Ahogy már számos alkalommal beszámoltunk róla, a majomhimlő vírusának egy új, veszélyesebb variánsa kezdett terjedni világszerte, és a kórokozó már Európában is megjelent. Ahogy az új vírusok felbukkanásakor lenni szokott, a majomhimő új (I-es kládnak nevezett) variánsa ellen is kipróbálták a más vírusok ellen kifejlesztett antivirális szereket, hátha hatásosnak bizonyulnak (ez ugyanis rengeteg időt és erőfeszítést takarítana meg az orvosok számára). A kongói majomhimlőjárványban rutinszerűen alkalmazzák a tecovirimat nevű antivirális gyógyszert, amit a fekete himlő ellen fejlesztettek ki (a fekete himlő közeli rokona a majomhimlőnek), de eddig semmiféle bizonyíték nem volt arról, hogy vajon ér-e valamit a készítmény az új betegséggel szemben.
Az amerikai Országos Egészségtudományi Intézet (NIH) szakemberei most nyilvánosságra hozták az első klinikai vizsgálat eredményeit, amelyek lehangolóak. Kiderült ugyanis, hogy a tecovirimat nem gyógyítja a majomhimlőt (legalábbis annak most terjedő, I-es kládba tartozó változatát). Az I-es klád halálosabb megbetegedést okoz, mint a korábbi majomhimlő-változatok. A vírus Svédországban is megjelent, és immár szert tett a szexuális úton való terjedés képességére is (a korábbi változatok még csak az egy háztartásban lakók érintkezéseivel, illetve vadállatokkal történő érintkezések útján terjedtek).
A klinikai vizsgálatban az I-es kládba tartozó vírussal fertőzött embereknek vagy tecovirimatot adtak vagy placebót. Az eredmények szerint azonban a gyógyszer nem csökkentette jobban a majomhimlő tüneteit a placebónál, és a betegség gyógyulása sem volt gyorsabb. A majomhimlő folyadékkal telt fekélyeket okoz a bőrön, a beteg lázas lesz, fejfájás gyötri, illetve súlyos esetben meg is halhat. Érdekes módon, a vizsgálat alanyainak halálozási aránya szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a majomhimlő általános mortalitása (1,7 százalék a 3,6 százalék ellenében), mégpedig függetlenül attól, hogy tecovirimatot vagy placebót kaptak. Vagyis e hatást nem a gyógyszer okozta. A kutatók azt feltételezik, hogy egyszerűen az csökkentette a halálozást, hogy a vizsgálat alanyai megfelelő orvosi ellátást kaptak.
Összesen 597 ember vontak be a vizsgálatba, és mindegyiküket kórházba fektették legalább két hétre. Eközben rendesen táplálták őket, nem hagyták őket kiszáradni, és kezelték az egyéb betegségeiket, például a maláriát. A kulcs tehát a betegek megfelelő kórházi ellátása lenne, de azt a kutatók is elismerik, hogy a klinikai vizsgálaton kívül erre nagyon kevés kongói embernek van esélye. Ezért most olyan protokollt dolgoznak ki, amely révén az otthon lábadozó járóbetegek ellátásában is megvalósíthatók a klinikai vizsgálat során követett gondozási alapelvek.
Még nem teljesen mondtak le a tecovirimatról sem (különösen a szer gyártója, az amerikai SIGA Technologies cég). Közleményükben azt állították, hogy voltak olyan korai stádiumú betegek, akik állapotában hozott bizonyos javulást a szer, de erről semmilyen részletet nem hoztak nyilvánosságra, így egyelőre érdemes csak a részvényárfolyamok magasan tartására irányuló kísérletnek tekintenünk. Eközben már létezik védőoltás is a majomhimlő ellen, amit a dán Bavarian Nordic cég állított elő, de a szer gyakorlatilag elérhetetlen a legsúlyosabban érintett közép-afrikai országok számára.
