A kegyelmi botrány kirobbanásának pillanatában világos volt, hogy Novák Katalin távozása elkerülhetetlen. Csak az időpont volt kérdéses. Amit szombat délután tett, az egyetlen helyes lépés: lemondott, és bocsánatot kért megmagyarázhatatlan döntéséért. Ha kis késlekedéssel is, de vállalta a felelősséget, s az emberek szemébe nézve gyakorolt bűnbánatot. Nem volt más választása a Fidesz európai parlamenti listavezetőjének kiszemelt Varga Juditnak sem. A kegyelmi döntés felelőssége ugyanis megoszlik az immár volt államfő és az előző igazságügy-miniszter között.
Hiányérzetünk amiatt lehet, hogy a távozó elnök a hiba elismerésén túl nem adott igazi magyarázatot az elítélt pedofil bűnöző bűntársának adott kegyelemre. Az ügy addig nem lesz megnyugtatóan lezárva, amíg nem tudjuk, milyen megfontolás vezette a kezét az aláíráskor, esetleg ki inspirálta azt. Ezekkel az információkkal tartozik még a közösségnek.
Novák Katalin megértette, hogy a továbbiakban lehetetlenné vált számára magas tisztségének betöltése. A nemzet egységét a lemondásával tudta kifejezni. Távozását (Varga Judit visszavonulásával együtt) valójában nem az ellenzék mozgolódása, nem is a kormányfő által küldött selyemzsinór kényszerítette ki: a népítélet döntött. A gyermekvédelem ugyanis nem politikai termék, nem furkósbotként lengethető kampányeszköz, hanem minden jóérzésű ember szívügye, függetlenül ideológiától, pártkötődéstől. A gyermekbántalmazás valóban vörös vonal.
Jó tudni, hogy az Orbán-rendszer propagandagépezete nem tudta az információ blokkolásával letudni a botrányt. Megpróbálta, ahogy egyesek megpróbálták kezdetben a kormánypárti nyilvánosságban menteni a menthetetlent, szimpátiát kelteni a bicskei gyermekotthonban történt sorozatos szexuális bántalmazónak falazó személy iránt. Érdemes elraktározni ezeket az írásokat, nyilatkozatokat, örök tanulságul szolgálnak.
Novák Katalin (és Varga Judit) nem azért bukott meg, mert kihátrált mögüle a kormányoldal. Utóbbi csak következmény volt, megmérték, kikutatták, és rájöttek, hogy az ügy menthetetlen. Mindent elmond a hatalom erkölcsiségéről, hogy egy ilyen nyilvánvaló ügyben sem tudnak azonnal állást foglalni, nem voltak képesek reflexből egyenes mondatokkal elítélni a civilizációs botrányt, normasértést; előbb meg kellett vizsgálniuk, mit gondol a közvélemény. Visszataszító volt látni, hogy a kilövési engedély megadása, a miniszterelnök csütörtöki megszólalása után hogyan fordítottak sorra hátat addigi szövetségesei Novák Katalinnak.
Közeleg a kettős választás, Orbán Viktor kármentő munkáját immár nem hátráltatja a lemondott elnök, akit ő emelt a legfőbb közjogi méltóság székébe. Elgondolkodtató, hogy Schmitt Pál után megint ennyire mellé tudott nyúlni.
