Szombaton temetik Isten szolgáját, Filó Kristóf budakeszi plébánost. „Ímé, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé”, mondja az Úr Máté evangéliumában. Több mint 51 esztendei hűséges szolgálat után Stofi atya hazament Urához. „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott”, ezt Jánosnál mondja az Úr, és ez érvényes Filó Kristófra is. Elég lesz őnéki annyit kérnie a Fennvalótól, hogy pillantson le a budakeszi templomra és a makkosi útra – ott leszünk, tanúságul arra, hogy bőséges termést hozott az az 51 év.
Mi, Krisztus-hívők kettős lélekkel temetünk. Egyfelől bizalommal kísérjük halottunkat az Örök Bíró elé, akinek irgalma határtalan és jóságának kincse végtelen; másfelől siratjuk önmagunkat, kik itt maradtunk félig-meddig árván. Minden temetéssel mi, élők leszünk szegényebbek. És most sokkal szegényebbek lettünk, mert olyan lelkiatyát, iránymutatót veszítettünk el, aki biztos pont volt sokunk életében. Nekem 1976 óta volt a lelki vezetőm, nélküle nem lettem volna az, aki lettem. Sokan vagyunk így. Három miniatűrrel idézem meg őt, ezzel szeretnék hozzájárulni az Új Ember szép nekrológjához és kinek-kinek a saját emlékeihez. Remélem, sikerül megmutatnom azoknak is, akik idegenkednek a papoktól, hogy micsoda csoda volt Stofi atyával lenni, véle eszmét cserélni, tőle tanulni.
Még fiatal papként Pilisvörösváron élt, telefonon kérdeztem, kimehetnék-e hozzá egyik délután. Azt felelte, persze, de „ne gyere négy előtt, mert ebéd után megyek a borbélyházba hajtalankodni”. Közismert volt a konyhaművészete, amiben én analfabéta vagyok, de szívesen hallgattam, amint feleségemmel ilyesmikről csevegtek. Amikor nejem elmondta, hogy cukrásztanfolyamot végez, Stofi csak annyit mondott, az más: ő szakács, a fejéből, az érzéseiből és a tapasztalatából főz, „de cukrásznak a hóna alatt mindig ott a kotta”.
Immár negyven éve iránytűm, amit az esküvő kapcsán mondott: Tudod, János, az Egyház sokat beszél a Szent Családról, meg egyáltalán a családról, sőt Szent Annáról meg Joachimról s a többi. De az az igazság, hogy ez nincs benne az evangéliumban, Jézus semmit sem mondott a családról. Ő egyet mondott, és az a lényeg: Az ember elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testté. Többé már nem két test, hanem csak egy. Ennyi a titok. Ha jó a házasság, minden jó lesz. A legkajlább gyerekek is jól fel fognak nőni, a dolgok a helyükre fognak kerülni. Ha a házasság rendben van, minden rendben van. Ha a házasság nincs rendben, semmi sincs rendben.
Stofi atya hamvai a makkosi kegytemplomban nyugosznak, élete szétosztva a lelkünkben folytatódik itt a földön. Máté szavaival búcsúzzunk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”
