Ha Simicska Lajos nem rúgja össze a port Orbán Viktorral, szegényebbek lennénk három év sajtószabadsággal.
Publicisztika
Soha nem jártunk még olyan közel ahhoz, hogy az ellenzék pusztán a többpártrendszer formális létezését igazoló díszletelemként működjön, mint most.
A pénznek nincs szaga, mondta még régen egy magas pozíciójú politikai vezető. A sok pénzt gyűjtögető magas pozíciójú politikai vezetőnek viszont már van.
Sokaknak szolgált kielégülésül, hogy a píszí utáni világban immár „büntetlenül” négerezhetnek, faji homogenitásozhatnak és migráncsozhatnak.
Magyarországon nincs szükség putyini és erdogani eszközökre: itt az ellenzéki politikusok maguk végzik el a piszkos munkát.
Raffay Ernő évek óta azzal eteti a hiszékeny embereket, hogy a rendszerváltozás után volt lehetőség határaink megváltoztatására. Ez nem igaz.
Szerintem egy országnak nemcsak gazdasági érdekei vannak, hanem az évszázadok óta felhalmozott morális értékek megőrzéséhez fűződő érdekei is.
Ki figyel már arra, hogyan is vélekedett annak idején Márai.
Korrupció? Lopás? Szabadrablás? Nálunk többé ilyenek nem lesznek.
Vannak, akik attól rettegnek, hogy kikerülnek a megélhetést garantáló klientúrából a semmi közepébe, az „érinthetetlenek” közé.
A miniszterelnök számos ponton vitatható, de fontos beszédben összegezte kormánya Európa-politikáját.
Nem valami biztató, hogy a demográfiai helyzetről akarnak nemzeti konzultációt folytatni.
Nap mint nap: pesszimista lelkek, pesszimista körülmények, pesszimista történelmi helyzetek, pesszimista reflexek, optimista csakazértisek.
Vajon nagyapám lehetett-e úgy depressziós, hogy magát a szót sem ismerte?
Miként adja-veszi a vb-címeket a FIFA? Természetesen a játékvezetői döntések által.