Margarinos zsemle uborkával

A kislányom nagyjából egyidős a NER-rel. „Mínusz egy éves” volt a rezsim születésekor, beleszületett a „rezsicsökkentésbe”, az „alaptörvény asztalába”, piszok nagy szerencséjére azonban végigszendereghette ezeket a korszakalkotó éveket ugyanúgy, mint például a fideszes Bíró Márk az ő saját három képviselői ciklusát. Az első szavak ugyanolyan bizonytalanul buggyantak ki csöppnyi rózsaszín ajkain, akár Schmitt Pál nyögvenyelős magyarázatai a plágiumbotrány idején, és ugyanúgy korrumpálható volt banános joghurtitallal, mint Mengyi „Voldemort” Roland a többmilliós alkotmányos költséggel. Járni akkor tanult meg, amikor a rezsim kezdett belejönni a következmények nélküli lopkodásba, és bár sehol nem volt a közelben vak komondor, néhány huppanás után már magabiztosan menetelt ő is az orra előtt elhúzott Kinder tejszeletért

Ma már nagy lány a kislány, van önálló véleménye a világ dolgairól, bár az némiképp az okostelefonos appokon átszűrve jelenik meg a szavaiban. Kelet-Ázsia-mániás lett, de érdeklődése nem állt meg az üzbég gyapotmezőkön, hanem továbbszállt egészen Japánig. Ennek szívből örülök, ajánlanám a példát a magyar kormány figyelmébe is! Kis elméje nyiladozik, s én, mint büszke apa, megpróbálok úgy asszisztálni ehhez, hogy ne befolyásoljam semmilyen irányba, majd ő eldönti, mi az, ami a világból érdekli őt. Ám a környezete nem ilyen megengedő. Felé is ömlik a propaganda szennye a videómegosztókról, karácsony idején nem tudtunk úgy megnézni egy ünnepi dalt vagy történetet, hogy ne a megafonos selyemfiúk (a szellemi prostitúció vámszedői) magyartalan hülyeségeit okádja ránk a monitor.