Nehéz lesz a visszaút a szexuális visszaélések után

Sokkoló. Gyomorforgató. Nagyjából ezzel a két, még nyomdafestéket elbíró jelzővel jellemzik a brit székhelyű Oxfam körül idén kirobbant szexuális zaklatási botrányt. A bombát még február 9-én a brit konzervatív The Times napilap robbantotta fel, miután egy tényfeltáró anyagukban arról írtak, hogy a nem kevés brit kormányzati támogatással is működő segélyszervezet munkatársai hatalmukkal visszaélve kiszolgáltatott haiti nőket szerveztek be szexuális orgiákra az országot 2010-ben ért katasztrofális földrengést követően. S hogy mindezt tetézzék, az Oxfamnál az ügyet megpróbálták titokban tartani. Később az is kiderült, a humanitárius szervezet munkatársai hasonló dolgokat műveltek 2006-ban Csádban is. S mindkét eset egyik főszereplője Roland van Hauwermeiren volt, aki Haitiben a szervezet országért felelős igazgatójaként vezette az Oxfam ottani humanitárius misszióját. Az elhallgatott 2011-es belső vizsgálatot követően Van Hauwermeiren távozott a szervezettől, egyúttal arra is fény derült, hasonló okok miatt már hét évvel korábban egy másik brit humanitárius csoportból is eltávolították.

Az Oxfam-botrány után a londoni parlament nemzetközi fejlesztésért felelős szakbizottsága átfogó vizsgálatot indított, az erről készített jelentésüket a napokban adták ki. Az eredmény pedig, ha lehet, még annál is sokkolóbb, mint amit előzetesen sokan félve vártak. A bizottság 2001-től nemcsak az Oxfam, hanem a teljes humanitárius szektor tevékenységét átvilágította, majd arra jutottak, hogy a kiszolgáltatott emberek szexuális kizsákmányolása rendszerszintű probléma, erről sok esetben a vezetők is tudhattak. Ráadásul a szervezetek számára saját hírnevük, becsületük megőrzése sokkal fontosabb volt, mint hogy feltárják a piszkos ügyeket és az abban résztvevőket keményen megbüntessék, bíróság elé állítsák.

[caption id="attachment_5094" align="aligncenter" width="2048"]

A szexuális visszaélés, különösen kiskorúakkal szemben már önmagában durva bűncselekmény, de az, hogy ilyesmit egy humanitárius szervezet tagjaként követ el valaki kiszolgáltatott, háborúk vagy természeti katasztrófa sújtotta, otthonukat elvesztő lakossággal szemben, több, mint felkavaró. Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR a problémára már 2002-es Mentsük meg a gyermekeket (Save the Children) elnevezésű jelentésükben felhívta a figyelmet. Akkor például humanitárius munkások Libéria, Guinea és Sierra Leone menekülttáboraiban szexért cserébe adtak kekszet, szappant vagy épp gyógyszereket az ott lakóknak. A felmérések szerint a leginkább a 13 és 18 év közötti fiatal lányok vannak kiszolgáltatva, az elkövetők főleg egy-egy nemzetközi szervezet által alkalmazott helyiek, ám mint az Oxfam példája is mutatja, vezető beosztású munkatársak is érintettek. A megalázott fiataloknak pedig nem kívánt terhességgel, abortusszal, leányanyasággal, illetve különböző szexuális úton terjedő nemi betegséggel kell megküzdeniük, nagyjából zéró segítség mellett, merthogy, akiknek segítenie kellene, azok maguk az erőszaktevők.

A botrányt pedig a teljesen érthető bizalomvesztés csak fokozza. Ki akar ugyanis olyan karitatív, humanitárius szervezetet támogatni, amelynek munkatársai ahelyett, hogy segítenének, megerőszakolják, kihasználják, prostitúcióra kényszerítik a kiszolgáltatott lakosságot. Rövid időn belül az Oxfam hétezer állandó támogatója szüntette meg pénzügyi segítségét, a szervezet pedig ezt követően 16 millió fontos megszorításra kényszerül. Egyik legismertebb celeb „nagykövetük”, Minnie Driver színésznő is ott hagyta őket több mint húsz év után, és így tett az ismert dél-afrikai anglikán klerikus, Desmond Tutu is. Az ügy a vezetőségben is változásokat hozott, Penny Lawrence, az Oxfam vezérigazgató-helyettese sűrű bocsánatkérések között lemondott, míg Mark Goldring, a brit szekció vezetője jelezte, az év végével távozik posztjáról.

