Ebben a cikkben a készletkezelési alapelvekről lesz szó. Tisztázzuk, hogy ez mit is takar, valamint hogy milyen típusaik léteznek. Továbbá azt is megnézzük melyik milyen előnyökkel illetve hátrányokkal rendelkezik. Vágjunk is bele!
Mik azok a készletkezelési alapelvek? Milyen típusai vannak?
A készletek értékének meghatározási elvét nevezzük így. Több típusa is létezik, de ezek közül a leggyakoribb a FIFO (First In, First Out) és a LIFO (Last In, First Out). Egy jó készletnyilvántartó program ezt a kettőt biztosan tudja kezelni. Előbbinél a korábban beszerzett termékek, míg utóbbi esetén az utolsó beérkező darabok kerülnek először eladásra.
A fenti kettő mellett további készletkezelési alapelvek is léteznek. Ilyen az átlagos súlyozott ár, a specifikus azonosítás és a szabványos költség. De ahogy már említettük is, ezek kevésbé elterjedtek. Ezért is foglalkozunk a továbbiakban a FIFO és a LIFO alapelvekkel.
Mit kell tudni a FIFO készletkezelési alapelvről?
Ebben az esetben az elv röviden a következő: a beérkező újabb termékeket a sorban a régiek mögé kell elhelyezni, hogy így a régebben befutottakat tudjuk először értékesíteni.
Egy ilyen rendszernek az egyik előfeltétele az, hogy termékenként, egyenként legyenek elraktározva, ne egybe csomagolva. De fontos az is, hogy meglegyen a megfelelő dokumentáció, mely az eladások mellett a beszerzések megfelelő azonosíthatóságát is jelenti. Így lehet azt biztosítani, hogy a megfelelő készletek kerüljenek mindig eladásra. És persze az is lényeges, hogy folyamatos legyen az értékesítés.
Mi szól a FIFO készletkezelési alapelv mellett és ellen?
Ezzel a módszerrel valósághű árakat kapunk annak köszönhetően, hogy a régebben beszerzett áruk általában kisebb értéket képviselnek. Ahol pedig mindenképp ezt kell alkalmazni, az a lejáró szavatossági idővel rendelkező termékek. Ezeknél folyamatos értékesítéssel a FIFO készletkezelési alapelvet követve elkerülhetőek a szavatossági problémák, mivel mindig a legrégebbi (így a vélhetően legközelebbi lejárattal bíró) darabokat fogjuk eladni.
Hátványa viszont, hogy így magasabbak lehetnek az adóterhek, mert a régebbi készletnek megfelelő alacsonyabb árak kerülnek rögzítésre. Ez csökkentheti a profitot is, mivel a magasabb árakat rögzítő új készletekhez nem nyúlunk.
Mit kell tudni a LIFO készletkezelési alapelvről?
A LIFO és FIFO elv közötti különbséget az értékesítési sorrend adja. Míg a már tárgyalt FIFO esetén a régi készletekből adunk el először, addig a LIFO esetén mindig a beérkező friss áru lesz először eladva. Bár a lejárt termékek problémáját ez megelőzheti, az adóterhelés magasabb lehet a legutóbb beszerzett, magasabb árakat rögzítő készletek értékesítése által.
Egy jó szoftver kelleni fog, bármelyiket is alkalmazzuk
Hogy hatékonyan és hibamentesen tudjuk alkalmazni akár a LIFO akár a FIFO készletkezelési alapelvet, szükségünk lesz egy ezeket kezelni tudó szoftverre. Olyanra, amivel pontosan nyomon tudjuk követni a készletmozgásokat, és ami segíti a folyamatos raktározást.
