Nyilvánosságra kerültek a 2022-es népszámlálás részletes adatai. A vallással kapcsolatos kérdések kapcsán érdekes elemzések láttak napvilágot. Egymásnak feszülnek különböző hírportálok az adatok értelmezésében. A 444.hu megállapítja, hogy a népszámlálás projektvezetője, Kovács Marcell a sajtótájékoztatón egy újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az adatokat árnyalja a meglehetősen magas nem-válaszolási arány. Most több mint egymillió fővel többen nem nyilatkoztak a felekezeti hovatartozásukról (3,58 millióan), továbbá 1,55 millióan mondták azt, hogy nem vallásosak, így a teljes lakósságon belül most először a vallásosak aránya 50 százalék alá csökkent. A válaszadók körében jobb az arány, közülük 73 százalék vallásosnak mondta magát. Továbbá a KSH-tól megkapott adatsor szerint a katolikusok száma az elmúlt 20 év folyamán 51 százalékkal csökkent. A Magyar Kurír, a katolikus egyház hivatalos hírportálja arról értesít, hogy 2,9 millió fő katolikus Magyarországon. Arról viszont nem nyilatkozik, hogy ez a szám 51 százalékkal kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt.
Nyilván ez nem zárja ki, hogy a nem válaszolók közül többen hisznek Istenben, és talán még vallásukat is gyakorolják vagy valamikor gyakorolták – de most nem nyilatkoztak. Miért? Ez valójában az izgalmas kérdés! Talán az intézményes egyházakkal van probléma? Kétségtelen, az egyházak területén „Tűz van”! Melyik írást kövessem? Ezért hallgassuk meg, mit mond Jézus: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Mennyei Atyám előtt! Aki viszont megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Mennyei Atyám előtt!" Gondolom, ez fontos kijelentés. Kell, hogy jelentsen valamit a magyar egyházak számára is.
Azt a véleményt is ismerjük hosszú idő óta, hogy Jézus igen, Egyház nem. Kétségtelen tény, hogy szomjúság van az emberekben Isten után, de akik ezt kielégíthetnék, nem biztos, hogy az intézményes történelmi egyházak. Akik egyházhoz való tartozásukat (vagy nem tartozásukat) megvallották, azok közül katolikus 50, református 16, evangélikus 3,1 és nem vallásos 27 százalék.
Mi a konklúzió? Hátra dőlhetünk a székben, mindent jól csinálunk!? Az egyházi vezetők is igyekeztek ráerősíteni a hírre, hogy minden rendben van. Nemrég egy püspök arról beszélt, hogy az ő egyházmegyéjében nincs paphiány. Annyi pap van, amennyire szükség van. Kevesebb a hívő, tehát kevesebb papra van szükség. Nincs paphiány!
Valóban, a vidéki templomok lassan kiürülnek. Egy pap sokszor 5-6 vagy 7-8 plébánián teljesít szolgálatot, mert 5-6-8 templomban van annyi hívő, mint régen egy templomban volt. Nincs baj!? Konganak a papnevelő intézet falai a kispapok csökkenő létszáma miatt, de nincs baj. A püspökök létszámával sincs baj, egy püspöki palotában ül egy szolgálattevő, esetleg kettő, ha sok a feladat. Nincs baj!? A nagyvárosokban, egyetemi városokban sincs baj, de a fiatalok, akik sokszor nagy létszámban vannak jelen a szentmisén, mikor hazamennek lakóhelyükre, értetlenül állnak a kongó templom falai között, nem értik, mi történt. Hát akkor mi a baj? Hol van a baj?
Lehet lazítani. Néhány éve még reggel 6-kor kezdődött egy hétköznapi szentmise, hogy aki munkába igyekezett, be tudjon jönni még. Ma már ez a korai kezdés egy templomot sem fenyeget, elég 7:30-kor vagy 8:00-kor kezdeni a Misét. A nyugdíjasok legalább tovább pihenhetnek ágyikójukban. Ezt nevezzük ma szociális érzékenységnek. Az állami-egyházi vezetők megnyugtatják az „apostolkodó Egyház vezetőit”, hogy van még/lesz még szőlő és lágy kenyér!
Az államhatalmi egyház pénzei elaltatják lelkiismeretünket, hogy semmi pánik, hiszen minden rendben van. Már a lelkiismeretünket is nyugdíjba küldhetjük a felújított muzeális templomainkba, hiszen inkább kell engedelmeskedni az állami-egyházi vezetőknek, mint saját józan lelkiismeretünknek.
De mégis mint konok egyházfi az mondom József Attilával: Tűz van!
Tűz van!
Ég a malom!
Ne bántsatok, én nem akarom,
Jaj, tán csak bennem ég az a malom?
Ne bántsatok, én nem akarom,
Csak néha hittem úgy, álmaimban.
Azért ordítok, hátha elhiszik,
Hogy tűz van, tűz van.
…
Tűz van
És ti a tüzes tűzben jártok.
Ha engem láttok, bolondot láttok,
Mert én tudom a ti haláltok,
Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten, bőgve, konokul ,
Reszketve, félve csak kiáltok:
Tűz van! Tűz van! Tűz van! (1924 nyara)
A szerző jezsuita szerzetes
