Kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora volumenű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt, még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva – ez áll a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának (FFEB) állásfoglalásában, melyet a Magyarországon épülő akkumulátorgyárak kapcsán adtak ki kedden.
Mint megjegyezték: a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széleskörű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, és a bizottság sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól. Úgy látják, hogy az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázatot hordoz, és sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre széleskörű és ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól. Épp ezért azt szorgalmazzák, hogy a gyárak monitoring- és vészhelyzeti terveit hozzák nyilvánosságra. Ezek ugyanis ebben a helyzetben nem tekinthetők üzleti titoknak. A fentiek mellett arra is szükség van, hogy a helyszíni ellenőrzéseket a hagyományos módszerek mellett alkalmanként előre be nem jelentett módon is elvégezzék. A szankcióknak pedig összhangban kell lenniük a károk mértékével és az üzemek bevételeivel annak érdekében, hogy azoknak valódi visszatartó ereje legyen.
A bizottság szerint különösen aggasztó a gyártóüzemek energia- és vízhasználatának a kérdése, mivel ezek mértékével kapcsolatban nem áll rendelkezésre megbízható információ. Nem kevésbé látszik kérdésesnek a hulladékkezelés problémája, akár a gyártás során keletkezett, akár az akkumulátorok életciklusának a végén keletkező hulladékok tekintetében, vagyis hiányzik a felújítást, újragyártást, újrahasznosítást és újrafelhasználást garantáló körforgásos üzleti modell leírása.
A bizottság tagjai szerint nyilvánosságra kellene hozni azokat a számításokat is, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól. A számításoknak minden járulékos elemre ki kell terjedniük, és kockázatbecslést is tartalmazniuk kellene.
A fenntarthatósági célokat is veszélyeztethetik
A tudományos akadémia szakembereinek egyébként nem csak a beruházások megvalósulásával kapcsolatban vannak kétségeik, az a kérdés is megfogalmazódott bennük, hogy célszerű-e egyáltalán egy egész országra kiterjedő gazdaságfejlesztési programot egyetlen technológiára alapozni, hiszen – mint írják – korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt, még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva. – Mindezek figyelembevételével megfontolandó az óvatosabb, lassúbb fejlesztési ütem lehetősége – jegyezték meg.
A bizottság szerint az akkumulátorgyárak a fenntarthatósági célokat is veszélyeztethetik az által, hogy az energetikai fejlesztések mértékét és jellegét elsősorban a hazánkba települő, alacsony hazai hozzáadottérték-tartalmú ipari tevékenységek energiaigénye határozza meg. Így más, a fenntarthatósági célokat jobban szolgáló beruházások (energiahatékonyság, a lakossági célú zöldenergia-beruházásokat elősegítő elosztóhálózati fejlesztések, a villamosenergia-rendszer rezilienciájának erősítése) háttérbe szorulhatnak. Ráadásul hazai szakemberek hiányában a betelepülő üzemek várhatóan külföldi vendégmunkásokat fognak majd foglalkoztatni, ami konfliktusokat okozhat, továbbá kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is.
Az állásfoglalás végén a tudományos akadémia szakemberei kiemelik, hogy az érintett kérdésekben ez idáig nem folyt érdemi, adatokon és háttértanulmányokon alapuló szakmai vita, miközben számos lépés és megelőző intézkedés sürgető volna. Szükséges volna az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi cáfolata, illetve a potenciális károk enyhítését célzó intézkedések bemutatása a gyárépítéssel érintett települések lakossága és az érintett szakmák képviselői számára is.
