De mi lehet az a Hamász?

A boríték ott hever a hokedlin, tegnap hozta Józsi, fennhangon lobogtatta kezében, „Itt van Etelka néni, bogarássza csak át!”, ő hirtelen azt hitte, Tamáska írt Stockholmból, levélben tartják a kapcsolatot, van már vagy egy éve, hogy kiment dolgozni oda, hiába no, jobban jár, boldogul legalább, de csalódnia kellett, feladó: „Magyarország Kormánya”, ezt nem Tamáska küldte…

„De mi lehet az a Hamász?” Csípős hajnal van, a boríték még mindig ott hever a hokedlin, a hajnal itt éri a nyári konyhában, könnyű befűteni a sparheltet, reggelire fokhagymás pirítós lesz (újra), a keddi kenyérből maradt még két szelet, jó lesz az teával, utána pici kutyulós kávé, csak egy fél kiskanállal, ki van az számolva, január végéig ki kell tartania. A telet nem szereti, égetni kell a körtét, előre fizetős az áram, a gáz is, bent a kisszobában rozzant konvektor fűt, persze csak éjszaka, nem szeretne megfázni, miből fizetné a gyógyszereket? A falinaptárt pásztázza a tekintete, bejelölve 27-e, a Coopban tölteni fogja az áramot, reméli, hamar jön Józsi a nyugdíjjal, hogy még legyen ideje nappali világosságban elbiciklizni oda. Szomszéd Jucika is feltöltős, de ő gyakrabban jár a boltba, na jah, neki tévéje is van, fogy az áram, ám így, úri mulatság, somolyog magában.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/47. számában találja. Vegye meg november 30-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!