Mitől lehetett ennyire pusztító a Hamász támadása? Tovább eszkalálódhat a háború? Grünhut Zoltán Izrael-szakértőt kérdeztük a háború lehetséges forgatókönyveiről.
– Miben, mennyiben más a Hamász mostani támadása, mint az előbbiek?
– A Hamász évek óta próbálkozott azzal, hogy betörjön Izrael területére, s találomra gyilkoljon, illetve túszokat raboljon el. Ez a cél tulajdonképpen már az emlékezetes fogolycsere óta motiválta a terroristákat, amikor 2011 októberében Gilad Salit izraeli tizedesért több mint ezer bebörtönzött palesztin szabadon bocsátását sikerült kicsikarniuk. Ez volt ugyanis a Hamász egyik legjelentősebb fegyverténye az elmúlt több mint tíz évben. Ennek megfelelően jelentős kapacitásokat fordítottak egy ilyen terrorakció majdani megvalósítására. Csak egy példát említve: a dollármilliókat felemésztő alagútrendszernek, amely behálózza a Gázát, s amelyet az izraeli hadsereg számtalanszor lerombolt, a Hamász és szövetségesei pedig rendre újraépítettek, kifejezetten ilyesféle támadó jellegű stratégiai rendeltetése is van. Az tehát, hogy egy ilyen támadás lehetősége fennállt, egyáltalán nem új keletű biztonsági kihívás. Az izraeli hadsereg készült is erre folyamatosan: fejlesztették a védelmi infrastruktúrákat a térségben. Modernizálták a gázai kerítést, betonfalat építettek a föld alá, különféle korai figyelmeztető rendszereket építettek ki, megsokszorozták a vaskupola rakétaelhárító eszközök számát, szigorúbban ellenőrizték a tengeri partszakaszt, illetve egy viszonylag nagyszámú állandó haderő biztosította Gáza körül mindig a katonai jelenlétet. Emiatt rémképszerű, de mégis inkább csak elméleti fenyegetésnek tűnt az, hogy a Hamász terroristái nagyobb számban betörhetnek. Amiben ez a támadás tehát új, hogy az elképzelhető legrosszabb eshetőségből valóság lett, sőt valószínűleg annál is szörnyűbb, mint amit valaha is bárki felvázolt az izraeli biztonsági szakértők közül. Nem is beszélve az izraeli lakosok tudatában élő fenyegetettségről, amely szinte kizártnak tartotta ezt a fajta sérülékenységet. Mindez tehát – a maguk embertelen morálja szerint – hatalmas dicsőség a palesztin terroristák számára, s így okvetlenül felmérhetetlen kudarc az izraeli hadsereg szempontjából, amely konstellációnak egyenes következménye, hogy Izrael lakossága egy soha korábban nem tapasztalt tragédiát és traumát szenvedett el. Sokan hasonlítják a történteket az 1973-as Jom Kippur-i háború kitöréséhez: 50 éve pont ugyanezen a napon történt; Izrael politikai-katonai vezetése elbizakodott és felkészületlen volt; a támadó arabok hatalmas csapást mértek. Amiben ez a mostani viszont nagyon más, hogy az áldozatok fegyvertelen emberek, akiket egy reggelen, ugyanolyan reggelen, mint bármelyik, lemészároltak az otthonaikban, autóikban, falvaikban. Nem volt ott a hadsereg, nem jöttek órákig a felmentők, csak a terroristák teljesen fékezhetetlen és elaljasodott pusztítása zajlott.
– Mitől lehetett ennyire pusztító a Hamász mostani támadása?
