Van valami, amivel a miniszterelnök nagyon takarékosan bánik, míg a marxista filozófus egyáltalán nem.
LCs
A kormány összességében jól védte eddig a népet a túl gyors meggazdagodás erkölcspusztító hatásaitól. (No nem mindenkit, a kiválasztottak szűk köre erősen fertőződött.)
Nemcsak a kormány és az ellenzék, hanem az ellenzék egyes szereplői közötti viszonyban is új korszak, újfajta verseny kezdődik most.
Az úgynevezett Nazi-Kiezben, vagyis náci-negyedben szerepeltek együtt, Dortmundban.
Jó lenne, ha a MOB-nál is éreznék, hogy az állami bőkezűség kötelezettséget is von maga után; nem a jog, hanem a józan ész és a jó erkölcs parancsa szerint.
Embereim némi megszeppentséggel nézték a szombati piacról hazafelé igyekvő, cekkeres nőket, és a déli órákban a megállókban sörözgető férfiakat.
Értetlenül nézem, hogy amikor egy cég akciózik, az esetek 95 százalékában a „mínusz valahány százalék kedvezmény” fordulatot használják.
Talán nem kellene ugyanarra az útra lépni, mint harminc éve; látjuk, hova vezet. Propagandára nem ellenpropaganda a helyes válasz.
A huszadik században, a globalizáció egyik ütőerének számító popkultúra nyomán került fel igazán a világtérképre, ennek ellenére minden ízében őrzi a régi Angliát.
„Nincsenek szavak”, „minden szava” – nem bánnám, ha eltűnnének a süllyesztőben.
A magyar irodalom már felfedezte magának a Báthoryakat. A filmeseket pedig – leginkább külföldieket – Báthory Erzsébet állítólagos dolgai ragadták meg.
Az eredményekből világosan kitetszik, hogy a polgári Magyarország már nem fideszes. Orbán Viktor elvette az egykor polgári Fidesz lelkét.