Nyilvános Rudolf Péter pályázata a Vígszínház élére, Eszenyit megalázó vezetői módszerekkel vádolják

Nyilvános Rudolf Péter pályázata a Vígszínház élére, Eszenyit megalázó vezetői módszerekkel vádolják

A Vígszínház épülete (Fotó: Wikipédia)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Súlyos kritikák jelentek meg Eszenyi Enikő vezetési stílusával kapcsolatban, a 24.hu-nak több volt dolgozó is arról beszélt: bevett vezetési módszer volt a direktor részéről a megalázás, ő azonban visszautasítja a vádakat, és azokat a közelgő igazgatóválasztásnak tulajdonítja. Szerinte a Vígben tapasztalható fluktuációnak sincs köze a színházban uralkodó hangulathoz. Közben Rudolf Péter pályázatában a fluktuláció megállítását és érzelmi biztonságot ígér a dolgozóknak. Csányi János rendező, aki szintén pályázik az igazgatói posztra, egyenesen „mentális erőszakot” vetett Eszenyi szemére.

Nyilvános Rudolf Péter igazgatói posztjára benyújtott pályázatának rövidített változata – írja a Hvg.hu. A Vígszínház – Egy polgári népszínház című pályázatot a színház.online tette közzé a színész-rendező kérésére. Rudolf mellett a színház jelenlegi igazgatója, Eszenyi Enikő és Csányi János rendező is beadott pályázatot a teátrum igazgatói székére.

„Talán nem naivitás hinni, hogy egy ilyen súlyú intézmény, mint a Vígszínház, alakíthat, változtathat frusztrációkkal terhelt közgondolkodásunkon… Engem nem érdekel senki politikai beállítódása. Ügyekhez van viszonyom, ezek mentén szólalok meg, függetlenül attól, mely politikai erő szája ízének felel meg a mondandóm” – írta a színész-rendező, akinek saját bevallása szerint ez a közéleti-színházi hitvallása is: „Kibeszélni. Vonalat húzni. Békét teremteni.”  

Rudolf Várkonyi Zoltán Vígszínházát tekinti követendő példának, ebből kifolyólag célja a „modern, 21. századi, művészszínházi jelleg megőrzése és erősítése, illetve a jó értelemben vett népszínházi hagyomány folytatása, vagyis a magaskultúra, a klasszikus és kortárs dráma értékeinek közvetítése széles tömegek számára.

Pályázatában kitér a Vígben évek óta tapasztalható fluktuációra is. Rudolf Péter egyik fő feladataként ennek megállítását tűzte ki célul. „Én egy olyan színészközpontú, „morális“ színházban hiszek, ahol a színészek alázattal, de nem megalázva; odaadással, de nem a saját életüket feladva, érzelmi biztonságban dolgozhatnak” – ez rímel azokra a vádakra, amelyeket volt munkatársai fogalmaztak meg a sajtóban a jelenlegi direktorral, Eszenyi Enikővel szemben.

A színház több korábbi alkalmazottja ugyanis súlyos kritikával illette Eszenyi vezetési stílusát, köztük Fenyvesi Lili, aki négy évig dolgozott rendezőasszisztensként diploma- és vizsgafilmekben, mellette szabadúszóként részt vett színházi produkciókban is. A munkatársak elviselhetetlen légkörről, nyilvános megalázásról, verbális erőszakról, a munkaidő tiszteletben nem tartásáról beszéltek a 24.hu-nak.

Korábban Csányi János, Eszenyi Enikő másik riválisa is arról beszélt, hogy a Vígszínház vezetője hitelességi válsággal küzdött a társulaton belül. Az elmúlt tíz évben csaknem ötven ember távozott a színházból. „Tíz év alatt tíz dramaturg, tizenhárom igazgatói titkár, tizennégy sajtós. Színészek, akik már az ő hívására mentek oda, játszottak komoly szerepeket, és mégis hamar elmentek: Stohl András, Hevér Gábor, Hajduk Károly és még sokan mások” – idézte a 24.hu Csáki Judit Revizoron megjelent cikkét.

Eszenyi Enikőt is reagáltatta a hírportál. Az igazgató szerint a pályázat miatt érik most igaztalan támadások, és azt írta: „Színházi emberként csak azt mondhatom, hogy egy felfokozott próbafolyamat közben sok minden elhangzik, de mivel profik vagyunk, a helyén kezeljük ezeket a szituációkat, tudjuk, hogy miként kell elválasztani a megszólalásokból a lényegeset a lényegtelentől”

Szerinte nem a színházban uralkodó rossz hangulat okozza a dolgozók körében tapasztalható nagy léptékű fluktuációt. Úgy véli, nem szabad összekeverni egyes munkatársak szakmai alkalmasságát/alkalmatlanságát a színház egészében történő mozgásokkal, mert utóbbinak sokkal inkább az állandó megújulásra való törekvéshez van köze. Azt készségesen elismerte a 24-hu-nak, hogy a kreatív, alkotói világban néha valóban gondot jelent, hol kell meghúzni a határokat munkaidő és szabadidő között. Állítása szerint azonban igyekszik korlátozni magát ezen a téren, és tiszteletben tartani ezt a határt.

Hasonló vádakat fogalmaz meg pályázatában Eszenyi másik riválisa, Csányi János is, mint az a Hvg.hu korábbi cikkéből kiderül.