Mielőtt az utóbbi évtizedekben a tévészakácsok – Jamie Oliver, Gordon Ramsey vagy Nigella Lawson – a legnagyobb celebritások közé emelkedtek volna, Amerikában a főzős tévéműsorok évtizedeken keresztül egyet jelentettek Julia Childdal. A hölgy szó szerint intézménnyé vált az Egyesült Államokban, őt tartják a francia konyha meghonosítójának az országban (noha kérdés, mennyire sikerült az átlag amerikai fejében meghonosítania az haute cuisine alapelveit). Bár Child húsz évvel ezelőtt, 92 évesen elhunyt, gyakorlatilag nincs amerikai, aki ne ismerné, és ne tudná róla, hogy olyan ételeket főzött a tévében, amelyeket illik tisztelni.
Child a férjével együtt a második világháború után költözött Franciaországba kémkedni. A későbbi szakácslegenda és ínyenc férje ugyanis a világháború alatt az OSS (a CIA elődje) szolgálatában állt, és a külügyminisztérium küldte őket Párizsba telepített hírszerző ügynöknek. A nő korábban nem különösen érdeklődött a főzés iránt, de Franciaországban rátalált igazi küldetésére. Később egyszer Child arról mesélt egy interjújában, hogy akkor találkozott először komolyabban a főzéssel, amikor az volt a feladata, hogy a náci U-Bootok elleni tenger alatti aknák közeléből elriassza a cápákat, és ebből a célból egy különösen hatékony riasztókotyvalék receptjét kísérletezte ki.
Franciaországi élményeiről szól a magyarul most megjelent, Életem Franciaországban című könyve (amelynek társszerzője még Alex Prud’homme). Julia Child valóságos történelmi személyiség, akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a kifinomult konyhaművészet elérhetővé vált az egyszerű halandók részére is az Egyesült Államokban. A most megjelent könyvben leírt franciaországi élményei egyszerre üdítők, felemelők, és tökéletesen érthetővé válik belőlük, hogy a francia konyhával való találkozást milyen döbbenetes revelációként élte meg a szerző. Ekkor írta élete fő művét, A francia konyha művészete című, enciklopédikus igényű szakácskönyvet, amely azóta is megkerülhetetlen alapmű szerte a világon.
Kérdéses azonban, hogy kik alkotják a könyv célcsoportját. Julia Child, miközben a hatvanas évek óta tényező Amerikában, Magyarországon szinte ismeretlen. Nem reprezentatív felmérésem szerint az általam megkérdezett emberek egyike sem tudta őt hová tenni (bár „nagyon ismerős volt a neve”). Nagy (több mint hétszáz oldalas) szakácskönyvét is csak a legutóbbi években adták ki, temérdek egyéb könyve közül semmi más nem jelent meg magyarul, tévésorozatait nem vetítették a magyar tévék. Bár az életéről szóló, Julia című sorozat streamingelhető az HBO Maxon.
Ez azonban a könyv értékéből semmit sem von le, és mindannyian gasztronómiai élményekben gazdagabb életet élhetnénk, ha a vasárnapi ebédekhez Julia Child elveit követve, például az általa írt szakácskönyvből készülnének a fogások, a húsleves–rántott hús kombó helyett. Child nemcsak érdeklődő és az új impulzusokra nyitott szakácsnak bizonyult, de íróként és médiaszemélyiségként is megnyerő tudott lenni. A televízió aranykorában – amikor Amerikában sem volt ezer csatorna, így a gyakran látott műsorvezetők családtaggá válhattak – Child egészen bensőséges kapcsolatot tudott kialakítani a nézőkkel. Közvetlen személyisége a könyvön is átszűrődik.
Julia Child – Alex Prud’homme: Életem Franciaországban. Ford.: Lelik Krisztina. HVG Könyvek, 2024. 5900 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/12. számában jelent meg március 22-én.
