intézmény a XIV. kerületi Benjamin óvoda, a célkeresztben pedig Rádainé Somosi Éva állt, aki a rágalmazólevél megszületésekor 28 éve, vagyis 1992 óta irányította a zsidó óvodát. 2016-ban az a BZSH terjesztette fel a legrangosabb pedagógiai kitüntetésre, a Brunszvik-díjra, amely most a levél kapcsán semmi esélyt nem adott neki arra, hogy a Rádai szerint koholt vádak ellen védekezhessen. Ma már nemcsak arra nincs esélye, hogy a Benjaminban akárcsak óvónőként továbbra is tevékenykedjen, de arra sem, hogy a szülők, valamint egykori óvodásai előtt (akik közül több generáció immár felnőttként éli az életét) tisztázza magát.
2. Dr. Kunos Péter, a BZSH és a Magyarországi Zsidó Hitközség Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója. 2016-ban még ő az, akinek előterjesztésére Rádai Éva Brunszvik-díjat kap (az átadón Kunos személyesen volt jelen); 2019-ben pedig maga vezényli le az óvónő eltávolítását – egy névtelen mocskolódó levelet az orra alá nyomva. Kunos a gyermekbántalmazás és egyéb súlyos vádakkal teli levél nyomán semmiféle vizsgálatot nem rendelt el. Többször rákérdeztünk, miért, Kunos visszatérő válasza: „névtelen levelekkel nem foglalkozunk”.
3. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az Emmi érdeklődésünkre részletes tájékoztatást adott az ügyben. Hozzájuk 2019 áprilisában érkezett a Rádai Évát rágalmazó levél. Ezt ők továbbküldték a BZSH-nak. Hogy a levélben megfogalmazott, igen súlyos, sok esetben büntetőjogi következményekkel is járó ügyben (például súlyos gyermekbántalmazás, sikkasztás) miért nem indított vizsgálatot az Emmi. Amint érdeklődésünkre fogalmaztak: „Magán fenntartó esetén mind a bűncselekmény gyanújának felmerülése, mind az intézményvezető esetleges alkalmatlansága tekintetében a fenntartónak kell eljárnia...”
4. A Benjamin óvoda szülői közössége. Az Emmihez papíron elküldött levél végén gépelve ez az aláírás szerepel: „Az óvodába járó gyerekek szüleinek közössége”. (A cikk készítése több hónapot vett igénybe, ez idő alatt tucatnyi szülővel beszéltünk. Egy anyuka vállalta névvel a szereplést, a többiek anonimitást kértek. Az ügyről mindenki hallott, s a nekünk nyilatkozók a leghatározottabban cáfolták, hogy közös feljelentőlevelet fogalmaztak volna.)
Szülő 1.: Hallottunk az Évát ért vádakról és a névtelen levélről. De ez utóbbit tegyük idézőjelbe. Hogy lehet névtelennek nevezni, amikor volt rajta aláírás: „Az óvodába járó gyerekek szüleinek közössége”. Ezt a levelet senki soha nem egyeztette velünk! Tehát a szülők közössége egészen biztosan nem írt ilyen levelet. És azt is állítom, hogy ha a BZSH vezetői a végére akartak volna járni annak, hogy ezt a levelet valóban a szülők írták-e, akkor ezt egyetlen délután alatt kideríthették volna. Sőt, aki figyelmesen elolvassa, rájöhet, kinek lehetett ez a bosszúja. Egyértelmű, hogy a vezetők ezt nem akarták kideríteni, és nyilvánvaló, hogy valamiért meg akarták szégyeníteni Évát.
5. És végül főszereplő az állítólagosan szülők által írt levél. Benne egészen elképesztő vádakkal. 2019. június 4-én került a BZSH-hoz. A hitközség vezetői ezt követően senkinek nem jelezték, hogy jött egy ilyen tartalmú levél: egyetlen nevelőt vagy szülőt sem kérdeztek arról, hogy az abban megfogalmazott igen súlyos vádaknak van-e bármi alapja. Nem vizsgálták, akár egyetlen állítás is igaz-e a megfogalmazottak közül. A levelet másfél hónapon át elfektették. Csak akkor került elő a fiókból, amikor Rádai Évát az elbocsátásakor raportra hívták.
