Csótánycselszton, félhomályűzés
Zelei Miklós (Fotó: Bahget Iskander, Forrás, 2003. Wikipedia)

Versként is jól működnének Zelei Miklós rövidprózái. De ha akarjuk, olvashatjuk is úgy a szövegeket. Amennyiben Aczél Géza „faltól falig” verseire is így tekintünk (jogosan), miért ne? Hiszen majd’ mindegyik szövegben a metaforikus olvasat érvényesül: „Fejre állt szemeteskonténerből szétrepült konzervdobozok a csillagok. Éjjeli klumpahős, a nagy vadász, rezzenetlen süt a holdban. Hátam a falnak vetve meztelen, néma csöndben, lesben.”

Hosszan rágódhatunk az olyanokon, mint a csótánycselszton, a vereckei tamburmajor vagy a félhomályűzés. A holokauszt során megölt Éri-Halász Imrére emlékezve pedig ezt írja: „Nincsenek folytatások. Csak be nem fejezett történetek. A nincs korma, a nincs hangzavara. A semmi sztárjai. A szobi okmányiroda. Micsoda kuplé születne ebből! Szobi komp, szobi rév, szobi szörp, Sobibor.” A kuplé említése nem véletlen, Éri-Halász maga számos emlékezetes komédiát jegyzett. Még ha nincs is feltétlenül a köztudatban, hogy az ő munkája többek közt az Egy csók és más semmi. Zelei mindenesetre méltó módon idézi meg az emlékét.

Elhunyt Zelei Miklós
Magyar Hang

Elhunyt Zelei Miklós

Az író, költő, újságíró 73 éves volt.

Ahogy ez a kötet is hasonló emléket állít neki, a másfél éve elhunyt író-költőnek. Az Egy csikk búcsúszavai anyagát még maga állította össze. Az említett kisprózák mellett akad itt hagyományosabb értelemben vett vers, ahogy fotós performansz, képzelt levél és jegyzet, na és komment, komment bőséggel. A Zelei által jegyzett fiktív hozzászólások szórakoztatóan, sokszor fájdalmasan valószerűen ragadják meg korunkat. A legtöbbször azért intellektuálisabbak, mint mindaz, amit a hozzászólások között általában találunk. Ritka legalábbis, hogy az egyik kommentelő Freund Tamástól, a másik meg Thomas Manntól idézzen. Vagy hogy a hajléktalanokról szóló vitákban Nagy Lajost és Petőfi Sándort citálják. Igaz, ez így már egész ismerős: „Ó, a káemká! Akinek három hónapig nem volt munkahelye ment a sittre. Az kéne most is! Lecsukni az összes munkanélkülit. Nem szponzorálni őket. Munkatábor! Ott volna micsinálni.”

Zelei kötete egyfajta életmű-összegzésként is felfogható. Fontos dokumentumregénye a Kettézárt falu, míg Őrjítő mandragóra címmel a politikai pszichiátriát leplezte le. Előszeretettel szedte versbe vagy épp prózába a minket körülvevő világ abszurditását. Így tesz ezekben a nem könnyen befogadható, hosszas olvasást, a korábbi mondatokhoz, kifejezésekhez való vissza-visszatérést megkövetelő szövegekben is. Hű marad önmagához, hű marad eszményeihez. Miközben visszatérően szól a múltfeldolgozás nehézségeiről, a felmenőink és általunk elkövetettek miatti bűntudatról. Vagy épp arról, hogyan marhat belülről, ha nem csináltunk semmit. Megakadályoztunk bármi rosszat? Dolgunk lett volna? Csendben meghúztuk magunkat? Beálltunk a tömegbe, a hozzászólók között játszani a legokosabbat? Van-e még bármi értelme annak, amiről beszélünk? Vagy csak önérzetesen mantrázzuk ugyanazokat a történeteket, még akkor is, ha a világ már teljesen elhaladt mellettünk?

Zelei Miklóst többen kellett volna ismerjék, többen kellene olvassák. Sosem késő megismerkedni a műveivel.

Zelei Miklós: Egy csikk búcsúszavai, Kortárs Kiadó, 2022, 3000 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/31. számában jelent meg, augusztus 4-én.