Ekkora felmelegedést még sosem mértek, a számok „egy katasztrófafilm kezdetéhez hasonlítanak”

Ekkora felmelegedést még sosem mértek, a számok „egy katasztrófafilm kezdetéhez hasonlítanak”

Fotó: Unsplash

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

November 17-én először lépte át két fokkal a Föld átlaghőmérséklete a preindusztrális korszak átlagához mért két fokos felmelegedést. Mint az Időkép írja, ezt az értéket csak rövid időre lépte át a bolygó átlaghőmérséklete az előzetes adatok szerint (egészen pontosan 2,06 fokkal), így ez (még) nem jelenti azt, hogy a Föld tartósan a két fokos felmelegedés állapotában van, ám az elmúlt 12 hónap mindegyike a mérések kezdete óta az adott legmelegebb hónap volt, és 2023 jó eséllyel a valaha mért legmelegebb év lesz, egyúttal az elmúlt 125 ezer év legmelegebb éve is. 

Hogy a klímaváltozás nem csak a küszöbön áll már, hanem ránk törte az ajtót, azt hőmérsékleti rekordértékek egész sora is jelezte az utóbbi időben. Közel 45 fokkal megdőlt a melegrekord Brazíliában (ne feledjük, a déli féltekén most épp tavasz vége van, tehát ez a rekordérték még a déli féltekés nyár előtt lett felállítva), Magadaszkáron 39 fokkal dőlt meg az eddigi rekordhőmérésklet, Tádzsikisztánban több mint 3 fokkal dőlt meg az eddigi rekord, vagy akár az indonéz szigetvilágot is mondhatnánk példaként, ahol folyamatosan 38 fok körüli hőmérsékletek vannak (még egyszer: tavasz végén!), vagy akár az Ausztrália nyugati partvidékén mért 44 fokot, hogy bizony ez már nem a globális felmelegedés, hanem a globális felforrás kora. (A példákat Maximiliano Herrera klimatológus és időjárás-történész közösségi oldaláról gyűjtöttem.)

Van ok az aggodalomra, hiszen a felmelegedés üteme, úgy tűnik, egyre gyorsabb, ráadásul semmi okunk azt hinni, hogy ez lassulna a közeljövőben. James Hansen (elsőként a szélesebb nyilvánosság előtt) már 1988-ban figyelmeztette az amerikai kongresszust, hogy az emberek az üvegházhatású gázok légkörbe eresztésével 99 százalékos biztonsággal kijelenthető módon globális mértékű felmelegedést fognak okozni, ám mivel szinte semmi sem történt (a párizsi klímaegyezmény egy nem-kötelező jellegű vállaláscsokor csak), pár évvel ezelőtt már úgy nyilatkozott az egész emberiségről, hogy „átkozottul bolondok vagyunk”, hogy „bele kell kóstolnunk [a felmelegedés okozta problémákba], mielőtt elhisszük, hogy létezik”, és hogy „a dolgok sokkal rosszabbra fognak fordulni, mielőtt javulás történne.” Hansen tudóstársaival közösen a közelmúltban publikált egy tanulmányt, miszerint globális átlagban máris a 1,5 fokos felmelegedés környékén járunk, illetve, szerintük, ha a dolgok nem változnak, a 2 fokos felmelegedést bőven 2050 előtt el fogjuk érni. Egy tanulmánytól szokatlan módon pedig még javaslataik is vannak ennek elkerülésére, többek között a szén-kibocsátásra kivetett adók megemelését, a megújulók és a nukleáris energia támogatását, és valódi nemzetközi összefogást sürgetnek a cél érdekében.

Az ENSZ egyik jelentése ebben a pillanatban már kizárja azt, hogy sikerüljön a felmelegedést másfél fokon belül tartani, a vállalt kibocsátás-csökkenések elemzése alapján arra a megállapításra jutott, hogy azok 2,5 fokos felmelegedéshez fognak vezetni. Ezzel nem szabad tréfálni: csak a grönlandi jégtakaró elolvadása 6 méterrel emelné meg az összes óceán vízszintjét, ráadásul a legújabb kimutatások szerint a grönlandi jég ötször olyan gyorsan olvad ma már, mint olvadt 20 évvel ezelőtt, így a gleccserek évente 20-25 méterrel húzódnak vissza, miközben az antraktiszi jégtakaró olvadása is elkerülhetetlen. A teljes antarktiszi jégtakaró elolvadása 70 méterrel emelné meg az óceánok vízszintjét, szerencsére ez egyelőre elképzelhetetlen, viszont a nyugat-antarktiszi jégtakaró elolvadása ma már elkerülhetetlennek látszik (ez csak 5,3 méterrel emelné meg a vízszintet).

A tudósok aggodalmait egyelőre a politikai világ nem osztja. Hogy mennyire nagy a probléma, azt talán David Reay, az Edinburghi Klímaintézet igazgatója CNN-nek adott nyilatkozata tudja megvilágítani: „Már hozzászoktunk az elmúlt években ahhoz, hogy a különböző hőmérsékleti rekordok, mint dominók dőlnek meg sorban, de 2023 különleges év abból a szempontból ezen a téren, hogy milyen nagy különbséggel dőlnek meg ezek a korábbi rekordok.” […] „Nyíltan megmondva: azok a számok, melyeket az atmoszféra hőmérsékletére, az óceánok hőmérsékletére, a tengeri jég kiterjedésére mértünk, egy katasztrófafilm kezdetéhez hasonlítanak.”