A román forradalmat sosem láttuk még annyira zavarosnak, mint a Libertate ’89 – Nagyszebenben. Tudor Giurgiu rendezővel beszélgettünk a román múltfeldolgozásról és arról, hogyan élte meg ő azokat a napokat.
Nálunk, szemben a franciákkal, szinte megvetést váltana ki, ha szülés után nem sokkal már dolgozik az anyuka – mondja lapunknak Török-Illyés Orsolya, a készülő A világ eredete egyik szereplője. A film forgatásán jártunk, ahol beszéltünk Nagy Borbála rendezővel és Iványi Petra producerrel is.
A tiszteletet nem hatalommal kell kivívni – mondja interjúnkban Krasznahorkai Ágnes, az Elfogy a levegő főszereplője. Beszélgettünk édesapjáról, Krasznahorkai Lászlóról és drámatanári tapasztalatairól is.
Vér, könnyek és kézmosás: nem sok helyet hagy a képzeletnek Koltai Lajos 2,3 milliárd forintból készült filmje.
Hatala Csenge Vermontban kötött barátságot a júniusban elhunyt színésszel. Élményeit most megosztja olvasóinkkal is.
Paolo Genovese új filmje, amit a decemberi bemutató előtt az olasz filmfesztiválon lehetett látni, most is váratlan helyzetbe hozza a nézőt.
Negyven éve halt meg Ranódy László, aki a jóval a halála után megjelent interjúban állást foglalt Szőts István filmjének rehabilitálása mellett, ahogy a cenzurális viszonyokról is kifejezetten bátran fogalmazott.
A hatrészes filmsorozat a honvédséget népszerűsíti.
Ritkán látni a mozikban annyira akciódús új magyar filmet, mint amilyen Tóth Barnabás új, '56-os filmje lett.
Előfordult, hogy kompromisszumot kellett volna kötnöm, de fájdalom nélkül utasítottam vissza – mondja Polgár Csaba. Beszélgettünk színészkedő macskákról és az SZFE-ügyről is.
Legújabb filmjével a magát a befolyáshoz és a pénzhez rendelő, kisebbségei felett jótékonyan atyáskodó, angolszász Amerikát hívja tetemre.
Mintha csak a Magyarázat mindenre sötétebb, kilátástalanabb változatát látnánk. Az Elfogy a levegő közben végig az lehet az érzésünk: ilyen lenne Reisz Gábor filmje, ha jóval kevésbé elnéző a szereplőivel.
Nehéz helyzetbe került a legfontosabb hazai dokumentumfilm fesztivál, a BIDF. A szervezők közösségi finanszírozásból egészítenék ki az egyre csökkenő állami támogatást.
Abszolút szándék volt, hogy olyan történetet meséljünk, ami reflektál a mindennapos valóságunkra – mondja interjúnkban a Cicaverzum című film rendezője, Szeleczki Rozália.
Elsősorban rendkívüli mozgású táncos komikusként tekintettek rá, akinek „a legzenebonásabb hacacáréoperetten is túlhallatszott erkölcsi tisztasága, választékos finomsága”.