Magyarország lett a világpolitika izgalmas életrajzú ködlovagjainak (na, jó: fehérgalléros bűnözőinek) a menedéke. Fővárosunkban vagy környékén rejtőzködhet Nikola Gruevszki, Macedóna börtönbüntetésre ítélt egykori miniszterelnöke, és most kiderült, hogy itt bujkál a Lengyelországban különösen keresett, Daniel Obajtek, Orlen olajvállalat korábbi vezérigazgatója is. Valamiért nagyon fontos voltaz is, hogy mi állami egyetemünkön pózolhasson Mahmud Ahmedinedzsád, a követségünkön pizzázott Jair Bolsanaro, korábban állampolgárságot kaphatott tőlünk Bassár el-Asszad pénzembere, török oligarcha-csemeték, és az orosz politikai felvilág nemzetbiztonságilag kényes személyei is.
Keserűen állapíthatnánk meg, hogy hát ez már a Kádár-rendszerben is így volt, elvégre rejtegettük itt Carlost, a sakált, és a Vörös Hadsereg Frakció gyilkos kommunista terroristáit is. Igen ám, de a rendszerváltás után pont az első Orbán-kormány alatt sikerült például Magyarországon felkészíteni és szponzorálni Szrgya Popovicsot is, annak az Otpor mozgalomnak a vezetőjét, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a Milosevics-rezsim megdöntésében. Innen jutottunk el aztán ismét oda, hogy a magyar diplomácia elsőszámú feladata menedéket nyújtani a hazájukban méltatlanná, vállalhatatlanná és persze büntetendővé vált figuráknak.
Tévedés ne essék, ilyesmit csinálnak más országok külügyminisztériumai is, csak van egy fontos különbség: az ilyesmit úgy szokták intézni, hogy az ilyesmi nem nagyon derül ki. Vagy ha mégis, akkor jönnek az ügy súlyától függően a nagykövet-behívások, lemondások, kormányválságok, előre hozott választások akár. Van is erre a helyzetre egy régi kifejezés, amire a közéletünkben lassan már csak amolyan furcsa, elkopóban lévő nyelvemlékként szoktunk hivatkozni. Ez a szó a következmény.
Persze nem akarok igazságtalan lenni, a Magyarországot amolyan rossz-szívek szállodájává alakító gyakorlatnak bizonyára van következménye. Nyilván arra is lesz majd egy frappáns válaszuk, hogy mit keres a gyanú szerint egy, a miniszterelnök vejéhez köthető luxusingatlanban egy ilyen alak, mint Obajtek. Illetve bocsánat, hát már meg is született az államtitkári riposzt: természetesen nemzeti érdek ez is. Ha pedig esetleg majd később bebizonyosodik, hogy a nívós és ízléses ingatlant mi, adófizetők álltuk a fiatalembernek, akkor nyilván kampányhazugságról beszélnek majd a kabinetben. Az már úgyis olyan jól bevált egyszer.
