Úgy tűnik, nem tett le Magyarország miniszterelnöke arról, hogy átrendeződhet – és a lehetőségekhez képest egyesülhet – a radikális jobboldali tábor az Európai Parlamentben. Vasárnap Bécsben az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az egykori cseh kormánypárt, az ANO vezetőivel közösen jelentette be, hogy új európai csoportot alapítanak.
Orbán Viktor nem kevesebbet ígért be, mint hogy az új formáció „napokon belül az európai jobboldal legnagyobb frakciója lesz”. Persze soha nem lehet kizárni, hogy Magyarország miniszterelnöke tud valamit, amit mások még nem, de a merész ígéret az Európai Parlamentben ülő jobboldali erők számos érdek- és véleménykülönbsége miatt finoman szólva bizonytalan lábakon látszik állni. Még akkor is, ha Marine Le Pen pozíciója erősödhet a vasárnapi – júliusban második fordulóval folytatódó – francia választásokat követően, és Giorgia Meloni is elgondolkodhat, miután a Néppárt kihagyta pártcsaládját a vezető posztok elosztásából. De a lehetséges változásokkal együtt is valószínű, hogy Orbán Viktor részben vagy teljes egészében blöfföl.
A probléma a miniszterelnök számára az lehet, hogy az elmúlt néhány évben feltűnően sokszor blöffölt, és elég nyilvánvaló, hogy nem volt szerencséje, győztesnek gondolt tippjeit azonban ezután sem volt hajlandó elengedni. „Brüsszel elfoglalása” még saját bevallása szerint sem sikerült. Az Európai Néppárt, ahonnan 2021-ben kitaktikázta magát a Fidesz, a választáson még erősödött is, a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, vagyis a következő öt évben is meg fogja határozni az európai parlamenti politikát. Ebben a pártcsaládban nem a Fidesz, hanem frissen gründolt ellenzéke, a Tisza Párt foglal helyet. A blöff egyébként velük kapcsolatban sem jött be: két hónappal azután, hogy a kormánypárt kijelentette, hogy az ügy márpedig lezárult, „kipukkadt a lufi”, Magyar Péter pártja harminc százalékos támogatottsággal sétált be az Európai Parlamentbe, míg a kormánypárt a minden képzeletet felülmúló mozgósítás ellenére is gyengébben teljesített a vártnál.
Ennél is fontosabb, hogy nem jött be a miniszterelnöknek az ukrajnai háborúval kapcsolatos stratégiája. Valószínűleg arra számított, hogy a konfliktus rövid idő alatt lezárul, de ez sem jött be. Elgondolkodtató, hogy miközben még a szélsőjobboldali Marine Le Pen is próbál megszabadulni az oroszbarát irányultságra utaló jelektől, Orbán Viktor az egyetlen olyan kormányfő maradt az unióban, aki ott akaszt be Ukrajna támogatásának, ahol tud, akit kiküldenek kávézni, és akinek az Európa-politikája azt az eredményt hozta, hogy továbbra sem érkeztek meg létfontosságú uniós források, miközben a gazdasági problémák ijesztő méreteket öltenek.
Ezen a helyzeten az sem javítana sokat, ha szóról szóra bejönnének a „legnagyobb jobboldali frakcióval” kapcsolatos várakozások. Hivatkozni minden esetre lehetne rá, kármentésként, és talán Fidesz elszigeteltségét is csökkentené valamelyest. Ha viszont mindezek után megint az derül ki, hogy sokkal nagyobb a füst, mint a láng, akkor végképp felmerülhet a kérdés, a választókban és a Fideszben is, hogy nem lett volna-e jobb időben korrigálni a hajó irányán, és hogy Orbán Viktor vízióinak, amelyek eddig sem kerültek kevésbe, mekkora ára lehet még.
