Miért volt a XX. század minden kétséget kizáróan a modern történelem legvéresebb évszázada? – ez a fő kérdése a skót–amerikai történész, Niall Ferguson monumentális művének, A világ háborújának. A könyv mérete, átfogó jellege, illetve a szerző kivételes kutatói és tanítói képességei miatt már megjelenése pillanatában klasszikussá vált. És ez indokolt is: A világ háborúja olyan összefüggésekre mutat rá, amelyek talán nem lesznek megdöbbentők a múlt század konfliktusait jól ismerők számára, de ilyen globális rálátással még talán egyetlen történész sem magyarázta el, hogy az 1900-ban kifejezett optimizmussal indult évszázad alig néhány évtized alatt hogyan vált sok millió ember halálához vezető vérzivatarrá.
Ferguson korunk egyik legnagyobb hatású történésze. Idén lovaggá ütötte III. Károly király, ami kissé elkésettnek tűnik, tekintve, hogy a kutató a világ megannyi vezető egyetemén viselt már professzori címeket, és több szavazáson is a világ legbefolyásosabb gondolkodói közé választották. Szellemi fölényét jól mutatja, hogy úgy őrzi általános elismertségét, hogy közben nem titkolja imperialista nosztalgiáját: ha tehetné, valószínűleg a dicsőséges Brit Birodalom fénykorában élne legszívesebben. Ettől nem függetlenül a történész magát régimódi konzervatívnak tartja, annak idején nyíltan támogatta Reagant és Thatchert is.
A világ háborúja célkitűzése szinte határtalanul ambiciózus: a szerző teljes körű áttekintést kíván adni a XX. század morális összeomlásáról. Ebből adódóan a könyv témája kifejezetten sötét, sőt felkavaró, hiszen a népirtás és a végtelen (illetve a legtöbb esetben értelmetlen) öldöklés a fő motívuma. Ferguson azonban remek előadó, így a legzordabb folyamatokat is képes kifejezetten élvezetesen bemutatni. Nem csoda, hogy a könyv alapján dokumentumfilm-sorozat is készült, egy másik sorozatáért, A pénz felemelkedéséért pedig Emmy-díjjal tüntették ki (annak a sorozatnak az azonos című könyvváltozata is megjelent magyarul).
Ferguson úgy vezeti végig az olvasót az irodalomjegyzékkel együtt több mint 700 oldalas művön, hogy egy pillanatra sem hagy alább a (legtöbb részletében egyébként jól ismert) történet sodró jellege, az elbeszélést pedig folyamatosan a szerző éleslátásáról tanúskodó megjegyzései gazdagítják. A történész alapvetően tanári hozzáállása miatt nem hagy feltett kérdést megválaszolatlanul, nem bízza az olvasóra a következtetések levonását. Az eredeti kérdésre is megadja a szerinte helyes – és valóban nehezen cáfolható – választ: a múlt század Ferguson érvelése szerint alapvetően három okból volt olyannyira véres; az etnikai konfliktusok, a gazdaság sebezhetősége és a világbirodalmak összeomlása miatt. Ezek a motívumok adják a könyv három vezérfonalát, a szerző ezekre fűzi föl a régi rend világháborúkhoz vezető összeomlásának történetét.
„Csakis akkor kerülhetjük el a következő évszázados viszályt – írja a szerző a könyv utolsó bekezdésében –, ha megértjük az előzőt okozó erőket. Azokat a sötét erőket, amelyek etnikai konfliktusokat szítanak, és a gazdasági világot birodalmi vetélkedéssé alakítják át, közben pedig lerombolják a bennünk élő humánumot. Olyan erők ezek, amelyek most is munkálkodnak bennünk.”
Niall Ferguson: A világ háborúja. Ford.: Gebula Judit. Scolar Kiadó, 2024. 9775 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/40. számában jelent meg október 4-én.
