Egészen sajátos összeesküvés-elméletet dolgoztak ki a kormánypárti médiumok Karikó Katalin esete kapcsán. A Magyar Nemzet néven megjelenő lapból megtudhattuk ugyanis, hogy „aljas karaktergyilkossággal próbálkozik a baloldal”, és „a hír egyébként igaz, ám nem úgy, ahogy tálalták.” Mindezek után pedig a cikk felsorolta azokat az állításokat, amiket a Magyar Hangtól vagy a Telextől tudhatott meg. Kiderült továbbá, hogy az információ alapjául szolgáló kötetet „egy volt tartótiszt” írta, a „karaktergyilkossági kísérlet” mögött pedig „a baloldal prominens rendőrségi embere áll”. Értsd: az egykori beszervező, Salgó László, aki most már két éve halott.
Értem én, hogy az ún. kormánypárti sajtóban nem szeretnek dolgozni, és náluk hír csak abból lesz, amit a központ hírnek nyilvánít. De egyéb helyeken, ha egy ilyen 2017-es könyvrészlet előkerül egy világhírűvé lett magyar kutatóról, azzal szokás foglalkozni. Mondjuk: megkérdezni az érintettet. Ezt tette a Magyar Hang, illetve a Telex is, szemben azokkal a kormányszócsövekkel, amelyek felsőbb engedély nélkül maximum az időjárásjelentést merik megírni. Az ügyről egyik említett lap sem számolt be addig, amíg nem reagált rá Karikó Katalin, illetve egyéb nyilatkozókkal helyeztük kontextusba a beszervezés tényét. Finoman szólva is érdekes ezeket a részleteket visszhangozva támadni azokat, akiktől tudni lehet róluk.
Aztán szegény, szegény „volt tartótiszt”! Arról a Bálint Lászlóról van ugyanis szó, aki rendszeresen megfordult a Magyar Fórumban és a 2015 előtti Magyar Nemzetben. A 2019 utániban pedig kritika született róla a Lugas mellékletben, Miklós Péter tollából. Ott még „állambiztonsági kutató” volt, aki „immár évtizedek óta dolgozza fel szisztematikusan Csongrád megye szocializmus kori múltját.” Eddig azt gondoltam, annak függvényében lesz valaki kormánypárti körök szerint „volt kommunista hírszerző” vagy „állambiztonsági szakértő”, hogy támogatja-e a Fideszt. Most kiderült, még könnyebb kiesni a pikszisből. Szegény Földi László, én aggódnék a helyében!
Szerencsére a mostani eseményeket felgöngyölíteni egyszerűbb, mint a Kádár-kort tisztán látni. Tehát: Bálint László négy éve írt egy könyvet, benne az akkor még ismeretlen Karikó nevével. Ezt utóbb valami rajongó meglátta, beszkennelte, és közzétetette/közzétette a szubkultúra sajnálatosan még létező oldalán, a kurucinfón. Elkezdett terjedni a fotó, mindenféle emberek megosztották bármiféle kontextus nélkül, így a még sajtótermékként működő lapok fogták magukat, és utánamentek a dolgoknak. Egyébként, bár most a legtöbben ezzel kezdik reakciójukat, de alig találkoztam olyan megszólalóval, aki támadta volna Karikót. A beszervezésről író lapok biztosan nem tették ezt, a Telex is címben emelte ki a fenyegetés tényét, ahogy lapunk írásából is kiderült, hogy mindez nem Karikót kompromittálja.
Ha valaki mindenféle karaktergyilkosssági kísérletekkel akar találkozni, továbbra is a kormány lapjait érdemes olvasnia.
