Soha nem kísérte a mostanihoz hasonló méretű tiltakozás a belarusz elnökválasztást. Ez a koronavírus-járvány miatti ideges hangulat mellett magyarázható a rendszer lassú elfáradásával is. Az országot 26 éve irányító Aljakszandr Lukasenkának azonban egyelőre nem kell aggódnia. Az igazán komolynak tűnő ellenfeleket nem engedte elindulni a választási bizottság.
Kialakult az augusztus 9-én sorra kerülő belarusz elnökválasztás mezőnye. Heten gyűjtötték össze a jelöléshez szükséges 100 ezer aláírást, ám végül csak öten maradtak, hiszen a választási bizottság Lukasenka két legkomolyabban vehető kihívóját kigolyózta. Valerij Cepkaláról, Lukasenka korábbi tanácsadójáról, egykori washingtoni nagykövetről, a minszki Csúcstechnológiai Park megálmodójáról, valamint Viktor Babarikáról, a Gazprombank belarusz fiókjának korábbi igazgatójáról van szó. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy rendzavarás vádjával már május végén előzetesbe helyezték Szergej Tyihanovszkijt, a járványból kinőtt „Ország Az Életért” mozgalom jelöltjeként induló vloggert, akkor világossá válik, a három legfajsúlyosabb kihívó ki is esett a versenyből.
Cepkala 160 ezer támogató aláírást nyújtott be, ebből azonban a választási bizottság csak 75 ezret hitelesített. Hiába tiltakoztak, a további háromezer elismert aláírás kevés volt az induláshoz. A fiával egyetemben több száz millió dollárnak megfelelő pénz tisztára mosásának és elsikkasztásának vádjával börtönben ülő Babarika stábja 450 ezer aláírására azonban már nem mondhatta a választási bizottság, hogy nem elegendő, így a hivatalos indoklás szerint a valóságot nem tükröző jövedelembevallás és a kampányban igénybe vett külföldi szervezet miatt utasították vissza a jelölést. Bejegyezte viszont a bizottság az ellenzéki körökben a titkosszolgálat provokátorainak tartott Anna Kopackaja és Andrej Dmitrijev, a teljesen ismeretlen Andrej Cserecsnyja és a férje helyett induló Szvetlana Tyihanovszkaja indulását. Utóbbinál ráadásul úgy, hogy esetében több hiba is volt a beadványban. És természetesen ott van az indulók között az országot 26 éve irányító Aljakszandr Lukasenka.
S bár a nyugati sajtó most Szvetlana Tyihanovszkajába veti az összes reményét, így aztán minden lépéséről tudósít, egyelőre az asszony esélytelennek tűnik, nem látszik igazán karizmatikusnak, hiába áll ki mellé a két kiejtett jelölt felesége is. Ugyanakkor figyelmeztető jelzés a hatalom számára, hogy 26 éve nem volt ilyen méretű tiltakozás az elnökválasztás előtt, mint Babarika letartóztatását követően. A tüntetők élőláncot alkottak Minszkben és más nagyvárosokban, a rendszerellenes ellenzék papucsokkal tüntetett, lecsapni való csótányként ábrázolva az államfőt.
Közben elterjedt, hogy Lukasenka népszerűsége mindössze háromszázalékos – ami így nem igaz, ám azért korábban ilyen hírt elképzelhetetlennek tartottunk volna. Nem lehet nem észrevenni, hogy ennyi idő után a társadalom egy része már új arcot szeretne látni. Még inkább aggasztó jel, hogy az elnöknek ezúttal nem a már lejárt lemeznek tekinthető rendszerellenes ellenzékkel, hanem éppen a rendszerbe tartozó két fontos jelölttel kellett volna megmérkőznie. Babarika és Cepkala ugyanis minden, csak nem ellenzéki. Indulásuk lehet a hatalmi eliten belüli repedések jele, de akár egy többlépéses játszma eleje is. Babarika esetében mindezt bonyolítja, hogy mögötte nem bizonyíthatóan, ám valószínűsíthetően Moszkva áll.
Lukasenának azonban most már nem nagyon kell izgulnia. Szinte borítékolható, hogy így vagy úgy, de 70 százalék feletti győzelmet arat, és a választások után sem várható olyan tüntetési hullám, amellyel a rendőrség és az OMON (a Belügyminisztérium Különleges Egysége) ne birkózna meg. De mint a nemzetbiztonsági tanács titkára a minap utalt rá, ha kell, a hadsereg is kész megvédeni a stabilitást. Ezt egyébként a választók meghatározó része is félti. Ráadásul a hatalom tudatosan az ellenzéki hangulat kifárasztására játszik. Több hullámban tisztította meg a terepet, nem kockáztatva meg azt, hogy a választók augusztus 9-én szembesüljenek a két legesélyesebb kihívó vártnál gyengébb eredményével. Így jó eséllyel a választásokra sok tüntető kifárad, és mire kihirdetik az eredményt, a dühüket felváltja az apátia. Ráadásul a koronavírus-járvány miatt sokan elutaztak a nagyvárosokból vidékre, ami szintén nem az ellenzéknek kedvez.
Lukasenka azonban mégsem lehet teljesen nyugodt. Erre utal az a hír is, hogy a napokban felment a vérnyomása, és kórházba kellett szállítani. Erre állítólag azután került sor, hogy az Eurázsai Gazdasági Unió vezetőinek minszki találkozóján Mihail Misusztyin orosz kormányfővel tárgyalt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
