Magyar ember legfeljebb Isten, a hazája és a szerelme előtt térdel le. Meg a műszakvezetője előtt.
Koffein
Különös érzés foghat el bennünket, ha a hazai viszonyok ismeretében figyeljük a miniszterelnöknek a múlt heti, úgynevezett CPAC konferencián elmondott beszédét.
Beismerem, elhamarkodtam a dolgokat. Naivan azt vetítettem előre, hogy színvonalas főpolgármester-jelölti kampány várható.
A baloldalon minden párt egyforma, háborúpárti és áskálódnak Magyarország ellen Brüsszelben. Orbáni egyszeregy.
Magyar Pétert megkedvelte a választók egy része: hitelesnek látják, őt pedig viszi a lendület – ilyet a Fideszben nemigen lát mostanság a közönség. Vagy ha mégis, az rosszul végződött.
Alighanem a hegyvidéki kampányban lesz majd a legtöbb móka és kacagás!
Ez a status quo, amely mind Orbánnak, mind Gyurcsánynak megfelel. Előbbi a kormányrúdba kapaszkodik, utóbbi az ellenzék vezető erejének státuszáért küzd. És mindenki, aki megpróbálja átírni ezt a képletet, a DK ellensége.
A csíki sörös Lénárd András élete olyan, mint egy örökös hullámvasút.
„Béla, ha elárulod a Fideszt, akkor kockáztatod a munkahelyedet.”
Bohár jelenleg nem riporteri munkát végez, hanem telefonon zaklat mindenféle embereket. Neki „nyilatkozni” olyan, mintha valaki Rogán Antalnak segítene felskiccelni, hogyan nézzenek ki a róla szóló lejárató plakátok.
Ma senki sem hiheti, hogy a hatalom csúcsain ülő vezetők ne befolyásolhatnának bármit ebben az országban, beleértve ebbe a rendőrség és az ügyészség munkáját is.
Minden, amivel a hatalom vádolja Magyar Pétert vagy a környezetét, az szükségszerűen visszacsap a bírálókra.
Vitézy leszögezi, hogy nem akar a hajléktalanoknak rosszat. Biztos még jó is lesz nekik, ha leszállítják őket.
Dévényi István elképzelte, milyen propagandistának lenni. Ez lett belőle.
Tarr Zoltán református lelkész mostantól a NER hivatalos és tényleges áldozataként léphet fel, hiszen három gyermekes családapaként a megélhetését vesztette el, miután elmondta, amit gondolt.