Négy hónappal az európai parlamenti és önkormányzati választások előtt egyre nagyobb az elemzői konszenzus abban, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak (MKKP) igazi esélye van az Európai Parlamentbe való bejutásra, illetve önkormányzati pozíciók elcsípésére. Az évtizedes, megfontolt építkezés, úgy látszik, meghozza a sikereket, azonban az első vízválasztó is most fog következni: ha ennél többet akarnak elérni, most jött el az ideje, hogy tényleges programot és politikai arculatot készítsenek maguknak, amely koherens az eddigi pályafutásukkal, de tényleges válaszokat is tud adni a társadalmi kérdésekre.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az MKKP egyre biztosabb lehet abban, hogy júniusban embert küld az Európai Parlamentbe és a fővárosi önkormányzatba, ezen kívül további képviselői helyekért is ringbe szállhatnak a nagyobb városokban és a kerületekben. A növekedésükben több tényező is közrejátszik, elég csak az ellenzékből való kiábrándultságot, a politikai apátiát említeni, de ki lehet emelni, hogy olyan közösségi élményt tudnak adni, amire sokaknak szükségük van, de máshol nem kapják meg. A lassú növekedés stratégiáját használva nem sok helyen indulnak egyéniben, és Kovács Gergely, a párt elnöke ki is jelentette, hogy minél megbízhatóbb embereket küld csak az önkormányzatokba. Azonban így sem lehet elkerülni se neki, se a közéletnek azt a tényt, hogy immáron tényleges politikai szereplővé nőtte ki magát a viccpárt. Ezzel pedig új problémákat is kapnak a kutyák.
A Partizánon nemrégiben adott interjút a párt EP-listájának első három embere és Kovács Gergely. Kitértek arra, hogy miként lesz programjuk, milyen vállalásokat tesznek, mi a politikai céljuk. A legtöbb válasz kimerült a „cselekvésközpontú politizálás”, a „készül egy nagy dokumentum erre”, illetve a „közösségi programot rakunk össze a következő hónapokban” frázisokkal. Utóbbi, vagyis hogy a párt széleskörű támogatói körében csináljanak program-összeállító beszélgetéseket, legitim, sőt kifejezetten csábító lehet egyes kérdéseknél, azonban vannak olyan alapvető kérdések – mint hogy mit szeretnének elérni a politikában, milyen céljaik vannak, mit szeretnének elérni a hatalom eszközével – amelyekre igenis tudnia kell válaszolni egy párt vezetőségének magától.
Jelenleg Kovács is elismeri, hogy nincsenek válaszaik, és egyes témakörök, amik a politika fősodrát mozgatják, őt nem érdeklik igazából. Ezekkel nincs alapvetően gond, sőt, nem kell mindenről beszélniük, amiről az a politikai szféra diskurál, amiből ők szeretnének kimaradni, amitől elhatárolódnak. Azonban a társadalomnak is szüksége van arra, hogy igazodni tudjon egy adott párthoz, és ez a személyeken kívül a párt programján keresztül tud megvalósulni. Jelenleg az MKKP mindkettővel hadilábon áll: két országosan ismert politikuson – a két társelnök, Döme Zsuzsanna és Kovács Gergely – kívül nincs közismert szereplőjük, az EP-lista élére a párton kívüli, a korábban Karácsony Gergelynek is dolgozó La Mariette-et, illetve az oktatásért küzdő Törley Katalint rakták. Bár mindketten jártasak a politikában, utóbbi pedig kifejezetten hozhat szavazókat az ellenzéki érzelműektől is, mégsem lehet elmondani, hogy a fejlődésüket segíti, hogy a párthoz alig kötődő személyeknek adhatnak médiateret és esetleges mandátumot Brüsszelben.
A fő programjuk – a korrupció-ellenességen kívül – pedig jelenleg annyi, hogy helyi szinten próbálja meg mindenki jobbá tenni a lokális életterét, szervezzen közösségi akciókat. A velős gondolat akciótervnek még elmegy, de a végcélról, elképzelésekről – lejáratott kifejezéssel élve: vízióról – nem mond semmit: nem tudjuk meg, hogy mi történne, ha a választásokon nyernének. A kutatások alapján erre még nem lesz nagy esély '26-ban sem, azonban a fővárosi önkormányzatban könnyen előállhat az a helyzet, hogy ő szavazataikon fog múlni a közgyűlés döntése. Erről pedig nem tudunk jelenleg semmit.
Kovácséknak nincs még semmi veszve, azonban most kell cselekedniük, amennyiben ténylegesen politikával akarnak foglalkozni. Koherens világnézetre és tartalomra van szükség ahhoz, hogy az MKKP nagyobb szinten tudja képviselni az értékeit, amik már most is látszódnak, de még nincsenek politikába ültetve. A részvételiségen alapuló, kisléptékű projektek és decentralizáltan megvalósuló politizálás, a politikusok és a politika klasszikus értelmezésének elutasítása, a minél kisebb központi állam és minél nagyobb közvetlen beleszólás, valamint önkormányzatiság mind olyan elképzelés és mondás a politikáról, amelyek relevánsak, értelmezhetőek, és az MKKP tevékenységéből következnek. Két dolog viszont hiányzik: ezeket egy koherens egésszé összegyúrni, esetleg kiegészíteni a nagyobb politikai kérdésekkel – újraelosztás, Európai Unió, külpolitika, csak hogy néhányat említsek –, illetve mindezt vállalni. Természetesen nehéz egy antipolitikai álláspontból politikát csinálni – még ha a program maga az antipolitika is –, azonban nem lehetetlen, és elkerülhetetlen egy bizonyos pont után. Ez a pont pedig legkésőbb az EP-mandátummal elérkezik.
A szerző politológus, az ELTE ÁJK doktorandusza
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