A vádpontok
A géppel sűrűn teleírt, háromoldalas levél stílusa csapongó, nehezen követhető. A szerzők többes számról olykor átváltanak egyes szám első személyre, ami valóban erősen megkérdőjelezi, hogy a szülői közösség fogalmazta-e a levelet. A feljelentés mindvégig szándékoltan „elkeni”, összemossa, hogy mely részek vonatkoznak Rádai Évára, és mely részek a beosztottjaira. A legdurvább kijelentések arról szólnak, hogy az óvodában rendszeresen brutálisan bántak a gyerekekkel.
„Ideggyenge a nő, és ezt mindenki tudja, ennek ellenére alkalmazza az igazgatónő. El kellene küldeni pszichológushoz. Rettegnek tőle, mert tudják, hogy az igazgatónő kedvence ez a nő. Fenyegeti a gyerekeket, szóban terrorizálja őket. (...) Nem törődik, hogy a gyerekek ebédelnek-e vagy sem. Száraz kenyeret ad nekik. Nem adja ki a gyermekeknek járó adagot, mert hazaviszi vagy helyben megeszi. Nem adja ki a hazamenős gyermek ételét, mert hazaviszi. (...) Testi fegyelmezést alkalmaz a rá bízott csoportban.
Gyomron üti a számára idegesítő piciket, megszorítja, rászorít, rácsap, kizárja a wc-be, leönti vízzel. A bántalmazások rendszeresek, és a terrorizálás is a mindennapok részét képzi. A gyerekeknek pszichoszomatikus tüneteik vannak: hánynak a félelemtől, amikor tudják, hogy ő van reggel; sírnak, nem akarnak bemenni; rettegnek és félnek.”
Néhány további vádpont: a befizetéseket eltünteti az óvodai számítógép adatbázisából a gazdasági vezető asszisztálásával; diszkriminálja a gyerekeket a szülők anyagi helyzete alapján; a gazdasági vezető csak és kizárólag taxival jár az óvodába, és Louis Vuitton ruhákban, táskával (valamint 100 ezer forint alatti ruhát fel sem vesz), minimális fizetésért; majd a befejező rész Rádai Éva családját mocskolja. Érdemes kiemelni még egy érdekességet: a levelet végigolvasva feltűnik, hogy abban többször is megneveznek két korábbi óvodai kollégát, akik évekkel korábban állítólagosan sérelmeket szenvedtek Rádai Évától.
Szülő 2.: A mi gyerekünk nem jár már a Benjaminba, de arra tisztán emlékszem, hogy az egyik óvónő éveken át vádaskodott Rádai Évával szemben. Mentek a szülők a gyerekekért, és állandóan traktált bennünket mindenféle zagyvasággal, fizetési papírokat lobogtatott, Éva családi életében turkált, sütött belőle a rosszindulat. Én úgy tudom, hogy a nevelői értekezleteken többször is botrány volt, egyszer még az asztalt is rá akarta borítani Évára.
A bűnhődés
A legkülönösebb a fenntartó, vagyis a BZSH viselkedése. Júniusban megkapják a levelet, amely súlyos és rendszeres gyermekbántalmazásról szól, valamint gazdasági visszaélésekről, de nem történik semmi. Nem járnak utána, nem kérdeznek rá a vezető óvónőnél vagy más munkatársaknál. Nem próbálják meg kideríteni, mit is takar a „szülők közössége” aláírás. Nem érdekli őket, hogy akár csak egyetlen állítás is igaz-e a leírtak közül.
Ehelyett elfektetik a levelet egészen 2019 júliusának közepéig. Rádai Évát ekkor rendelik be a hitközség központjába. „Semmi jel nem mutatott arra, hogy az elbocsátásom lesz a téma. Azt gondoltam, a következő tanév elindításáról fogunk beszélgetni” – eleveníti fel annak a júliusi napnak a reggelét Rádai.
