A fene sem gondolta volna néhány hete, hogy a vásárlás komoly filozófiai probléma, pedig az. Főleg mostanság. Vannak azok az emberek, akik másokat ellökdösve a raklapokról ötven kiló liszteket vettek meg a koronavírus megjelenésének hírére. Ők nyilván azóta is járják a boltokat, hiszen a készleteket azokra az időkre halmozzák fel, amikor eljő a végítélet. És van a többség, melynek tagjai több okból sem halmoztak fel gigászi tartalékokat. Mert például gondoltak arra, hogy a többieknek is jusson, és hát kicsi a fagyasztószekrény, már ha van, kicsi a spájz, ha van egyáltalán – előbb-utóbb nekik is boltba kell menniük.
A szakértői ajánlások és a józan ész szerint a kór terjedésének meggátolására minimálisra kell csökkentenünk a találkozásaink számát, és fontos, hogy kerüljük azokat a helyeket, ahol többen vannak. Mint amilyenek a boltok. És hogy ha már ki kell mennünk otthonról, akkor tartsunk két méteres távolságot a többiektől.
Ha minden szempontnak meg akarnánk felelni, akkor a legjobb az lenne, ha áttérnénk a fényevésre. Ezt egyszer kipróbáltam a strandon, csúnya leégés lett belőle, nem ajánlom. Ha mégis vásárolni mennénk, akkor taktikusnak kell lennünk, és olyankor boltot látogatni, amikor a legkevesebben vannak ott. Többféle stratégia létezik. A legprecízebb az, ha tisztes távolságban tábort verünk egy üzletnél és nyitástól zárásig strigulázzuk a vevőket, hogy megleljük azt az időablakot, amikor az érkezők száma a legminimálisabb. Így azonban nem jut időnk vásárolni. Az összes lehetőség végigzongorázása után én arra jutottam, talán a zárás előtti utolsó óra lehet a legmegfelelőbb időpont. Úgy kalkuláltam, ilyenkor már kevesen lesznek, legföljebb árut nem találok, de ugye mindent nem lehet venni egyszerre. Igazam lett.
Pénteken este nyolc órakor indultam útnak. A közeli Penny parkolójában talán három autó állt, az üzletben szinte senki nem volt. A szintén közeli Prímában ugyanez volt a helyzet, ráadásul ott önkiszolgáló kasszák is működnek, mely tény csökkenti a fertőzés esélyét. Feltéve, hogy nem veszünk alkoholneműt, mert akkor oda kell jönnie hozzánk egy alkalmazottnak, hogy engedélyezze a tranzakciót, ha elmúltunk 18 évesek.
A nem közeli, de nem túl távoli Aldi parkolója is szinte üres volt. Betérve összesen három vevőt tudtam összeszámolni magamon kívül. Maszkot, kesztyűt egyikőjük sem viselt. Demokratikus ország volnánk: a boltosok sem.
Áru volt bőséggel, nem azt kellett keresni, hogy mi van, hanem azt, hogy mi nincsen. Csirke például, de az jellemzően máshol sincsen. Az illetékesek szerint jövő hétre rendeződik a helyzet. Más húsok voltak, nem volt viszont fokhagyma, gríz és lencse. Ezt onnan tudtam, hogy indulás előtt valaki a zsebembe csúsztatott egy papírfecnit, amin pont ezek a tételek (is) szerepeltek.
A pékáruk gondolája roskadozott a sajtkrémes rudaktól, virslis táskáktól, májas kockáktól, császár buciktól. És persze kenyerektől. Előrecsomagolt kenyér volt, ha kevés is, de ez érthető: a zacskót otthon könnyebb fertőtleníteni, mint a cukormentes, teljes kiőrlésű kakaós dupla tekercset.
Berta tanár úr annak idején azt állította a gimnáziumban, hogy a tömegvonzás egy kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között fennáll, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé ható gyorsulását okozza. Igaza volt! Az egyik, jelentős tömeggel bíró vevő ugyanis mindig körülöttem őgyelgett, mintha tőlem akarta volna ellesni az ötleteket, hogy mit vigyen haza a családjának. A húsz százalékos tejfölöknél fogyott el a türelmem, rádörmögtem a maszkom mögül: „Két méter, ember, két méter!” Ha nem is értette, sértetten odébbvonult.
Közben beviharzott az üzletbe két húszéves forma férfi, sietős léptekkel indultak az italos részleg felé.
A kasszánál senki nem volt előttem. Csak a biztonsági őr, aki pont ott akart bejönni a vásárlótérbe. – Jöjjön bátran – mondta, de én inkább visszahúztam a kocsit. Nem értette, már-már erőszakos udvariassággal próbált rávenni, hogy húsz centiméterre menjünk el egymás mellett. Rámorogtam a maszkom mögül: „Két méter, ember, két méter!” Ha nem is értette, sértette. Ezért inkább arrébbment.
Levegőbe köhögve tébláboló vásárlók és váratlan siker maszkbeszerzési fronton - piaci körkép | Magyar Hang
A vásárlási láznak dél körül már nyoma sincs a piacokon. Még mindig sok az idős vásárló, de nem csak ők gyülekeznek. Maszkot a Teleki téren kaptunk.
A kasszás hölgy kesztyűt is, maszkot is viselt, utóbbi ránézésre a létező legolcsóbb darab volt, olyan, ami nem jó a vírusfertőzés megelőzésére. Ezt adta a cég – mondta a nő, aki egyébként nem a szája előtt, hanem az állán viselte a maszkot. Mert, hogy képtelenség tíz órán át a száj előtt viselni, nem kap benne rendesen levegőt.
Mielőtt kipakoltam volna a kocsiból, jó szorosan megállt mögöttem a két fiatalember. Három üveg vodka van náluk. – Megengedi, hogy maga előtt fizessünk? Csak ez a kis piánk van. – Persze. Házibuli lesz? – Mit lesz, van, ezért is sietünk annyira! – válaszolták. Aztán kicsit megfagyott a levegő, várták, hogy megmozduljak. Rájuk brummogtam a maszkom mögül: „Két méter, urak, két méter!” Értették. De a legkevésbé sem érdekelte őket. – Mi meg a nyugdíjasokat hülyézzük – mondta a nemrég felvilágosult biztonsági őr, miután elmentek.
Az Aldi Magyarország egyébként – ahogy arról lapunk is beszámolt – szombaton jelezte, boltjaiban a koronavírus miatt változásokat vezetnek be, többek között rövidül a nyitvatartás és a pénztárakhoz védőplexiket szerelnek fel.
Változásokat vezet be az Aldi a koronavírus miatt | Magyar Hang
Rövidül a nyitvatartás.
