Az 1970-es évek elején, fiatal kémelhárító tisztként kapcsolatot kezdeményeztem az egyik fővárosi és belvárosi lokál mixernőjével. A hölgy igen fiatalon került bele, az 1950-es években, a budapesti éjszakai életbe, s ne szépítsük a dolgot, kurtizánként működött. Az lett volna a furcsa, ha abban az időben az üzletszerű titkos kéjelgés bűntette miatt le nem bukott volna. Bizony lebukott, és börtönbe is került, közben azonban sikeresen beszervezte az államvédelmi szolgálat, amivel elérte azt, hogy különleges kedvezménnyel szabadult. A korábbi életvitelét immár államvédelmi védnökség alatt folytatta, majd a kapcsolattartói a biztonságos foglalkoztatás érdekében mixernőt csináltak belőle, de úgy, hogy közben egy-egy „fuvarba” is elment, ha kellett, az államvédelmi érdekeknek megfelelően is. Később kizárták a hálózatból, mert nem voltak megelégedve a konspiratív munkája eredményességével. Azért vettem fel vele a személyes kapcsolatot, hogy megállapítsam, mennyiben változott a helyzete, nem lenne-e érdemes felvenni, felújítani a kapcsolatot, és ismét foglalkoztatni a kémelhárítási érdekeinknek megfelelően. Néhány személyes találkozó után megállapítottam, hogy a megváltozott körülményeknek bizony már nem felel meg, így a találkozókat is megszüntettem.
Amikor a személyes találkozókat folytattuk, szinte másról sem beszélt, csak az 1940-es évek végi és az 1950-es évek elejei Budapest éjszakai életéről. Minden esetben szóba került Cziffra György ismert és „felkapott” bárzongorista személye, akit meglehetősen jól ismert, és csak Gyuriként emlegetett. Ahol Cziffra zongorázott, ott mindig teltház volt. De kikből állt ez a közönség? Egészen más volt, mint egy vagy két évtizeddel korábban vagy később. Az akkori rákosista rendszer hívei nem nagyon süllyedtek le ezeknek a lokáloknak a szintjére. A társadalmat vezető munkásosztály tagjai meg a dolgozó parasztok inkább a koszos, teleköpködött kocsmákba jártak. A lokálok közönsége főleg a lecsúszott egzisztenciákból, még inkább az arannyal és a külföldi valutákkal illegálisan kereskedőkből és más kétes alakokból állt. Néha feltűnt a művészvilág egy-egy ismertebb arca meg az akkoriban agyondédelgetett élsportolók. Ezek egyúttal mind Cziffra György rajongói is voltak.
A már erősen középkorú mixernő azt is megsúgta, hogy Cziffra is valahogy az ÁVH kezei közé került, és ha már ez megesett, nem engedték el, hanem beszervezett „besúgóként”, szakszerű kifejezéssel éve, hálózati személyként, foglalkoztatták. Ez a körülmény meglehetősen ismert volt az éjszakai körökben, de az is, hogy a legszűkebb környezetéről biztosan nem jelentett, mert soha azok közül senki sem bukott le. Későbbi visszaemlékezések szerint Cziffra György „nem csak művészként, hanem emberként is példaértékű életet élt”. Hát, amiket én annak idején hallottam róla, a bizony elég távol állt a példaértékűségtől.
Cziffra György zenészcsaládból származott. 1942-ben katonai szolgálatra hívták be. Mivel nem akart hősi halott lenni, átszökött a szovjet csapatokhoz, ahol nem nagyon bízhattak meg benne, mert hadifogságba került. Amikor hazatérhetett, egy ideig kiképző őrmester volt az újjáalakuló magyar, demokratikusként emlegetett hadseregben. Leszerelése után zeneakadémiai tanulmányokat folytatott, közben éjszakai mulatókban – Savoy, Dunakorzó, Arizóna stb. muzsikált, és ebből tartotta fenn magát és a feleségét – Saleilka nevű egyiptomi származású revütáncosnőt – és közös gyermeküket.
Egy alkalommal említést tett arról, hogy „mint éjszakai ember sokat jártam a várost”. Ennek során elkövetett valamit, amely által „veszélyeztette a karrierjét, félt a szégyentől”, és mert már „négy alkalommal volt följelentés ellene”, úgy döntött, hogy megpróbál kiszökni az országból. Megállapodott egy embercsempésszel, aki átsegített őt és családját Csehszlovákiába. Ausztria felé a határra telepített aknamező miatt az átszökés fokozott kockázattal járt volna. Gondolkodott azon, hogy Prágában – ahol nem ismerik – vállal valami munkát zongoristaként, de nem jártak sikerrel a próbálkozásai.
Végül úgy döntött, hogy tovább megy Ausztriába, ott könnyebbnek ígérkezett az átszökés lehetősége. Az sem zárható ki, hogy az eredeti célpont is Ausztria lett volna. Az újabb tiltott határátlépés előtt megszálltak egy magánházban. Az éjszaka folyamán azonban a háztulajdonos feljelentette őket, hajnalban őrizetbe is kerültek. Még aznap átadták őket a magyar hatóságoknak, ügyüket az ÁVH vizsgálta. Ekkori vallomása szerint „mint nős, családos ember a szégyen elől menekült”. A Szombathelyi Járásbíróság 3 év fogházra ítélte tiltott határátlépés miatt, ahonnan 1953-ban szabadult. Ismét a pesti éjszakában helyezkedett el zongoristaként. Közben 1954-ben befejezte a zeneakadémiai tanulmányait, és a komolyzeni karrierre összpontosított, befejezte az éjszakai életet.
1956-ban, amikor kitört a forradalom, néhány nap múlva átjárhatóvá vált az osztrák-magyar határ. Ekkor Cziffra György a családjával végleg elhagyta az országot, és rövid bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Tehát nem várta be a forradalom leverését, a nagy menekültáradatot, hanem amint lehetett, elhagyta az országot, megvalósítva a régi tervét. Történeti kutatásaim során, évtizedekkel ezelőtt, véletlenül rátaláltam az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában egy dokumentumra, amelyet egy operatív tiszt készített, és az utolsó mondata így hangzik: „Cziffra György az Államvédelmi Hatóság ügynöke volt”. Eltekintve az előbb leírtaktól, ennek a rövid mondatnak a hitelességében semmi ok kételkedni.
