Egy független konzorcium átfogó review-tanulmányt készített a brit egészségügyi szolgáltató (NHS) által javasolt társadalmi nemmel (genderrel) kapcsolatos egészségügyi eljárásokról és beavatkozásokról, pontosabban az azokat megalapozó tudományos bizonyítékok helytállóságáról. A kutatás megvizsgálta mindazon tanulmányok tudományos minőségét, amelyekre a jelenleg érvényes ajánlásokat alapozzák – vagyis amelyek meghatározzák azt, hogy hogyan kezelik a gender tárgykörébe sorolt problémákkal orvoshoz forduló embereket az Egyesült Királyságban.
A review (vagyis olyan összefoglaló kritikai tanulmány, ami értékeli a területen született kutatások színvonalát és az eredményekből kirajzolódó összképet) fő megállapításai szerint a tanulmányok legtöbbje ingatag tudományos alapokon áll: a minőségük gyenge, az eredményeik megbízhatatlanok. Ennek ellenére – az orvoslás egyéb területein elért új kutatási eredményekkel szemben tapasztalható egészséges szkepticizmussal ellentétben – az orvosok hajlamosak elhinni a legújabb eredményeket is. Főleg, ha azok megfelelnek a mainstream véleményeknek, illetve a vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak. Ez pedig hatással van a hozzájuk fordulók kezelésére is.
Hasonlóan nagy probléma, hogy a review megállapításai szerint a témában képtelenség normális vitát folytatni, mivel bármilyen véleményt nyilvánít a kutató, azonnal személyes támadások, sok esetben fenyegetések érik, és megpróbálják ellehetetleníteni az élet minden területén. Van kutató, akit az egyik megszólalása miatt transzfóbnak, egy másik megszólalása miatt pedig a transzszexualitás propagálójának bélyegeztek (tehát valamit jól csinálhat). A tudományos munkássága helyett pedig ezek a szélsőséges vélemények jönnek fel elsőként, ha rákeresnek a nevére a Google-ön. A várható támadásoktól való félelem miatt sokan már nem is mernek a területen kutatni, illetve százszor is meggondolják, hogy a korszellemmel ellenkező eredményeiket a nyilvánosság elé tárják-e. Ezzel az a probléma, hogy így az emberek kezelése sokszor megcáfolt hiedelmeken alapszik.
A felülvizsgálat vezetője, Hilary Cass gyermekorvos hangsúlyozta, hogy a kutatás célja nem annak meghatározása volt, hogy „mit jelent transznak lenni”, és nem próbálták aláásni „a transzidentitások validitását”, hanem annak jártak utának, hogy „hogyan lehet a legjobban segíteni azon egyre több gyereknek és fiatalnak, akik az NHS-től kérnek támogatást a genderidentitásukkal összefüggésben”. Cass szerint a kutatás feltárta, hogy „e területet a kifejezetten gyenge bizonyítékok jellemzik”. Szerinte a kutatások eredményeit mindkét oldal felnagyítja és félreértelmezi, hogy a saját nézőpontjukat támogassák általuk, miközben „nincsenek jó minőségű bizonyítékaink a genderrel kapcsolatos problémák ellen alkalmazott beavatkozások hosszú távú hatásaival kapcsolatban”.
A tanulmány kiemelten foglalkozott a nemi (vagy gender) diszfória során alkalmazott kezelésekkel. A nemi diszfória akkor alakul ki, amikor a személy negatív érzéseket táplál a saját társadalmi vagy biológiai nemével kapcsolatban. Kiemelték, hogy az e kezelésekkel kapcsolatos vélemények rendkívül polarizáltak a társadalomban és az orvosközösségben egyaránt. Egyesek szerint a nemi diszfóriát tapasztaló fiatalok felnőtt korukban mindenképpen transzok lesznek, és ennek megfelelően orvosilag is segíteni kell nekik ebben, mások szerint azonban a probléma gyógyszeres és egyéb kezelésével csak súlyosbítják e fiatalok problémáit.
Jól mutatja a területen folyó, tudományosnak nehezen nevezhető diszkusszió légkörét, hogy Casst már azért is kölcsönösen kritizálta mindkét oldal, hogy egyáltalán szóba állt a másik oldallal. Kölcsönösek azok a törekvések is, amelyek a másik oldal véleményének hiteltelenítésére irányulnak a hangoztatók személyes támadása révén, ahelyett, hogy érvek hangzanának el a vitában.
A review részletes megállapításait több tanulmányban közölték, de az általános kép szerint az ajánlások gyenge minőségű kutatásokon alapulnak, így nem tekinthetők objektívnek vagy bizonyítékokon alapulónak. Az egyik tanulmányban például kimutatták, hogy az érintett gyereknél alkalmazott pubertásblokkoló szerek használatát megalapozó 50 tanulmány közül csak egy volt jó minőségű. Egy másik cikkben arról számoltak be, hogy a hormonkezelések alapjául szolgáló 53 vizsgálat közül ugyancsak egy volt jó minőségű.
A területen dolgozó orvosok (a legtöbben név nélkül) arról számoltak be, hogy nincs még egy területe az orvoslásnak, ahol ennyire ne érvényesülne a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága. Egy kutató így nyilatkozott: „a szidalmazás és a közösségi média romba döntheti az ember hírnevét és egész karrierjét is. A szakemberek aggódnak amiatt, hogy hogyan címkézik őket a közösségi médiában, és nem fejezhetik ki ellenvéleményüket anélkül, hogy rendkívül agresszív, nem helyénvaló reakciókkal kelljen szembenézniük. Emiatt sokan inkább nem szólalnak meg, vagy nem is foglalkoznak a területtel.”
