Le kéne már jönni a „hozzászólások olvasgatása” szerről, de tényleg. Csak az történik, hogy ránézek egy posztra, videóra, aztán mindjárt ott az első közösségi megnyilvánulás alatta, és máris győzött a sötét oldal, egyszerűen képtelen vagyok nem rácsodálkozni az istenadta online nép dolgaira.
Itt van mindjárt egy megafonos Facebook-bejegyzés, hogy a magyar kormány nem csak a gabona, hanem majd’ minden ukrán élelmiszer behozatalát betiltotta. Hogy az intézkedés jogos-e, azt lehet, sőt, érdemes elemezni pro és kontra, úgymint honi termelők védelme és a szinte csak az élelmiszerexportra támaszkodó ukrán gazdaság megtorpedózása, lenne miről beszélni, vélekedni, átgondolni. Csakhogy nem ez a közösségi főcsapásvonal, hanem hogy végre, az ukránok mérgezzék csak saját magukat – és ahogy elmélyülök a megnyilvánulások mocsarában, tudom meg, mert eddig nem hallottam róla, hogy a kormányt támogató második nyilvánosságban határozott meggyőződés, miszerint az ukránok mérgezett élelmiszerrel támadják a Nyugatot. Bele se merek gondolni a logikába, mert biztos van mögötte valamilyen agyafúrt megoldás, hogy ez miért jó a szomszéd országnak. Szilárd ukrán kemtrél.
Megpihenésképpen megnyitom az ismerősöm által küldött Youtube-linket, annyit kommentelt csak hozzá: „Kicsit vidámabban”. Zene, és nem hétköznapi, ahogy a hvg.hu ajánló cikke írja, Erkel Ferenc talákozása Kiss Tibiékkel: a magyar Himnusz gospelkórussal felturbózott, pörgős ritmusba ültetett verzióját szerintük nemcsak ünnepnapokon lehet majd hallgatni, hanem hétköznapi helyzetekben is. Hát, érdekes. Hogy jó, vagy sem, az ugyebár ízlés dolga, nekem nem lesz a kedvencem, de értem a szándékot, hisz az eredeti Himnusz valóban nehéz, súlyos alkotás, inkább szomorú, mint a boldog eljövendőbe tekintő, márpedig szükségünk lenne ilyesmire, mostanában meg pláne. És az ötlet sem új, voltak már próbálkozások, ha elmegy az ember egy magyar-francia válogatott mérkőzésre, mindjárt a meccs legelején könnyen megszülethet benne efféle elhatározás. De nem, semmit se szabad, ez itt egy nagyon szigorúan komoly hon, hogyaszongya: „A Himnusszal nem szórakozunk!”
Bal sors akit régen tép.