De nem ez történt. A megbeszélésre Kunos mellett megérkezik a hitközség másik négy vezetője is. Öt férfi veszi körbe Rádai Évát, amikor a levél előkerül. – Éva, tudsz te erről? – kérdezi Kunos Péter.
Szülő 3.: El tudja azt hinni bárki is, hogy ha a gyerekeinket verik, éheztetik, szinte kínozzák, szóval, ha mindezek valóban megtörténtek, akkor mi, érintett szülők nem verjük ki a balhét azonnal? Ha valakinek a gyereke hány a félelemtől, beengedi a csoportba reggel? Ha bárki, akinek óvodába, iskolába jár a gyereke, és úgy tudná, a vezető zsebébe vándorolnak a különórákra befizetett pénzek, nem szólna ott helyben? De ha egy szülő valamilyen sérelem miatt mégis levelet írt volna, miért választaná a minisztériumi utat ahelyett, hogy egyenesen a BZSH-hoz fordulna?
A BZSH irodájában történteket Rádai Éva így idézi fel: – A pontos dátumra nem emlékszem, de július közepe. Beléptem, öt marcona ember fogadott. Leültünk, és rögtön a kezembe nyomták a levelet. Kunos mondta, tisztában vannak azzal, hogy a levél minden pontját meg tudom cáfolni, ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a szeptembert már nem az én vezetésemmel képzelik el az óvodát, elbocsátanak, mert átalakítják az oktatási rendszert. Mire én kérdeztem: „Úgy gondoljátok, hogy én ezt nem tudom lebonyolítani?” Ő közölte, hogy de, igen, tisztában vannak azzal, hogy képes lennék erre, de akkor is el kell mennem.
Kunos azt is mondta, hogy nem akar engem semmiféle tortúrának kitenni, és én mindenféleképpen rehabilitálva leszek. Ha beleegyezem abba a módba, ahogyan ők javasolják a távozásomat. Itt a lényeg, hogy nem akartak maguknak (nem nekem) balhét.
– Az öt „ellenfél” jelenlétét mi indokolta? Fenyegetve érezte magát?
– Önmagában az, hogy egy ilyen „tömeg” vett körül, az volt fenyegető. A viselkedésük nem volt az. Hűvösek voltak, és kimértek.
– Nem volt olyan gondolata, hogy nem bólint rá a közös megegyezéses távozásra?
– De volt! A megdöbbenés és a felháborodás után az első gondolatom természetesen ez volt. De komoly tortúrának néztem volna elébe, és pénzügyileg sem biztos, hogy jobban jártam volna. Érzékeltem, ha nyerek is egy munkaügyi perben, számomra itt jövő már nincsen. Még az is elhangzott, hogy egészségtelen 28 évet egyetlen munkahelyen eltölteni.
– Konkrétan kitől és hogyan hangzott az el, hogy a levélben megfogalmazottakkal kapcsolatosan kap majd erkölcsi támaszt?
– Konkrétan Kunos Péter szájából hangzott el, hogy valamilyen fórumon erkölcsileg rehabilitálni fognak. Ez azóta sem történt meg. Ehhez képest az első őszi szülői értekezleten egy kurta „Rádai Éva nyugdíjba ment” közléssel intézték el a dolgot a szülők felé.
Szülő 4.: Rádai Évát 25 éve ismerem. Két kislányunk is a Benjaminba járt oviba, remek szülői közösség is létrejött ott. Pár hónapja éppen az egykori szülőkkel tartottunk nosztalgiabulit, amikor az egyik anyuka megkérdezte tőlünk, „hallottátok, miket csinált Éva”? És akkor előadta a történetet az oviban történt gyerekverésekről, a befizetések eltulajdonításáról és egy csomó disznóságról. „Ne viccelj már, az lehetetlen, hogy Éva ilyeneket tenne!” – mondtuk, de az illető anyuka csak hajtogatta, hogy higgyük csak el, hiszen ki is rúgták. (E. Edit)
Rendőrség, bíróság – Hogy bizonyítsam?
