A magyar állam bármire képes. Feltéve, ha arról van szó, hogy sikertelen, de lojális kádereket kell kihúzni abból a bajból, amibe saját rendszerük működtetése során kerültek. Legyen szó leszavazott intézményvezetőről, bukott főszerkesztő bukott lapjáról, a borkaizós Borkairól, extra igényeket támasztó keleti, vagy nyugati nagytőkéről, évtizedek alatt felépített magánvállalkozások megszállásáról, esetleg idefáradó nagypolitikai veszteseknek való kedveskedésről. Ezekben az esetekben nem számít se pénz, se idő, se az alkotmányosság szelleme, az alaptörvény betűje, sem az elv – jó, az valójában soha nem számított.
Ugyanez a magyar állam viszont látványosan csődöt mond, amikor arról van szó, hogy nehéz helyzetbe került polgárain kellene segítenie. Nézzük csak meg, mi történt a minap Recsken: egy kiadós esőzést követően sárlavina zúdult az ottani cigánysorra. Mindez vélhetően nem független attól a ténytől, hogy a katasztrófa helyszínétől alig 150 méterre bányát nyitott egy remek pártállami (és csengeri) kapcsolatokkal rendező kör.
Hogy ez látható volt előre, ahhoz nem kell bányamérnöki végzettség, és az Álmoskönyvet sem kell felütni. Elég csak kimondani, hogy „a lakóházaktól 150 méterre bányát nyitunk”. Megvan? Gondolkozzunk el három másodpercre: még mindig jó ötlet? Nyilván nem, és ezt a helybeliek előre jelezték is. Elgondolkodtató és aggasztó, hogy ha egy ilyen volumenű beruházásnál legalábbis felmerül a gyanúja, hogy a profit kitermelése előbbre való szempont lehetett, mint a lakosság biztonsága, akkor mégis mi mehet a stratégiai ágazatnak kikiáltott, elővárosi kertvégekbe érő akkumulátorgyárak hatósági engedélyeinél?
Recsken most ott a baj: sok recski otthonát vesztette, karon ülő gyerekeiknek a tornaterem matraca jutott. És ebben a helyzetben jön Horváth „Laci” László, az állampárt helyi képviselője, és arról beszél, hogy „per pillanat egy kormány-előterjesztésnek az előkészítése van folyamatban”. Pedig tudja már a pártállam minden polgára, hogy rendeleti kormányzás zajlik és tényleg bármi megtehető, amire van politikai akarat. Lehet gügyögő strómanokat feltőkésíteni, útonállókból üzletembert csinálni, költségvetési és választási csalásokat fejlesztésnek álcázni kedd estéről szerda reggelre. De a recski szegénysor, az más. Ott mérlegelni és vizsgálódni kell, hiszen a tét óriási. Beláthatatlan következményei lennének, ha a pártállam azonnali, méltányos és nagyvonalú segítséget nyújtana a recskieknek – elvégre eddig pont az hozott hasznot a képviselőinek, ha uszítva hergeltek a hozzájuk hasonló elesettek ellen.