– Mindenképpen súlyos mulasztások történtek izraeli részről. Politikai szinten is. Katonai szinten is. Erről mit fogunk megtudni, lesznek-e felelősök, az majd csak idővel derül ki. Az viszont már most biztos, ez egyszerűen nem történhetett volna meg. Vagyis vizsgáló testületre mindenképpen szükség lesz. Ezt eltusolni nem lehet majd. A Hamász most azt állítja, hónapok óta készültek, tudatosan megtévesztették a teljes izraeli politikai-katonai vezetést, elhitették, hogy válságban vannak, súlyos belső gondokkal küzdenek, pénzre-engedményekre van szükségük, fenn akarják tartani a fegyvernyugvást. Nem kétséges, ez nem egy spontán terrorakció volt. De az sem vehető azért biztosra, hogy a Hamász és szövetségesei ilyen horderejű támadásban gondolkoztak. A rendkívüli szervezettség mellett, vannak ugyanis e terrortombolásnak meglehetősen stratégiátlan elemei is. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy egy ilyen aljas és embertelen gaztett után nehéz lesz a nemzetközi közösséget rávenni arra, fékezzék Izrael válaszcsapásait, miként napokon belül a nemzetközi sajtóban is megjelennek majd az izraeli agresszió különféle tálalásai. Azt viszont nem látom, a Hamász vezetői mégis mit gondoltak, mi lesz az ún. morning after szakaszban? Az izraeli hadsereg egy darabig bombázza majd Gázát, aztán fegyvernyugvás, fogolycsere-tárgyalások, s minden megy tovább, ahogy eddig? Ez a jelen körülmények közepette nehezen elképzelhető. A Hamász biztosan felkészült egy hosszú utcai hadviselésre, s hisznek abban, még megannyi szenvedést tudnak majd okozni – izraeli katonák és civilek fognak meghalni, kivégezhetik nyilvánosan a foglyaikat –, ráadásul Izrael nincs könnyű stratégiai helyzetben. Mit csináljon Gázával? Tartósan elfoglalni nem akarja, de milyen entitásnak adja át a hatalmat? Közben a Hezbollah és Irán északról fenyegeti, Júdeában és Szamáriában, valamint az izraeli arab városokban felkelések robbanhatnak ki egy elhúzódó konfliktus hatására; az Európai Unió és a Biden-adminisztráció nem akar több háborút, az orosz–ukrán válság is megterhelő. De minden korábbi konfliktussal ellentétben, ezúttal az izraeli politikai és katonai vezetés erős társadalmi nyomás alatt áll: egyszerűen a fenyegetést, amit Gáza jelent, fel kell számolni; ami történt soha nem ismétlődhet meg, s nem azért, mert valami új technológia ezt majd garantálja, vagy egy harmadik, béketeremtő fél szavatolni fogja. Retorika és érzelmi hevület van az izraeli tisztviselők szavaiban, nem kétséges, de háromszázezer tartalékost nem hívnak be néhány napnyi légi támadások támogatására. Nem látszik, mi a pontos izraeli stratégia. Lehet, még az izraeli döntéshozók sem tudják. De Gázában aligha marad így a status quo.
Grünhut Zoltán
– Meddig eszkalálódhat tovább a háború?
– Elsődlegesen a Hezbollah belépésére van esély, hiszen a libanoni határszakaszon már most is vannak korlátozott összecsapások. A Hezbollah komoly erőt képvisel, ráadásul Szíria és Irán felől jelentős tartalékokat kaphat. Egy ilyen kétfrontos háború biztos próbára tenné Izraelt, nehezebben tudná koncentrálni támadó és védelmi kapacitásait. A hivatalos nyilatkozatok szintjén Izrael csak Gázában készül átfogó műveletekre. A többi határszakaszon fegyvernyugvásban érdekelt. De a Hamász és a Hezbollah mögött ugyanúgy Irán áll, s ezt sem felejtik el hangsúlyozni az illetékes izraeli stratégák. Tehát még a zsidó állam is dönthet úgy, egy Libanon felől érkező provokációt felhasználva, egyszerre indít offenzívát mindkét terrorcsoport ellen, közvetve pedig az iráni terjeszkedés és fenyegetés megakadályozása végett. Tágabb összefüggésben: az amerikai flotta számottevő erőket szervezett át a térségbe, amelyekről a Hezbollah úgy nyilatkozott, ha aktívan belépnek Izrael oldalán, akkor legitim célpontokká válnak. Mindemellett pedig az oroszok számára is kedvező fordulat lenne, ha egy közel-keleti regionális háború lefoglalna amerikai kapacitásokat, s elterelné az ukrajnai hadszíntérről a figyelmet.
