Több millió embernek kellene úgy cselekednie, ahogy a főnökség akarja, és ezt még a sztálinizmus sem tudta kikényszeríteni.
Hajrá, Magyarország!
A rendszer az elmúlt 8 évben kinevelt egy olyan sportvezetői csapatot, amely járatos a könnyű közpénzek elköltésében, a „nehéz”, piaci pénzek megszerzésével azonban érdemben nem foglalkozik.
Nem gazdasági racionalitási, hanem politikai, hatalommegtartási motívumok mozgatják a döntéshozókat.
Csupa kínos mozzanattal szembesül, aki elmélyed hazánk népesedési folyamataiban.
Kiemelkedő szerep hárulna társadalmunk lelkének felemelésében az egyházakra, ám azok jelenleg képtelenek megfelelni ennek az elvárásnak.
Baj van, de a kormány javaslata ezekből semmit nem old meg. Újakat viszont keletkeztet.
Nem sikerül felzárkóznunk még a V4 többi tagjához sem a tudás, az innováció vagy az egészségi állapot terén.
Minden vezetőnek tudnia kellene, hogy a közérdek elsőbbséget élvez a párt- és az egyéni érdek fölött. Ebben hittünk, ezt reméltük és akartuk a rendszerváltozáskor.
Ne azt képviseld, amit hallottál vagy olvastál, hanem azt, amit átgondoltál, ami valóban a te véleményed.
Tessék az oroszlánokat békén és a helyükön hagyni, s mai formájában felújítani a nemzet haladásának eme remek jelképét!
Ajánlom szeretettel politikai értelmező szótáram első tíz plusz egy szócikkét a Magyar Nemzet olvasóinak figyelmébe. (Nem, nem elírás: én a Magyar Nemzetbe írok.)