Az állatok – és így az ember is – a tanulás révén raktározzák el a környezetből érkező információkat az idegrendszerükbe. Minél több információt raktároznak el (és e tudást értelmesen képesek alkalmazni), annál „bölcsebbé” válnak, bármennyire is szakszerűtlen ez a kifejezés az állatok kognitív képességeire. Vagyis a sok memórianyom jobb, mint a kevés, hiszen sok alapanyagból összetettebb, hatékonyabb struktúrákat lehet felépíteni.
Ez a szemlélet hosszú időn át áthatotta a neurológiai kutatásokat is. Az emlékezet-kutatók a memórianyomok megőrzését tartották a raktározó agy természetes, egészséges funkciójának, a felejtést pedig rendszerhibának – illetve súlyos esetben betegségnek – gondolták. Talán a memóriakutatás történetének legfontosabb mérföldköve volt (nem, nem írjuk le a paradigmaváltás szót), amikor felfedezték, hogy a felejtés, a nem szükséges, sőt káros emlékképek törlése ugyanolyan fontos az ember – és minden állat – mentális egészsége és hatékony idegműködése szempontjából.
Scott Small könyve, a Felejtés a felejtésről szól, pontosabban a memóriatörlés fontosságáról. Small a Columbia Egyetem neurológusa, az egyetem Alzheimer-kutató központjának vezetője. Nevéhez fűződik egy olyan fMRI-n (funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotáson) alapuló eljárás kifejlesztése, amely segítségével meg lehet állapítani a beteg agyának átvilágítása révén, hogy csak a normális időskori memóriaromlástól „szenved”, vagy Alzheimer-kórja van.
Az Alzheimer-kór a fejlett nyugati társadalmak idős embereinek egyik legrettegettebb betegségévé vált, és bizonyos kor felett sokan hajlamosak minden elfelejtett telefonszámot és jelszót az Alzheimer első jelének tekinteni. Ezt a félelmet a gyógyszeripar ki is használja: az Alzheimer-kór elleni (egyelőre nem létező) gyógymód kifejlesztésére sokkal több erőforrást allokálnak, mint a harmadik világ rengeteg (szegény) gyerekét, fiatalját sújtó és gyilkoló fertőző betegségek legyőzésére. De nem most fogjuk megoldani a vásárlóerő irányította kutatás-fejlesztés ellentmondásait.
A Felejtésből minden olvasó számára nyilvánvalóvá fog válni, hogy a nem kívánt emlékek lemorzsolódása elengedhetetlen az egészséges psziché megőrzéséhez. Számos neurológiai betegség függ össze a memóriatörlés zavaraival. Az autizmusspektrum-zavarban szenvedő betegek számára azért jelent nehézséget elfogadni a megváltozott környezetet (legyen szó akár a mások számára észrevehetetlenül jelentéktelen változásokról is), és azért nehéz nekik navigálni a társas relációk világában, mert sokkal több ismeretet jegyeznek meg és tárolnak el, viszont kevésbé törlik őket, így nehezebb rendszerezni az emlékeket. De a PTSD (poszttraumás stresszzavar) is azért alakul ki, mert a beteg képtelen elengedni a traumatizáló emlékeit. Scott maga is megtapasztalta bajtársain a PTSD bénító erejét, amikor 1982-ben a libanoni háborúban szolgált az izraeli védelmi erők kötelékében.
A Felejtésből a memóriaműködés kevéssé ismert, de hallatlan fontosságú aspektusa ismerhető meg, a terület egyik legelismertebb kutatója tollából. A felejtés esszencialitás még az alvás rejtélyét is megoldhatja. Az idegtudomány kutatói nehezen tudnak választ adni arra, hogy miért alszunk. Miközben ez a viselkedés nyilván elengedhetetlen a túléléshez, hiszen szinte minden állat csinálja, dacára annak, hogy így ideje jelentős részét magatehetetlen és védtelen állapotban tölti, az alvás funkcióját magyarázó szinte minden klasszikus hipotézist megcáfoltak mára (Például egyáltalán nem „pihen” az agyunk alvás közben). De talán a nem kívánt memórianyomok törlése lehet az alvás fő funkciója, hiszen ilyenkor – mint azt Scott és társai kísérletei bizonyították – pontosan e folyamatok zajlanak az agyban.
Scott A. Small: Felejtés. Ford.: Hegedűs Péter. Park Kiadó, 2023. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/24. számában jelent meg június 16-án.
