Sikereink

Izgalmas magyar dokumentumfilmet díjaztak a múlt héten az erdélyi Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Révész Bálint és Mikulán Dávid filmjét Richard Linklater 2014-es nagy dobásához, a Sráckorhoz (Boyhood) hasonlíthatjuk. Pontosabban annak sajátos, keserű magyar változata lesz. A dokumentumfilmesek a Boráros tér környékén forgattak, így figyelve fel két nagyszájú kiskölyökre. A fiúkat aztán hosszú éveken át követték, egyikük észrevétlenül lépett elő főszereplővé. A Filmtett kritikusa úgy írt az útról, amit bejárunk: „A KIX az ártatlanság elvesztésének története. Olyan társadalmi környezetben játszódik, ami esélyt sem ígér semmiféle happy endre. (...) Ahogy az idő telik, egyre kevésbé vicces és egyre veszélyesebb lesz a féktelenség és a nonkonformizmus.” A tragédia sajnos elkerülhetetlen. Mindennek megörökítése kifejezetten sokat elmond arról, amiben ezen a tájékon élünk. Nem tűnik meglepőnek, hogy az erős nemzetközi mezőny egyetlen magyar dokumentumfilmje megkapta kategóriája díját. Remélhetőleg lesz valamiféle bemutató, várhatók magyarországi vetítések. Mindenesetre a tervek szerint jövőre érkezik a Maxra, szóval mindenképpen elérhető lesz. Hétvégi sikeréről mégsem feltétlenül hallottam volna, ha nem szerkesztem egész vasárnap a híreket. Főleg nem hibáztathatok tehát senkit, ha most, cikkemből értesül a KIX létezéséről. Vagy most sem. Remélhetőleg azért idővel minél több emberhez el fog jutni a híre.

Említhetnék az elmúlt évekből sok hasonló filmes sikert. A Mindenki vagy a Saul fia Oscar-díjairól nyilván sokan hallottak. A Testről és lélekről elismeréseiről talán valamivel kevesebben. Nem is beszélve olyan nemzetközi eredményeket elért produkciókról és alkotókról, mint a Rengeteg – Mindenhol látlak, a Magyarázat mindenre, Gera Marina színésznő vagy Turai Balázs animációs filmes. Sikereiknek ettől még mind örülhetünk, és ha a maguk szívós erejével érték is el, magyarként büszkék lehetünk rájuk. Különös érzés a nemzeti azonosulásé, de eltagadni felesleges: zsigerileg érzik a legtöbben. Ha valaki nem, az sem feltétlenül baj, amennyiben nem kérdőjelezi meg, hogy másnak igenis joga van ehhez. Hogy jólesik neki. Azonosságtudatot ad, és erőt. Természetes ez, emberi. 

• Mi a helyzet az úszással, a vívással, a focival?
• Miért nem érdemes egymás ellen kijátszani a nagy sikereket?
• Mi az igazán önsorsrontó?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 4-ig kapható 2024/26. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!