A kormány megtalálta a legújabb önszórakoztatását, a hivatalos nemváltoztatás ellehetetlenítését. Ezen senki nem nyer, viszont tovább nehezítik magyar állampolgárok életét.
Koffein
Pont az derül ebből a sztoriból, hogy tulajdonképpen nem is volt itt semmi változás.
Nem egyértelműek a szabályok, és az operatív törzsnek sem sikerült világossá tennie őket. A kormányrendelet most már aránytalanul korlátozza a magánéletet.
A járvány nyomában járó gazdasági válság jóval több egzisztenciát roppantott meg, mint ahány ember szervezetét a koronavírus megfertőzte.
Külföldről, külső szemlélőként csak a felszínt látva nem tűnik olyan tragikusnak a magyarországi helyzet, mint amilyen valójában. Hiszen mit látnak kívülről?
Még csak az kéne, hogy bármilyen ürüggyel, akár a régiók Európája gondolat jegyében, csorbát szenvedjen az orbáni szuverenitás! A tűzzel játszanak ezek a székelyek!
Igazán vidéken kél el a segítség, amely a városból érkezik. Történik mindez abban az országban, ahol tíz esztendeje ural mindent a „vidék pártja”.
Milyen újabb korlátozások lesznek, amikre már azt feleljük, hogy ezt nem? Mennyivel tolódott ki az elmúlt hónapokban a nyugati ember tűréshatára, közelítve ahhoz, amibe egy kínai belenyugszik, mert tudja, hogy semmit nem tehet?
Így álltunk tehát a koronavírus-járvány harmadik hónapjában. A kormány a Facebookon, az ellenzék a hátsó udvarban, a budapestiek otthon, a vidékiek pedig az újranyitott teraszokon egy hideg fröccsel a kezükben.
Azt a miniszter és a főpolgármester is megérthetné: az itt élő milliókat nem a kommunikációs küzdelmük érdekli, hanem az, mikor kezdhetnek végre normálisabb keretek közt élni.
Az elmúlt napokban két olyan téma tartotta lázban a magyar nyilvánosság egy részét, amelyeket nyugodtan meg lehetne tárgyalni a koronavírus után is.
A koronavírus-járvány elleni hősies küzdelmünk kellős közepén, amikor felfegyverzett katonák járják az utcákat, egészen fura dolgokról dönt az Országgyűlés.
Egyszerre lesz majd bicskanyitogató és elszomorító, amikor olyan zsákfalvakban köszön ránk a a kormányüzenet, hogy „0 százalékos hitel a vállalkozóknak”, ahol mindenki legfeljebb közmunkásként dolgozik.
Nagyon gyenge lábakon állhat annak a hite, aki egy ilyen karikatúrában a kereszténység elleni fenyegetést lát. Vagy a politikai függősége válik egyfajta vallási fanatizmussá. Ez a mentalitás távolabb áll a jézusi tanítástól, mint az iszlám fundamentalizmustól.
Az ellenzéki kritikák túlnyomó többségével az ellenzék szavazótábora, vagyis a magyar választópolgároknak legalább a fele egyetért. Ez vajon azt jelenti, hogy az ellenzéki kritikákkal egyetértő magyar embereket sem tekinti Kövér a nemzet részének?