Aki rágalmazás áldozatává válik, az egyik legnagyobb értéke sérül, a becsülete. Minden ember érdeke, hogy környezete a lehető legjobb véleményt alkossa róla. Az alaptörvény is kiemeli az emberek jó hírnevének fontosságát: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ezt tiszteletben tartsák.
A Büntető törvénykönyv szerint (226. § (1)) „aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Akár kétévi szabadságvesztést is kaphat a rágalmazó, ha azt aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követi el. Rágalmazás esetén a bosszúból elkövetett becsületcsorbítás aljas indoknak számít.
Ám hogy hasonló esetekben mennyire védtelenek és kiszolgáltatottak lehetünk mindannyian a jogi igazságtételt illetően, azt Rádai Éva esete kitűnően bizonyítja. Az elbocsátott vezető a levél kézhezvételét követően azonnal rendőrségi feljelentést tett rágalmazás és becsületsértés címén.
Több indoka is volt erre. (1.) A becsületén jelentős sérelem esett. Érintett a családja, a közvetlen környezete, a baráti és munkakapcsolatai egyaránt. (2.) A levél híre sok emberhez eljutott, tartalma szájról szájra adva nyilvánosságra került, így a „névtelen” feljelentő nagy nyilvánosság előtt követte el a becsületsértést. (3.) A levélben megfogalmazott súlyos vádak mindegyikét tételesen cáfolni tudja; vagyis a levélben megfogalmazottak egyértelműen rágalmak. (4.) Végül: Rádai Évának határozott gyanúja volt arra nézve, hogy ki írhatta a levelet.
Úgy gondolta, mindez elég lesz arra, hogy a hatóságok vizsgálatot indítsanak, és kiderítsék, ki volt a rágalmazó. Besétált a rendőrségre, megtette a feljelentését ismeretlen tettes ellen. Panaszát egy négyoldalas jegyzőkönyvben rögzítették. Két hónappal később a bíróságtól kapott egy levelet, amely felszólítja, hogy mivel az ügy magánvádas, ezért terjessze be a bizonyítékait, és nevezze meg, hogy konkrétan kit vádol.
A hasonló esetekben azonban éppen ez a bökkenő! Még ha a becsületsértést elszenvedőnek van is sejtése, akár erős gyanúja is arra nézve, hogy ki rágalmazta meg a levélben, a bírósági eljárás során magánemberként, nyomozati jogkörök és lehetőségek hiányában ezt igen nehéz bizonyítani. Évekig húzódhat az ügy, sok százezer forint költséggel járhat, ám ha nem tudja bizonyítani, akkor hamis vád miatt ő maga válhat büntethetővé. Ördögi csapdahelyzet. Rádai Éva a bíróságtól kapott levél után úgy döntött, visszavonja a keresetét. Most, egy év elteltével egyre világosabb számára, jogilag sem kaphat elégtételt.
Szülő 5.: Tudja, mi az, amit senki sem ért: az, hogy a BZSH vezetői alkalmat sem adtak arra, hogy Éva megvédhesse magát. Mondjuk, Kunos Péter vagy egy másik vezető legalább a következő évnyitóra bejött volna és elmondta volna, hogy kedves szülők, érkezett egy ilyen és ilyen levél, megvizsgáltuk, kiderült, hogy az állítások hamisak és hogy Éva távozása mindettől független, nagyon köszönjük neki az elmúlt három évtizedet. És akkor tiszta sor, le van zárva, emberileg tisztességesen.
A védelem széttárja a karját
Kunos Pétert, a BZSH és a Mazsihisz ügyvezetőjét többször megkerestem az ügyben. Első válaszában ezt írta: „Névtelen levelekkel nem szoktunk foglalkozni, ez esetben sem tettük. Csak azért adtam oda az Évának, hogy lássa, miket írnak róla összevissza. A felmentéséhez semmi köze nem volt ennek a levélnek, hiába próbálja ezt Éva másképp beállítani. Egyébként több szülő tett panaszt személyesen és írásban is az óvodai állapotok, többek között szeretett óvónőjük ellehetetlenítése és kényszerű távozása miatt. De ezek és a folyamatosan csökkenő gyereklétszám sem szolgált még alapjául az elsietettnek éppen nem nevezhető intézkedésekhez. Az óvoda vezetésében a megújulás érdekében egyszerűen változtatásra volt szükség. Az előbbiek okán mindegyik kérdésed okafogyottnak tekinthető.” (A tegeződést korábbi ismeretségünk indokolja – H. T.)
