A közel négy évtizeddel ezelőtt bemutatott brit sorozat, a Csengetett, Mylord? a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, bármikor kapcsoljuk be a tévét, biztosra vehetjük, hogy akad olyan csatorna, ahol a gumibizniszből meggazdagodó Meldrum-ház életébe becsatlakozhatunk. Az 1920-as évek Angliájában játszódó, csípős és intelligens humoráról ismert brit sorozat egy londoni família lakóinak életén keresztül nyújt bepillantást az arisztokrácia és a cselédség életébe, felrajzolva annak különbözőségeit és hasonlóságait. A társadalmi osztálykülönbségek karikírozásán túl remek képet fest az alagsori hierarchiáról, a kisemberek kisszerűségéről.
Tavasszal látott napvilágot a Helikon Kiadó gondozásában az a kötet (Az finom lesz! – Minden, ami Csengetett, Mylord?), amelyben több magyar író eljátszott a gondolattal, hova is vezetett volna a Meldrum-ház lakóinak története: Cserna-Szabó András a legendás kocsmában, a Vörös Oroszlánban interjúvolta meg Mabelt, a mosóasszony Benedek Szabolcs univerzumában is feltűnik: ott épp a Union Jack Gumigyár vezetőjévé lépett elő férjével, míg Őlordságáék az Egyesült Népköztársaság elnyomása elől Magyarországra menekülnek.
A sorozat rendezője és társszerzője azonban a naiv és keserédes lelkű Ivy, illetve a gőgös és fess lakáj, James Twelvetrees életéről készített spin-off sorozattal képzelte el a folytatást. A Csengetett, Mylord? zárójelenetében, a Meldrum-ház bukását követően James felkeresi az egykori szobalányt, mondván a tengerparti Seaburne-ben kibérelt egy tízszobás, két fürdőszobás panziót, amelyet közösen vezethetnének. Az ottani kalandjaikat elmesélő sorozat végül meghiúsult, de James és Ivy közös életéről a fent említett kötetben mégis ízelítőt kaphattak a magyar rajongók, nemrég pedig már az egész történetet is kiadták, a könyvet ráadásul a sorozatban Mr. Twelvetrees-t alakító Jeffrey Holland illusztrálta.
A világon először magyar nyelven olvasható a folytatás, ami kiváltság is lehetne, de talán nem véletlen, hogy sorozatként ez a történet inkább a fiókban maradt. James nagyratörő tervei ellenére a Suttogó Pálmák panzió sem anyagilag, sem panorámailag nem bizonyult a legjobb befektetésnek. Nem elég, hogy az egykori lakáj legnagyobb bosszúságára a vendégkör mérsékelten előkelő, de szép lassan a múltból is egyre többen tűnnek fel, némelyikük pedig csak tovább bonyolítja James és Ivy életét, személyes kapcsolatát. A szükség azonban nagy úr, nemcsak a színházi népséget kénytelen James elszállásolni, de a ranglétra legalján küszködő egykori munkatársakat is befogadni, akik közül van, aki kosztért és kvártélyért cserébe bármilyen munkát elvégez.
Bár üzlettársak lettek, az egykor volt lakáj nehezen alkalmazkodik az új helyzethez, sokszor a tőle megszokott le ereszkedő stílusban oktatja ki és utasítja Ivyt, aki bár még mindig ugyanúgy epekedik James iránt, legalább már képes kiállni önmagáért. A szobalány jellemfejlődése az egyetlen izgalmas motívum, pedig a történet középpontjában egyértelműen a pökhendi lakáj felemelkedése és bukása áll.
A James és Ivy – Panzió a tengerparton című kötetből sajnálatos módon minden hiányzik, ami a Csengetett, Mylord? című sorozat sajátja volt. A kifinomultan ironikus helyzetkomikumok, az eltúlzottságuk ellenére is tűpontos karakterábrázolások, a gegek és szóviccek hiányoznak, helyettük kínosan gyenge történetvezetést, dagályos párbeszédeket és lebutított szereplőket kapunk. Míg a Csengetett, Mylord? titka épp abban rejlett, hogy egyszerre állította szembe és nevette ki a különböző társadalmi osztályokat, addig a „lentiek és fentiek” közötti határvonalak elmosódásával a szerzők már nehezen tudtak mit kezdeni.
Robin Carr & Roy Gould: James és Ivy – Panzió a tengerparton. Ford.: Hudácskó Brigitta. Helikon Kiadó, 2024. 4499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/37. számában jelent meg szeptember 13-án.
