Lelet című friss rovatunkban talált könyveket veszünk elő a magyar múltból. Könyveket, amelyekről már nem beszélünk, pedig nagyon is érdemes lenne.
Molnár Csilla nem uralta a pillanatot. A nyolcvanas évekbeli, fiatalon öngyilkosságba menekülő szépségkirálynő másra számíthatott, sorstársai szintén. Régóta nem rendeztek akkor már országos szépségversenyt. Aztán Kádár alatt elsőre az elnevezéssel volt probléma: Miss Hungary, Miss Hungária? Majmolják Amerikát, kerüljenek reakciógyanúba? A Magyarország Szépét végül mindenki elfogadta.
Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós 1986-os riportkötete, a Szépséghibák imponáló bátorsággal szól a hiú reményekről, és arról, hogyan trükköztek, milyen képet festettek magukról az akkori kis- és nagypályások. Mondjuk, a Magyar Média reklámcég, amely kiutazott Münchenbe tárgyalni arról, hogy szervezzenek nekik szponzorokat. A németek később tudták meg: találtak végül helyettük mást. A magyarok egyenesen Máltára utaztak, ott pedig helyi magyarokat szerveztek be a buliba. Akik aztán a münchenieket is megkeresték. „Gondoltam, áldja-vigye, egy konkurenssel több. Ők azonban szerették volna a kapcsolataimat felhasználni. Ezt nem is titkolták” – a német fél ezt hallva majd leesett a székről.
A lányok persze mind valami jelentőset vártak, majd kénytelen-kelletlen csalódtak. Az egyik név nélkül nyilatkozó versenyző foglalja ezt össze pontosan: „a lelke mélyén minden lány úgy gondolja, ez lesz, az lesz. És ha nem lesz semmi, legföljebb azt gondolja, nem érdekel.” Közben kiderül persze itt is, a sztereotípiák mennyire hamisak: mindenki tudatos próbál lenni, magát megcsinálni. Ki német és angol felsőfokúval, más annak kiharcolásával, hogy a többiekkel szemben igenis nem köt kizárólagos, végtelenbe nyúló reklámszerződést a rendezővel.
Kéri László emleget az előszóban pillanatéleteket, Pillanat-Magyarországot: gyorsfelvételek egy világról, melyben a tétovákat, naivakat kíméletlenül ledarálják. Azt írja: „a régebbi értékrendek felbomlása nem járt együtt teherbíró újak kiépülésével. Ma nem világos, hogy mi fontos és mi nem, mi mennyit ér és mi az, ami már nem megengedhető. (...) [E]gy összezavart világban éppoly közel van Dombóvár az Indiai-óceánhoz, mint Fonyód Máltához és Kaposvárhoz.”
Csupán másfél évtizeddel ezután – de mintha egy világgal később – nyerte meg a kaposvári pultoslány, Párkányi Éva a Big Brothert. A kitörés álma – majd a pszichiátria. És kaposvári volt Molnár Csilla is, aki a nyilvánosság egyre nyomasztóbb terhe elől 1986-ban a halálba menekült. Le is állították az egészet, 1989-ig nem rendeztek újat. Aztán ott folytattuk, mintha mi sem történt volna.
A felemelkedésvágy illúziói nem lettek mások, hiába váltottunk rendszert. Majd a csalódás is legalább annyi tragédiát hozott magával. Gazsó L. Ferenc és a három éve elhunyt író-költő, Zelei Miklós riportkötete ma sem egy távoli világról beszél.
Gazsó L. Ferenc – Zelei Miklós: Szépséghibák. Magánkiadás, 1986.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/30. számában jelent meg július 26-án.