– Hogyan változtathatja meg a háború Izrael és a térség országainak viszonyát?
– Azokkal az arab országokkal, amelyekkel Izraelnek békeszerződése van, nem valószínű, hogy a háború hatására jelentősen romlanak majd a kapcsolatai. Átmeneti diplomáciai feszültségekre van esély, nyilván az együttműködések nem fognak mélyülni, illetve izraeli turisták, üzletemberek, tudósok stb. nem utazhatnak majd ezen államokba egy darabig. A Szaúd-Arábiával formálódó béke biztosan megakad most. Ez, mármint Jeruzsálem és Rijád közeledése akár a Hamász támadásában is szerepet játszhatott. A gázai terrorszervezet számára ugyanis fojtogató fejlemény lenne egy újabb arab-izraeli béke, ráadásul ilyen horderejű, mint a szaúdi megállapodás, miközben Irán esetében pedig kifejezetten rossz geopolitikai konstellációt hozna, ha Izrael és Szaúd-Arábia kiegyezne, s azonos platformra kerülve, Teheránt tekintenék a legjelentősebb közös fenyegetésnek. Bár ez már most is így van, a szaúdi-iráni kapcsolatfelvétel ugyanis eléggé zsákutcába jutott. Törökországgal elhidegülés várható, de ez nem lesz új helyzet Izraelnek. Libanonnal és Szíriával aktív fegyveres konfliktus eszkalálódhat, arra azonban kicsi az esély, hogy kifejezetten a libanoni vagy a szír erők összetűzésbe kerüljenek az izraeli hadsereggel – ha ezek a frontok megnyílnak, ott a Hezbollah és egyéb iráni szatellit terrorcsoportok lesznek a célpontok.
– Milyen politikai és társadalmi változásokat indíthat el Izraelben a mostani konfliktus?
– Politikai szinten egyfelől várható valamiféle átmeneti kiegyezés: amolyan vészhelyzeti egységkormány a koalíció és bizonyos ellenzéki csoportok között. A hónapok óta tartó belpolitikai káosz tehát csitul majd, a sokat kritizált jobboldali államreform-terv fiókba kerül, Netanjahu pere elnapolódik, a vallásos és szekuláris, magországban élő baloldaliak és jobboldali telepesek kiélezett politikai csatározása a színpad mögé süllyed. Meddig marad így? Kérdéses. Merthogy lesz számonkérés előbb-utóbb, ez biztos. S ott a politikai felelősök kérdése is felmerülhet – okkal. Társadalmi szinten egy élő seb lesz sokáig, ami történt. A Gáza melletti falvakban és kisvárosokban újra kell indítani az életet, ám ezek a közösségek súlyosan traumatizálódtak. Egész kibucokat romboltak le. Megrendülésről azonban nemcsak e csoportok esetében kell beszélni. Izraeliek és izraeli/palesztin arabok közeledése, párbeszéde, együttélése ismét falba ütközött. A békepolitika esélyei romlottak.
– Hogyan befolyásolhatja a konfliktus hosszabb távon a palesztin-izraeli viszonyt?
– Ezt nehéz megítélni, mert nem tudjuk, mi fog még történni. Szóba került, de talán érdemes megismételni: Izrael a Hamászt porig zúzhatja, Gázát lerombolhatja, de valamit az ott élő milliókkal akkor is kezdeni kell. Tartósan igazgatni, ellátni a gázai palesztinokat Izrael nem tudja, de egy mérsékeltebb, legalább relatív békét megteremteni képes elitet sem tud megbízni ezzel a feladattal. Harmadik fél szintén nem fogja magára venni ennek terhét. S ami a legmeglepőbb, hogy valószínűleg a Palesztin Hatóság sem szívesen venné át a hatalomgyakorlást az övezetben Ciszjordánia legelmaradottabb részeiről sem gondoskodik a ramallahi kormányzat, pedig azok relatíve fejlettek Gázához képest. E téren tehát nagyon korai és szakmaiatlan lenne találgatásokba bocsátkozni. Látni kell előbb, hogyan alakulnak majd az események.
