Hogyan és miért robbantottam ki a kegyelmi botrányt? – ezzel a felütéssel indítja posztját az az ügyvéd, aki felfedezte, majd elküldte a sajtónak azt a kúriai döntést, melyből kiderült, hogy Novák Katalin kegyelemben részesítette K. Endrét, a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki megpróbálta eltussolni az intézményben történt pedofil büncselekményeket.
Az ügyvéd, aki a személyazonosságát még nem fedte fel, Vidéki prókátor címen indított egy Facebook-oldalt, ahol az ügy kirobbanásáról és az abban játszott szerepéről ír. Azt, hogy eddig miért nem állt a nyilvánosság elé, így indokolja: „A hírnév, az ismertség, a médiában való szereplés lehetősége nem vonz, vonz viszont a dolgos, nyugodt, tartalmas, vagyis boldog élet, amit nem szeretnék értelmetlenül feláldozni. Meg aztán azt, amit tettem bár a társadalmi és politikai következményei kétségkívül nagyon jelentősek és messze ágazók -, nem is tartom olyan szellemi teljesítménynek amire különösebben büszkének kellene lennem.”
Az ügyvéd így folytatja: „a határozat, melyet a Kúria elvi jelentőségűnek ítélt, a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenése óta már ott volt mindenki előtt mind nyomtatott formában, mind pedig a jogtárakban (az ellenzéki pártok jogászai előtt is), s ha nem én, valaki más előbb-utóbb egész biztosan észrevette volna. A botrány kitörése legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenésétől és a határozatnak »BH« formájában a jogtárban történő közzétételétől kezdve valójában már elkerülhetetlen és csak idő kérdése volt.”
A döntés megtalálására így emlékszik vissza: „Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját, melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről: a Kúria ebben a pontban rögzítette, mégpedig egy bírósági határozathoz méltó hideg, precíz tárgyilagossággal Novák Katalin kegyelmi döntésének tényét és pontos tartalmát. Többször is átolvastam a szöveget, mert nem hittem a szememnek. Elnöki kegyelem? Egy ilyen – még büntetőügyekhez szokott ügyvéd szemével nézve is - ocsmány, undorító ügyben, melyben szexuálisan abuzált, ráadásul érzelmileg, lelkileg és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott, gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak a sértettek? És pont egy olyan politikustól, aki egész politikusi karakterét a család- és gyermekvédelemre építette fel, ráadásul a »gyermekvédelmi«, »pedofilellenes« propagandakampány kellős közepén, amikor azzal harsogják tele közpénzből az országot, hogy a gyermekek védelme miatt támadja »hazánkat« »Brüsszel«? Ordított, hogy itt valami nagyon »bűzlik«.”
Mint azt az ügyvéd megjegyzi, nem sejtette, hogy milyen következményekkel fog járni a közvélemény tájékoztatása. „A magyar társadalom apátiába süllyedt, minden iránt közömbös állapotát ismerve azt gondoltam, hogy ez is csak egy hír lesz a sok között, amin majd mindenki átlép, legfeljebb okoz majd némi háborgást az ellenzéki »buborékban«, vagyis a független, szabad sajtó olvasói körében.” Mint kiderült, ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.
„Még aznap este egy e-mailben tájékoztattam a független sajtó néhány műhelyét a kegyelmi döntésről, melyet aztán másnap, 2024. február 2-án a 444 hozott le elsőként. (Ezen a ponton szeretnék elnézést kérni az általam nagyon kedvelt, nagyon sokra becsült és rendszeresen olvasott Magyar Hangtól, őket puszta figyelmetlenségből kifelejtettem a címzettek közül.)” – írja.
Ami ezek után történt, az már történelem. És hogy így történjen, ahhoz az ügyvéd figyelmességén és a sajtónyilvánosságon túl szükség volt a kormánypárt politikusainak sorozatos melléfogásaira és a közvélemény állhatatosságára is.
