Meg lehet-e akadályozni valakinek az öngyilkosságát, ha bepillantást engedünk neki a jövőjébe? Erre keresi a választ a Teljesen idegenek rendezője, Paolo Genovese új filmje, a Hátralévő életem első napja (Il primo giorno della mia vita), amely a 2018-ban megjelent azonos című regényének adaptációja. A filmet a november 12-éig tartó Olasz Filmfesztiválon láthatta először a magyar közönség, Genovese alkotása december 21-étől került hazai moziforgalmazásba.
Négy, az élet nehézségei által megtört, a boldogság reményét elvesztő ember úgy dönt, mindennek véget vet. Arianna (Margherita Buy) képtelen feldolgozni tinédzser lánya váratlan halálát, Napoleone (Valerio Mastandrea) motivációs guruként segít a kiábrándult embertársain, de saját depressziójával képtelen megküzdeni. Emiliának (Sara Serraiocco) tornászként és nőként is az örök második hely jut, ráadásul egy véletlen baleset miatt kerekesszékbe kényszerül. A 12 éves youtubert, Danielét (Gabriele Cristini) szülei arra kényszerítik, hogy videóra vett zabálással keressen pénzt a családnak. Öngyilkosságuk pillanatában megjelenik mellettük egy férfi – A nagy szépségből ismert Toni Servillo csodálatos alakításában –, aki egy különleges utazásra invitálja őket. Az elveszett lelkek vezetője – aki egyszerre idézi Vergiliust és Kharónt – alkut ajánl: kapnak hét napot arra, hogy újra értelmet találjanak az életüknek.
Mint Schrödinger macskája, a film négy szereplője egyszerre halott és élő, ebben a köztes világban egy régi, elhagyatott szálloda válik otthonukká, ahol időt nyernek arra, hogy visszataláljanak egykori önmagukhoz. Ez az egy hét zárójel az előtte és az utána, a kín és megváltás között, a várakozás olyan pillanata ez, amely a valóságban nem létezik. A fényképezés fakó tónusai, a színészek sápadt arcvonásai, a díszlet komor és nyomasztó hangulata ezt az időn kívüliséget erősíti. A szereplők lelkének kivetülése az alvó és kihalt örök város, az eső áztatta Róma, mely sokszor ismeretlen arcát mutatja, hideg és átláthatatlan. Csendje és titokzatossága mind azt üzeni, az ember csak átutazó ebben a világban, nyolcvan–száz év múlva már mások élik itt életüket hasonló vágyakkal és félelmekkel küszködve.
Genovese most is váratlan helyzetbe hozza a nézőt, történetének ihletője minden idők egyik legsikeresebb karácsonyi mozija, Frank Capra Az élet csodaszép című családi darabja, de ráismerhetünk benne Charles Dickens Karácsonyi énekére is, melyben szintén a múlttal, jelennel és jövővel való szembenézés áll a középpontban. A Hátralévő életem első napja bensőséges és bonyolult utazás az emberi psziché mélyére, noha Genovese nem fejti fel aprólékosan az öngyilkosságok indítékait, de annál komolyabban veszi szereplői küzdelmét és fájdalmát.
Az önvizsgálatra épülő történet a szabad akarat kérdését járja körbe, de a jelenre is reflektál: a járvány és az azt követő válságok árnyékában sokakat érint – hol jobban, hol kevésbé – a bizonytalanság és a kétségbeesés, ahogy a cyberbullyinggal vagy a diszfunkcionális családokban történő lelki bántalmazással is rengeteg fiatalnak kell megküzdenie. Genovese árnyalt és érzékeny alkotása megindító óda az élethez, de a rendező mindeközben azzal is szembesít, mennyire nehéz megküzdenünk saját démonainkkal. Nem mindenkinek sikerül összeszednie a bátorságát ahhoz, hogy végül az életet válassza.
Hátralévő életem első napja. Rendező: Paolo Genovese. Forgalmazó: Vertigo Média, 2023
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/45. számában jelent meg november 10-én.