A kérdés a jövőre nézve persze az, miként tudják visszaszerezni az emberek bizalmát, illetve, hogyan tudják a jövőben kiszűrni a szexuális ragadozókat. A brit parlamenti jelentésben például egy témában illetékes független ombudsmani iroda felállítását javasolják. Ezenkívül pedig zéró toleranciát a zaklatókkal szemben, valamint egy nemzetközi regiszter felállítását, amellyel kiszűrhetik az ilyen bűnelkövetőket, akik így egy segélyszervezetbe se tudják „átmenteni” magukat. Ugyancsak fontosnak tartják, hogy az áldozatokat megfelelő tájékoztatásban részesítsék minden ilyen eljárásról.

[caption id="attachment_5095" align="aligncenter" width="2048"]

Az üggyel kapcsolatban megkerestük az Oxfamot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mindezek fényében mit tesznek azért, hogy biztosítsák az embereket arról, hogy – ismét és továbbra is – megbízzanak bennük? A nemzetközi szervezet sajtóosztálya lapunknak megküldött válaszában kiemelte, az eset után elfogadtak egy weboldalukon is elérhető tízpontos akciótervét, amelynek célja, hogy különböző védelmi mechanizmusokkal minden ilyesmit ki tudjanak szűrni.

„Megértjük a támogatóink frusztrációját, haragját és csalódottságát, amit a stábtagjaink által elkövetett szexuális visszaélések keltettek bennük. Nagyon keményen dolgozunk azon, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk kijavítani a hibáinkat, és mindent megteszünk azért, hogy helyes lépésekkel visszaszerezzük az elvesztett bizalmat. Fontosnak tartjuk, hogy mindezt elszámoltatható módon, a nyilvánosság előtt tegyük, ezért a folyamatban elért fejleményekről kéthavonta beszámolunk a honlapunkon” – írta lapunknak a szervezet. Hozzátették, a szexuális visszaélések felszámolásáért és az elszámoltathatóságért – mintegy 2 millió eurós ráfordítással és 119 munkatárs átképzésével – egy külön részleget hoztak létre, ahová öt nyelven lehet jelenteni az esetleges visszaéléseket. Emellett pedig egy független bizottságot is létrehoztak többek között az ENSZ szexuális visszaéléseket vizsgáló egykori főtitkár-helyettesének, Zainab Bangurának a vezetésével, amely átvilágítja a szervezet belső működését, és jelenti a visszás eseteket, illetve ajánlásokat tesz a minél átláthatóbb működésre.

Kérdéseinkkel az Amnesty Internationalt is megkerestük. Demeter Áron, a szervezet emberi jogi szakértője, sajtósa válaszában kiemelte: „Egy civil szervezet számára – legyen nemzetközi vagy csak egy országban működő – a legfontosabb, hogy a szakmai és erkölcsi hitelessége. Ennek része, hogy teljesen átláthatóan és mindenki számára elérhető információk alapján működjön, legyen szó akár a támogatások felhasználásáról vagy akár azokról a szakmai, etikai irányelvekről, amelyek alapján a döntéseit hozza, a munkáját szervezi. Az Oxfam-botrány arra is rámutat, hogy folyamatosan vizsgálnia kell minden szervezetnek, hogy mindent megtesz-e azért, hogy a szervezettel bármilyen kapcsolatba kerülők (ügyfelek, támogatók, tagok, aktivisták, stb.) és az ott dolgozók emberi jogait maximálisan tiszteletben tartja-e, a visszajelzéseiket pedig beépíti-e a működésébe.”

– Az Amnesty nagyon komolyan veszi a szexuális visszaélések elleni küzdelmet, nemcsak mint egy olyan jelenség, amely ellen világszerte küzd, hanem a belső működése során is, ezért folyamatosan felülvizsgáljuk és fejlesztjük azokat a lehetőségeket a szervezeten belül, amelyek segítségével a szexuális támadások (vagy bármilyen más jogsértések) áldozatai valódi segítséget kaphatnak a szervezeten belül és azon kívül is. A legfontosabb, hogy ezekről a témákról az adott szervezet őszintén beszéljen, ismerje el, ha hibázott, az érintettek részére pedig biztosítsa a független és hatékony vizsgálatot, és a felelősségre vonást. Nagyon fontos, hogy ennek az egész folyamatnak a nyilvánosság előtt kell zajlania. A közbizalom helyreállításának a legjobb módja tehát az őszinteség és az ügyben tett lépések nyílt kommunikációja, mert csak így biztosítható, hogy a potenciális áldozatok tudják, van hova fordulniuk egy jogsértés kapcsán, az elkövetők pedig tudják, hogy a szervezet ezeket az eseteket nem tussolja el és nem kerülhetik el a felelősségre vonást – írta Demeter Áron.