Második levelemben többek között ismételten rákérdeztem: hogyan lehetséges, hogy a feljelentőlevélben megfogalmazottakat – amelyeknek egy része büntetőjogi következményekkel is járhatna – egyáltalán nem vizsgálták: ez ügyben nem beszéltek egyetlen szülővel vagy óvodai alkalmazottal sem? Személyes ígérete ellenére miért nem adtak az óvodai közösségen belül erkölcsi védelmet Rádai Évának az őt és családját ért becsületsértő kijelentések miatt?
Kunos Péter újabb írásbeli válaszának lényege: „Nem értem, miért mutatsz még mindig ilyen intenzív érdeklődést a névtelen levélben foglaltak iránt, amikor magad is írtad: én a levelet azzal adtam át Évának, hogy nem kívánunk foglalkozni vele. Mivel a munkaviszony megszüntetése részünkről kifejezetten nagyvonalúan és a lényeg, hogy közös megegyezéssel történt, a BZSH a maga részéről lezártnak tekinti a témát. Legfeljebb akkor térünk rá vissza, ha cikkedben megalapozatlanul sérted a fenntartó jó hírnevét.”
Kunos Péter tehát továbbra sem érti – vagy nem akarja érteni –, hogy a Benjamin óvoda volt vezetőjét a névtelen levél lobogtatásával, ugyanakkor a vizsgálat és a megvédés elmaradásával igen jelentős, talán egy életre szóló erkölcsi sérelem érte.
Mégis: kinek az érdeke?
Végezetül egy további érdekes szál, amely merőben más optikát helyezhet a történtekre: ahogy ezt korábban már írtuk, a névtelen feljelentésben többször is említésre kerül két személy, akik régebben az óvodában dolgoztak, és akikkel szemben – a rágalmazás szerint – Rádai Éva igazságtalanul, sőt törvénytelenül járt volna el.
Figyelemre méltó egybeesés: miután a vezetőnőt a rágalmazó – és sosem vizsgált – feljelentés után elbocsátották, ez a két egykori kolléga azonnal visszakerült a Benjamin óvodába, egyikőjük éppen Rádai helyére, intézményvezetőnek. Mondhatjuk úgy is: a kör bezárult.
*
„Fogalmuk sincs, mit tettek velem, fogalmuk sincs, hogy mennyire cinikus, lelketlen és méltatlan mindez. Annyira könnyű lett volna utánajárni, kideríteni, hogy ezt nem a szülők írták. Ez nem tőlük származik! Eltelt egy teljes év. És én éjszakánként csak forgolódom álmatlanul. Ha az óvoda eszembe jut, sírok. Könnyekkel vagy a nélkül. És még mindig bízom abban, hogy valamiképpen megvédenek. Hogy megköszönik az elmúlt 28 évet. Hogy visszaadják a becsületemet, a méltóságomat.”
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.
A Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatójának reakciója
Tisztelt Lapigazgató Úr! Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Miközben őszinte nagyrabecsüléssel követjük szerkesztőségük munkáját, meglepve olvastuk lapjukban „Egy előre eltervezett erkölcsi gyilkosság története” c. terjedelmes írást.
Hiszünk benne, hogy a valódi újságírás nem merülhet ki egyoldalú, félinformációkra alapuló, pusztán hangulatkeltésre alkalmas írásokban. Ez igaz általában, de még inkább erre. Az említett cikkre közösségünk figyelmét előre felhívta minden fórumon a hamisan áldozatként feltüntetett Rádai Éva családja.
Most abba a kellemetlen helyzetbe kerültem, hogy reagálnom kell, mint azt korábban jeleztem, a Harle Tamás jegyezte írásra, mivel az a Budapesti Zsidó Hitközségnek, mint az óvoda fenntartójának jó hírnevét súlyosan sérti.
