Az európai polgárok közel egyharmada szavaz populista, a meglévő politikai rendszerrel szembenálló pártokra – írta a Guardian egy velük megosztott elemzés eredményei alapján.
Matthijs Rooduijn holland politikatudós vezette a kutatást, amely arról ad bizonyságot, hogy a populista szavazók több mint fele szélsőjobboldali pártokat támogat. Az elemzés eredményei elérhetőek a The PopuList (A PopuLista) nevű adatbázis oldalán, amit politikatudósok közösen készítenek a Guardiannal. Rooduijn szerint „a fősodrú pártok szavazatokat vesztenek; a meglévő intézményrendszerekkel szembehelyezkedő pártoknak folyamatosan nőnek a szavazataik. Ez azért fontos, mert sok kutatás arról számol be, hogy amikor a populisták hatalmat, vagy befolyást szereznek, a liberális demokrácia minősége csökken.”
A The PopuList legfrissebb, 3.0-s verziója 2023 szeptemberében indult. Főleg azzal kapcsolatban szolgáltat adatokat, hogy a különböző európai országokban mely pártok szélsőségesek a jobb-bal tengelyen, illetve melyek populisták. A populizmus különbséget tesz a „korrupt elit” és a „tiszta emberek” között, fő érve az, hogy minden politika a nép akaratának a kifejezése kell, hogy legyen. A populizmust bármelyik oldal ideológiájára „rá lehet húzni.” Hazai példával élve Orbán Viktor önmagát illiberális vezetőként állítja be, példáját számos európai szélsőjobboldali párt és mozgalom követi, Olaszországban Giorga Meloni, míg skandinávián belül a Svéd Demokraták és a Finnek Pártja is hasonló módon igyekeznek hatalmat szerezni.
„A populisták számára minden ami az »emberek akarata« és a döntéshozás közé áll, az rossz” – nyilatkozta Rooduijn. „Ebbe beletartozik minden fék és ellensúly – a szabad sajtó, a független bíróságok, a kisebbségek védelme – amelyek egy liberális demokrácia alapvető részei” – folytatta a politológus.
A PopuList egy másik társszerzője, Daphne Halikiopoulou politikatudós szerint „a szélsőjobboldali pártok kiszélesítették a szavazóbázisukat és olyan szavazókat gyűjtenek össze koalíciókba, akiknek nagyon különböző aggályaik vannak”. Olyan emberek szavaznak a szélsőjobbra „akik eddig soha, és akikről nem is sejtettük volna: idősebb nők, városi szavazók, az iskolázott középosztály” – mondta Halikiopoulou. „Hajlandóak elcserélni a demokráciát valamiért, például: »tudom hogy ez a vezető autoriter, de legalább gazdasági stabilitást biztosít!«”.
Andrea Pirro olasz politikatudós (szintén a PopuList társszerzője) szerint a felelősség részben a nagy, centrista bal- és jobboldali pártokat illeti: „a társadalmi igényektől való fokozatos eltávolodás” jellemző ezekre a pártokra, a politológus szerint elterjedt az a felfogás, miszerint ezek a pártok tisztségszerző szervezetekké váltak, akik nem reagálnak az emberek problémáira. A rendszerkritikus pártok úgy állítják be magukat, mint az erre adott válasz, és az emberek egyre inkább hajlamosak a ki nem próbált alternatíváknak adni egy esélyt.
Ezen megállapítások részben összecsengenek az elmúlt 14 év magyar politikai jelenségeivel: az MSZP leaprózódása, a Fidesz és a Mi Hazánk térnyerése részben a fentebb említett folyamatok részeiként értelmezhetőek. Persze fontos kiemelni, hogy minden ország politikai és gazdasági helyzete egyedi és hogy nagyon nehéz olyan egyetemesen igaz kijelentéseket tenni a közélettel kapcsolatban, amelyek kultúrától, hagyományoktól függetlenül megállják a helyüket.
