Karácsony Gergely főpolgármester csütörtökön felszólította a budapesti kerületekben megválasztott országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a jövő évi központi költségvetést, mert az súlyos megszorításokkal sújtja az önkormányzatokat, köztük a fővárost és a kerületeket. A kérésnek nincs túl sok értelme, hiszen Budapesten csupán 18 választókörzet van, vagyis ha valami csoda folytán mindegyik itt megválasztott képviselő szót fogadna a főpolgármesternek, akkor is meglenne a többség a költségvetési törvény elfogadásához.
Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor arra használja fel kormányának politikai hatalmát, hogy a fővárosi önkormányzatnak ott tegyen keresztbe, ahol tud, ott járassa le a sikeres ellenzéki önkormányzati politikust, Karácsonyt, akiből akár még a kihívója is válhat két év múlva, ahol csak teheti. Nem szab gátat az ellenzéki fővárost kivéreztető kormányzati politikának se törvény, se az Országgyűlés biodíszletként használt kétharmados többsége, se a politikai jó ízlés.
Jó lenne, ha Karácsony belátná, semmi haszon nem származik abból, ha politikai vitákat gerjeszt 24 órás szavatossági idejű politikai nyilatkozatokkal. Számba kellene venni a fővárosi önkormányzat törvényben deklarált jogait a cselekvésre, és azokat szépen egymás után alkalmazni.
Nem igazán érthető, hogy Lánchíd-felújítás késlekedése miatt hogy válhatott a botrány felelősévé a közbeszédben Karácsony Gergely, amikor már 2013-ban nyilvánvaló volt a híd aggasztóan leromlott állapota. Ezután csak hosszú évek alatt sikerült elindítani a felújításhoz szükséges közbeszerzést, majd a még Tarlós vezette főváros nem fogadta el a túlárazottnak ítélt ajánlatokat, ezért hiúsult meg a beruházás elindítása.
Közben az árak is változtak, infláció is volt, a magyar építőipari kapacitásokat is lekötik az uniós pályázatokból megvalósított beruházások és a stadionépítési őrület. Ahogy a Magyar Hangban sem mernek hirdetni az állami támogatásra ácsingózó-, az állammal jóban lenni igyekvő cégek, nehogy hátrányuk származzon belőle, ugyanígy nehéz dolga lesz Karácsony Gergelynek jó áron, jó szakmai munkát végző kivitelezőt találni, főleg úgy, ha meg akarja spórolni az „alkotmányos költségeket” is.
Miközben a fővárosi polgárok – közöttük azok is, akik a Fideszre szavaztak – érzékelik a kollektív büntetést, mert sok kerületben az ellenzéknek szavaztak bizalmat, addig példátlanul pofátlan módon a Fidesz által vezetett önkormányzatoknak a kormány közvetlenül igyekszik kedvezni például útépítésre szánt több milliárdos keretösszeggel. Ezeket a beruházásokat egyébiránt a holdudvari csókosok cégei szokták megnyerni.
A Lánchíd felújításához szükséges eljárást – a nyilatkozatháborút abbahagyva – azonnal el kellene indítani, az autós forgalom elől le kellene zárni a hidat, ha a műszaki állapota miatt indokolttá válik, és célszerű lenne csatlakoznia a fővárosi önkormányzatnak a Pálinkás József által indított pénzgyűjtő mozgalomhoz.
Talán éppen ez a Lánchíd-ügy lesz az, amely egységbe kovácsolja a jelenlegi rezsim ellenzőit. Széchenyi István szellemi örökségének meggyalázása az, hogy a Lánchíd-beruházás kapcsán az állam cserben hagyja a fővárost, mint ahogy a Magyar Tudományos Akadémia tudományos kutatóintézeteitől való megfosztása is az.
Elfogadhatatlan, hogy a kormány azt javasolja a fővárosnak, használja fel erre a célra az egyéb fontos önkormányzati kötelezettségek teljesítésére elkülönített 180 milliárd forintot.
Jellemző ugyanakkor hogy ugyanazt a politikát ajánlja Orbán Karácsonynak, amit maga is folytat: , hogy a szociális, egészségügyi és oktatási ágazaton megspórolt tíz-, sőt, százmilliárdokat kevésbe fontos, sok esetben pártpolitikai célokra fordítja.