Azt jól eső érzéssel olvastam az írás végén, hogy az újságírónak válaszként küldött leveleimet ő korrekt módon idézte. Csak azt nem értem, hogy azt megelőző betűrengeteg miért született meg. Ugyanis hangsúlyosan hívtam fel a figyelmét arra, hogy Rádai Éva vezetői jogviszonyának megszűnéséhez semmi köze nem volt a névtelen levélnek, amit a cikk viszont sorról-sorra idézett.
Arra is utaltam, hogy Rádai Éva az általa választott saját ügyvédje jelenlétében és jóváhagyásával, közös megegyezéssel távozott, és a munkaviszonyának megszüntetése minden szempontból nagyvonalúan történt.
A Budapesti Zsidó Hitközség hitelessége megkívánja, hogy a cikk után ezúton nyilvánosságra hozzam: Rádai Éva távozásakor, adatvédelmi okból ugyan nem számszerűsíthetó, de az elmondható, hogy több mint jelentős összeggel távozott. Korábbi érdemeire tekintettel eltekintettünk attól is, hogy jogi lépéseket tegyünk, vagy azonnali hatályú felmondással éljünk a közös megegyezés megkötésekor számunkra már ismertté vált tények alapján. Most kénytelen vagyok jelezni, hogy számos erkölcsileg és jogilag aggályos lépése mellett például gazdasági vezetőjével önállóan állapította meg saját maga fizetését, holott erre csak a fenntartónak lett volna joga. Ez például a Hitközség intézményei közül nagyobbra sikeredett bármelyik vezetótársánál. Ugyancsak nem foglalkoztam azzal, hogy megtörtént egy alapos belső ellenőrzés, azt megelőzően pedig a Kormányhivatal által indított hatósági eljárás, amelyek az intézményvezetót és helyettesét elmarasztaló megállapításokkal zárultak. Végül nem hoztam fel az óvodavezető elleni korábbi, nem névtelen, aláírt és személyesen is előadott szülői panaszok sokaságát sem.
Hadd idézzek ezek közül egyet: „Mivel az óvoda vezetője számtalan alkalommal tűrhetetlen hangnemben beszélt velünk szülőkkel – megjegyzem, hogy volt olyan alkalom, amikor mindezt a gyermekeink előtt tette –, illetve sokszor releváns információkat az utolsó pillanatban osztott meg velünk, elgondolkoztunk az óvoda váltáson... döntésünk ugyan már végleges, de nagyon fájó szívvel hoztuk meg. A Benjámin Óvoda szuper óvoda lehetne, ha Rádai Eva nem ebben a stílusban vezetné az óvodát. Sok kisgyermekes anyuka a mi ajánlásunk alapján kereste fel az óvodát, ezt azonban ma már nyugodt szívvel nem tudjuk megtenni.” (Idézéshez Antal Péter és Szilágyi Zsuzsa hozzájárultak.)
Nem hozakodtam volna elő ezekkel az ügyekkel, ha Rádai Éva panasz helyett azzal traktálta volna az újságírót, hogy milyen boldog, milyen szerencséje van, hiszen úgy távozhatott az óvoda éléről, hogy a hivatkozási alap a változás elérkezésének ideje volt. Ez lehet, hogy már korábban is aktuális lett volna, de nem könnyű döntés valakitől 28 év után, akár közös megegyezéssel is elköszönni. Természetesen nem egyszemélyi döntés volt, az a bizonyos „öt marcona ember” - a BZSH elnöke, oktatási osztályvezetője és jogásza, velem együtt négyen, akik mindnyájan egyetértettünk abban, nem halogatható tovább az óvoda két vezetője tisztségében a személyi váltás. Ha csak a gazdasági helyettese munkavégzésének sorozatos hibáit, baklövéseit, alkalmatlanságát vettük volna alapul, neki, mint első számú vezetőnek ebbéli felelőssége is megállt volna. Az utólagos vizsgálatok gyanús kifizetéseket tártak fel.
Tisztelettel:
Kunos Péter, a BZSH ügyvezető igazgatója
