Már felháborodni is kár…

Lelki egészségünk védelme érdekében azt ajánlom, naponta csak egyszer háborodjunk fel. Lehetőleg kora reggel ne hagyjuk magunkat felbosszantani, mert az egész napunkat tönkre teszi. Halasszuk inkább késő délutánra a tájékozódást közügyeink iránt. Így mindenki jobban jár: a munkahelyünkön jobb teljesítményre leszünk képesek, nem lesz megerőltető a szívélyesen viselkedni az ügyfelekkel, nem küldjük el melegebb éghajlatra a túlórát délelőtt elrendelő főnököt, mosolyogva kötjük be a hatvanadik infúziót, mérünk lázat ötven betegnek két lázmérővel…

A parlamenti közvetítéseket pedig még az esti órákban is kerüljük, mert a szabadszájú Jakab Péter képviselő biztos felszólal. És tuti, hogy már megint a miniszterelnökünket pécézi ki, hogy meggazdagodásának újabb lépcsőfokait kérje rajta számon. Pedig jól tudja, hogy a kormányfő üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Azt is tudhatná már, hogy Orbán sem csókosa, sem ismerőse senkinek.

A rádiót véletlenül se állítsuk olyan frekvenciára, ahol beszélgetnek vagy híreket mondanak. Különben vagy a hazugságtól megy fel a vérnyomásunk, vagy azt szajkózzák, hogy itt a maffia kormányoz. De attól sem lesz jobb az életünk, ha megtudjuk, hogy Polt Péter főügyész kitüntette Handó Tünde főbírót. Ráadásul ugyanazon a napon, amikor – az Országgyűlés a főbíró felügyeletére kirendelt testület javaslatára – éppen ki kellett volna penderítenie az elnöki székből.

Azt pedig engedjük is el a fülünk mellett, ha egy jogerősen börtönbüntetésre ítélt politikusnak nem kell a börtönbe vonulnia, mert a mindenek felett álló köztársasági elnöknek nincs ideje foglalkozni a kegyelmi kérvények elbírálásával. (Veres Margitról, Balmazújváros öt év börtönre ítélt egykori polgármesteréről van szó – a szerk.)

A politikus él, mint Marci Hevesen ahelyett, hogy búsulna a hűvösön. Addig tart ez a kegyelmi állapot, amíg nem bírálják el a kérvényét. Cirka egy éve nem bírálják el. Na és? Lehet, hogy az elnök úr ebben most oly ártatlan, mint a ma született kétfejű bárány, mert még az is előfordulhat, hogy fel sem terjesztették eléje azt a kérelmet.

De legalább nem tüntették ki az elítéltet. Bár az is lehet, hogy kitüntették, csak nem tudunk róla, mert a hírek helyett Vikidál Gyulát hallgattuk a Hősök terén a rendszerváltás évfordulóján.

Besúgók és provokátorok… Nem tudom, ugyanitt Nagy Feró előadta-e a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás című dalát a rabszolgatörvény bevezetésének évében, mindenesetre aktuális lett volna.

Képzeljék, a minap magam is megszegtem a saját szabályomat, és már reggel belenéztem a hírözönbe, de én már nem leszek ideges, csak röhögök az egészen. A Simonka nevű képviselőt is kitüntette valamilyen vidéki szervezet. Őt. Bizony. Akit milliárdos közpénz lenyúlásával kapcsolatban emlegettek széltében-hosszában. Lehet, hogy ő is ártatlan. Mint Kósa Lajos, akit egy közjegyző asszisztenciája mellett csapott be egy csengeri háziasszony.

Nem értem én már ezt a mai világot. Megöregedtem. Pedig voltam én is fiatal, reményekkel teljes, amikor még Viktor is csak úgy felpattant a színpadra, és bátran hazaküldte a tavarisokat. Most meg itt édesgeti Putyint a szemünk láttára. Szóval, azt gondoltam amikor még csak bimbózott a mi kis demokráciánk, hogy majd a nemzeti közösre úgy fognak vigyázni, mint a szemük világára. Most meg kiszúrják a szemünket elmismásolt ügyészi vizsgálatokkal.

Az a baj, hogy simliktől felmegy az ember vércukra, és ki tudja, lesz-e holnap inzulin a patikában. Most éppen K-vitamint nem lehet kapni. Azt a vitamint, amelyikből állítólag nem adott be időben az újszülötteknek Márki-Zay Péter felesége, a bábaasszony. Az országos K-vitamin-hiányért is biztos jól megbüntetnek majd valakit.

De ne háborítsuk fel az embereket! Ne is botránkoztassuk meg őket, mert a Bibliában is írva vagyon, hogy „jaj a botránkoztatóknak”. Azt nem tudom, hogy a botrányt okozónak jaj, vagy a hírvivőnek. Nem mindegy. Simonka és Handó elfogadták a kitüntetésüket. Egy hajóskapitányt ki akart tüntetni egy kerületi polgármester, mert kimentett két embert a Dunából, a Hableány katasztrófáját követően. A huszonnégy éves nő nem fogadta el a kitüntetést, mert amit tett, az számára természetes. Akkor azért még van remény?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/25. számában jelent meg, 2019. június 21-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/25. számban? Itt megnézheti!