A propagandaminisztert zavarja, hogy maffiaállamot és maffiakormányt emlegetnek a fórumokon. Ideje megcsinálni a szokásos műsort. Összefogdossa és egy arénába ráncigálja a pusmogókat, felfegyverzi őket a saját értékeikkel, majd kiengedi a botrányok oroszlánjait. Elégedetten dőlhet hátra, mert a polgárok újra és újra megteszik neki azt a szívességet, hogy magukat véresre veretik.
A polgár szemszögéből ez máshogy néz ki. Rémlik neki, hogy mintha egy fontos ügyről beszélgetett volna a többiekkel nem is olyan rég, de soká nem töprenghet, mert ugrik rá az egyik botrányoroszlán. A rendszerkritika várhat. Idegrendszere „üss vagy fuss” üzemmódban izzik. Még az is lehet, hogy ő ügyes gladiátor. A demokratizmus pajzsával védekezik az önkény oroszlánjától. A jogállamiság dárdájával beledöf a korrupciós ügybe. Az egyenlőség és az emberi méltóság kardjával vagdosni kezdi az áldozatokon élősködő állatot. Fülében dobol a vér, vérében táncol az adrenalin.
A polgárok más-más módokon küzdenek. Van, aki őrjöngve veti bele magát a harcba, számára most csak az oroszlán létezik. 14 éve nem foglalkozik a kormány „nőügyekkel”, ám most a volt igazságügyi miniszter házasságának részleteivel traktálja az országot. Mindenkinek érteni kell, hogy egy család ügyének közösségi kitárgyalására a legalkalmasabb időpont pontosan az az óra, amikor Magyar Péter publikál egy hangfelvételt, amelyen azt állítja az igazságügyi miniszter, hogy a miniszterek ügyészségi iratokat manipuláltak, „magukat kihúzatták” a nyomozati anyagból. Azért egy taktikusabb polgártársa felkiált: „Gumicsont! Tónika show!” A díszpáholy árnyékában a propagandaminiszter mosolyogva iszik bele a pezsgőbe, a Lényeglátó a kedvenc karaktere. A gladiátorrá züllesztett polgár nem látja, hogy a valódi Tónika show az, amiben ő most épp csapásokat ad és kap. Győz? Veszít? Nem számít, ez mind a műsor része. Lehet, hogy megnyeri az aktuális álcsatát, csak közben elfárad, témát veszít, sőt lassan háborút is. A trónján pöffeszkedő császár lájkjára azért még számíthat. A küzdőtéren magát véresre verető polgárnak igaza van, a császárnak meg egy országa.
A gladiátorharcot egyetlen módon nyerheti meg a polgár: ha nem vesz benne részt. Ez csak úgy lehetséges, ha nem az arénában kezdi el a lényeget látni, hanem még odaúton felismeri, hogy épp megpróbálják kicsavarni kezéből a nyilvánosságot. A 21. századi propaganda egyik narratíva-alkotási módja az eredeti témát békén hagyja. Nem cáfolja, nem tagadja, inkább nem vesz róla tudomást. A passzív választókat dezinformációval és hazugságokkal eteti, a diskurálóbb kedvű, öntudatos állampolgároknak viszont létrehoz egy külön kommunikációs teret: a gladiátor arénát. A győztes lépés az, hogy a polgárokat az arénába kényszerítse – és ez akárhány milliárdot megér. Az arénába került polgár bármilyen lépése a rendszerre már veszélytelen.
A gladiátor arénában nem számít, ki milyen jól érvel, ki mennyire hangos vagy kinek van nagyobb elérése. Kétségbe vonhatod az aktuális botrány igazságtartalmát, érvekkel győzheted le, felháborodhatsz rajta – de már a puszta reakcióval teret és erőt adsz a témának. A propaganda üzenetei címkékben és előfeltevésekben is terjednek, ezért még ha letagadunk egy állítást, sokakban akkor is az ragad meg, hogy „volt az a nőverős ügy azzal az állattal, de nem emlékszem a részleteire”. Ezen a ponton szokott az értelmiségi sóhajtozni a közbeszéd szörnyűséges állapotán.
A sóhajtozásnál van jobb stratégia. Ismerjük fel, ha egy témát megpróbálnak eltéríteni, teljesen ignoráljuk az ellentémát, és ragaszkodjunk az eredeti ügyünkhöz. A helyzetet nehezíti, hogy egy központosított hatalom parancsuralommal végrehajtott kommunikációs túlhatalmával áll szemben pár millió autonóm ember, akik próbálják a hangszórókból üvöltő propaganda zajában meghallani a saját gondolataikat. A feladat az, hogy a lehető legkevesebb diskurzussal ismerjük föl, ha egy témát megpróbálnak eltéríteni, majd inkább térjünk vissza az eredeti ügyhöz.
Továbbra is várjuk a kormány érdemi válaszait többek között az alábbi kérdésekre:
● Mi igaz abból, hogy a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétel szerint Rogánék „magukat kihúzatták” az ügyészségi iratokból?
● Mit értett a volt igazságügyi miniszter azon, hogy Polt Péter legfőbb ügyész „nem ura a helyzetnek”?
● Hogy fordulhat elő, hogy a volt igazságügyi miniszter állítása szerint Rogánék „javasolták az ügyészeknek, hogy mit kéne kihúzni, de azt nem mind tartották be”?
● Miért kaphatott köztársasági elnöki kegyelmet a pedofil igazgató bűntársa, K. Endre?
● Milyen tudása volt a kegyelemről a miniszterelnöknek?
● Mit fog tenni a kormány azért, hogy az állami gondoskodásban lévő gyerekek emberhez méltó körülmények között nőjenek fel?
● Miért nem kért elnézést a kormány a bicskei áldozatoktól?
Egyre világosabb, hogy hazánk kormánya csak saját hatalmának bebetonozásával és köreinek gazdagodásával foglalkozik. A bizonyítékokért csak körbe kell nézni az országban: megrontott és megalázott gyerekek, kisemmizett családok, leépített jogállam, leépített közoktatás, leépített egészségügy. Kifosztott ország, felélt jövő. Nincs elég hely, hogy a 14 éves országlás kudarclistáját fölsoroljuk.
Ha a propagandaminisztert zavarja, hogy maffiaállamot emlegetnek, akkor ne műsort adjon, hanem válaszokat.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
