
Hanyatló Nyugatot maga mögött hagyó, szárnyalásában egeket karistoló gazdaságunk tele van sikertörténetekkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy mindenszentek ünnepnapja előestéjén, mondhatni az éj leple alatt pártunk és kormányunk csökkentené a Túró Rudi áfáját. Huszonhét százalékról tizennyolcra. De miért? – kiáltott fel az ország édesszájú kétharmada egy emberként, miközben persze örült nagyon, mint majom a rudijának (ennek a pajkos hasonlatnak a magyarázatára később még visszatérünk). A miértről sajnos nem szól a törvénytervezet. Mivel a tények makacs dolgok, nem marad más a válasz kidolgozására, mint az objektív spekuláció, ha élhetünk e képzavarral.
Mindjárt itt van az orosz-szovjet szál, ami ugye ezekben a vészterhes időkben erősebb, mint valaha. Ha a lakosság nem is, népünk bölcs vezetői bizonyára tudják, hogy a Túró Rudi szovjet találmány. Ott szirok néven ösmerik. 1954-ben magyar delegáció utazott a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza a szocialista tejipart. A szorgos fejőnők, elkötelezetten kérődző marhák, világrekord tejhozamok megtekintése közben a küldöttség tagjai felfigyeltek a szirokra, amit alapul véve azután egy, a magyar ízvilágnak jobban megfelelő terméket kevertek ki itthon. Csoda, hogy nincsen benne se szalonna, se kolbász, se paprikaőrlemény.
A túródesszert piaci bevezetésével Klein Sándort bízták meg. A híres pszichológus 2011-ben mesélt a történtekről a 24.hu-nak. Klein a hatvanas évek második felében a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított. Akkori főnöke, Vaszkó Mihály, aki a munkapszichológia egyik fontos személyisége volt, előadásokat tartott vállalatvezetőknek. Az egyik előadása után a Budapesti Tejipari Vállalat akkori „feje” a szaván akarta fogni Vaszkót: azt mondta, most hoztunk be a Szovjetunióból egy érdekes terméket, egy csokoládéval bevont túrórudat, tervezze meg reklámpszichológiai alapon a bevezetését. Vaszkó továbbadta a feladatot tanársegédjének, Klein Sándornak. Klein akkoriban az Iparművészeti Főiskolán is tanított vizuális pszichológiát, két ottani hallgatóját kérte fel a csomagolás tervezésére. Ők találták ki, ők tervezték meg az új termék teljes megjelenését: a csomagolást, a doboztervet és a plakátokat, újsághirdetéseket is. Az ő ötletük volt az egész pöttyös koncepció. Klein pedig kitalálta a nevet: Túró Rudi. A kitalálás pontos története nem ismert. Nem akarunk freudi szerepben tetszelegni, de a szerző talán a túrórúdról asszociálhatott a rudira.
Az elnevezésből óriási botrány kerekedett. Már csomagolták az első láda Túró Rudit, a hirdetések egy része már nyomdában volt, amikor Klein telefont kapott a Tejipari Vállalat igazgatójától, hogy nagy baj van. A Lapkiadó Vállalat reklám osztályának vezetője ugyanis egy levélben egyszerűen letiltotta a reklámokat a következő indoklással: „Fenti erkölcstelen elnevezésű termék reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezem.” A túrórúd honlapjának márkatörténete szerint a Túró Rudi a kezdeti reklámbojkott ellenére – vagy talán éppen ezért – óriási sikert aratott. Ilyeténképpen felsejlik az a mai mellékszál is, mely szerint Dúró Dóra országgyűlési képviselő az LMBTQ+ mozgalom marketingese lehet, lásd legutóbbi akcióját, amikor sikerült megsokszoroznia a Magyar Nemzeti Múzeum előtt a Nemzetközi Sajtófotó Kiállításra sorban állók számát.
A Túró Rudit mindenesetre az új gazdasági mechanizmus vívmányaként 1968-ban kezdték el forgalmazni. A szovjet szál elvarrásaként meg kell említenünk, hogy a szirokot egyes források szerint nem a Szovjetunióban 1930 körül kezdték el készíteni, hanem már a XIX. század végén ismerték az Altaj környékén. Namármost az Altaj, más néven Altaj-hegység Oroszország, Kína, Mongólia és Kazahsztán közös határvidékén fekszik. Ha Orbán Viktor moszkvai, kínai és kazahsztáni látogatásaira gondolunk, pláne, mivel utóbbi helyen a vezénylő tábornok kazah népi kucsmában, hozzá illő kabátban és sálban fotózkodott, nincsen szükség további tudományos érvekre: a Túró Rudi áfájának csökkentésével minimum tartoztunk – hálából – a népünk iránt tanúsított szeretetért cserébe.
De van még itt más is. Az áfacsökkentés hírét a Pénzügyminisztérium közölte. Amikor Varga Mihály pénzügyminiszter 2017 májusában benyújtotta a 2018-as költségvetés tervezetét, parlamenti sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott – amikor az alapvető élelmiszerek áfacsökkentését sorolta –, hogy lehetne folytatni a sort, és ha a gyereke tudná, mi az az áfa, a Túró Rudi áfáját csökkentené. Úgy látszik eljött az idő – gondolhatnánk, de a dolognak még egy megfejtése lehet. November elsejei hír – mint azt a Hvg megírta –, hogy Bajától Dunaújvárosig, Budapesttől Győrig és Salgótarjántól Nagykanizsáig az ország 27 pontján nyit a jelenleg külföldön élő/dolgozó magyarokat hazacsábító Hazaváró Irodákat a kormány. Hogy értsük a párhuzamot, elég idecitálni a Magyar Nemzet néven megjelenő nyomdaipari termék egyik cikkének címét: Az édesség, amiről minden külföldön élő magyar álmodik.