A tavaszi időszak teljesen felemésztette azt a pénzt, amit félre tudtunk rakni – erről beszélt a lapunknak adott interjúban Szabó Simon. A színésszel a Pesti balhéban vállalt szerepéről, a fesztiválok nehéz helyzetéről és arról is beszélgettünk, mentek-e idén külföldre nyaralni.
– Egészen visszafogottnak tűnik a megszokott karaktereihez képest a Pesti balhéban. A kaotikus viselkedés persze megvan, viszont mintha a beszólogatásból, a másokkal való keménykedésből visszalépés történt volna egy kicsit. Szándékosan?
– Ez egy jóval árnyaltabb és visszafogottabb figura, mint ami tőlem megszokott. Illetve hát az emberek úgy gondolják, hogy ha én játszok valakit, akkor biztosan egy igazi tapló szereplőről lesz szó. Hál' istennek itt nem erről volt szó, nem ez a fő erénye ennek a karakternek. Inkább egy nagyra nőtt gyerek, aki rajta maradt az indiánflessen kiskora óta. Arcfestés, tolldísz, nyaklánc, mellény. De egyáltalán nem a bunkóság és az obszcenitás jelentette a fő profilját.
– Szokta ilyen nagyra nőtt gyereknek érezni magát?
– Amikor dolgozom, gyakorlatilag mindig gyereknek érzem magam. Jobb játszótér kevés van ennél. Mások fizetnének azért az élményért egy kalandparkban, amit én itt a számtalan akciójelenettel megkapok. Na meg a színészkollégákkal is nagyon szórakoztató a közös munka.
– Ez az első új magyar film a mozikban a márciusi kényszerű zárás óta. Mire számít, bejönnek majd rá a tömegek, vagy sokan még inkább félnek és távol maradnak?
– Nagyon bizakodó vagyok. És azt nem is értem egyébként, miért van, hogy a plázába be mernek menni az emberek, de a mozi már nem oké. Nagy tömegben vásárolni, sétálgatni az még rendben van, de ez nem? Sokan szerintem már ki is vannak éhezve az újdonságokra, ennyi idő alatt lassan már az összes sorozatot végig lehetett pörgetni a Netflixen. A Pesti balhé esetében pedig fontos a látvány, tehát tényleg nem egy telefonképernyőn vagy laptopon lesz érdemes megnézni.
– A bemutatók bizonytalansága mostanában főleg a Tenet csúsztatgatása kapcsán mutatkozott meg. Itt is nagyon fontos a látvány, mégis voltak, akik már azt javasolták, hogy inkább csak hozzák ki a neten.
– De ez hülyeség, nem csodálom, hogy Nolan nem hajlandó rá. Az egyik élharcosa annak, hogy moziba járjanak az emberek. Emlékszem, amikor az Interstellart nem volt hajlandó digitálisban kihozni, hetven milliméteres kópián ment a premierje. Ha én dönthetnék róla, a mai napig nem is lennének digitális vetítések a mozikban, több rossz élményem akadt vele. Hollywoodi blockbusterek esetében nagyon élesen látni a különbséget.
– Hogyan vészelte át egyébként a karanténidőszakot? Most már megy rendesen mindenfelé? Nyaralni például?
– Voltunk, igen. Hét napra mentünk Horvátországba, elsősorban a hegyekbe, nem a tengerpartra. Oda csak le-lemenekültünk időnként. De akár mehettünk volna csak a tengerpartra, mert senki nem volt ott. A turistavárosok kongtak az ürességtől. Pont jókor mentünk, június végén: Szlovéniából még felírták az adataidat a határon, Horvátországban viszont nem volt gond. Megmondom őszintén, én imádom-szeretem a Balatont mint földrajzi különlegességet, az ottani üdülőtelepektől viszont a falnak megyek.
– Miért?
– Nem bírom, olyan mennyiségű ember van ott, semmi nyugalma nem marad az embernek.
– A járványtól nem tartottak egyébként?
– A járványtól nem, de mi is betartunk mindenféle előírást. Nem a mozgás a fő kérdés szerintem, hanem hogy mennyire elővigyázatosak az emberek. A gyerekeknek kéztörlés folyamatosan, maszkhasználat, egyebek.
– A színészet mellett a zene is közel áll önhöz, főleg a különböző alterzenekarok, mint a Pécsi szálból kiderült. Mit szól most ahhoz, hogy ennyi rendezvény és fesztivál került nehéz helyzetbe? Köztük az előbb augusztus végére belőtt, majd másokkal együtt lemondani kényszerült Fishing on Orfűvel.
– Nehéz helyzet ez. Mondhatom, hogy velünk kezdődött az egész mészárlás. A Red Bull Pilvakert mi március 10-én mondtuk le, aztán másnap jött ki a tömegrendezvényeket tiltó kormányrendelet. Gyakorlatilag öt hónapig készült a teljes csapat, majd egy délután alatt, a főpróba végén kellett döntenünk, hogy nem tartjuk meg. Elmaradt azóta egy Belvárosi Fesztiválom is, amit már tizennégy éve csinálunk. Mindenkinek kemény időszak a mostani, a kisebb zenekaroknak még inkább, de nagyobb sztároknak is.
– Önnek is megterhelő anyagilag?
– Nekem nagyon. Gyakorlatilag felemésztette azt a mennyiségű pénzt, amit tavaly félre tudtam tenni. Ha most nem indul be a nyár vége, az ősz a produkciók szempontjából, akkor el kell kezdeni autót, motort eladni, más munka után nézni. Amikor nem egyedül vagy, és egy családról kell gondoskodni, az még nagyobb kihívás. De reménykedem benne, hogy ősszel beindulnak a dolgok.
