Csak a Fidesz

Rém egyszerű: propaganda meg buta szavazók. És máris megnyugodhatunk felsőbbrendűségünk simogató öntudatától, hogy mi mennyire mások vagyunk, többek, okosabbak, bölcsebbek, élesebben látók, egyáltalán, gondolkodók, hisz ránk nem hatnak a derékszögű sablonokba gyömöszölt egyen-világmagyarázatok, nem kacagunk térdünket csapkodva a miniszterelnök úr, oh, pardon, Miniszterelnök Úr konyhakészre szerkesztett évértékelős tréfáin, minden körülmények között átlátunk a szitán, felismerjük az állami hitvallássá tett korrupciót, nem dőlünk be a valóságtagadó megfejtéseknek, értjük az infláció okait, hétfőről keddre nem szerelmesedtünk bele Oroszországba, nem rettegjük a negyedévente kreált újabb és újabb ellenségképeket, mi több, Brüsszelről is tudjuk, hogy egy város.

Nos, ez a tökéletes tévút. Érdemes érteni, mi, miért és hogyan történik velünk.

Négy magyar régiót találunk az unió legszegényebb térségei között; az Észak-Alföldet, a Dél-Alföldet, a Dél-Dunántúlt és Észak-Magyarországot illeti a szomorú dicsőség. Bejártam mindet. Porladó, magára hagyott, sanyarú vidékek, mikről felsorolásszerűen úgy szokás megemlékezni, hogy már ez sincs, az sincs, amaz sincs.

A teljes cikket a Magyar Hang február 24-én megjelent, 2023/8. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!