Felcsút, én így szeretlek – Kátyúlesőben a haza leendő új fővárosában

Továbbra is gyomorszorítóan méltatlan, méltatlanul nemtelen, valamint nemtelenül gyomorszorító támadások érik az ország turisztikai-, sport-, és gasztrofővárosát, Felcsútot. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) nemrég kátyúkat keresett és tömött be illegálisan az 1800 lélekszámú Fejér megyei községben, a balliberális sajtó a közelmúltban egy emberként röhögött azon, hogy a helyi, 3900 férőhelyes Puskás Akadémia paksi mérkőzésén, a vendégszektorban – nem először – egyetlen néző foglalt helyet (akire két biztonsági őr vigyázott) az egyik meccsen.

És akkor jött az Átlátszó.hu a maga átlátszó vádjaival, melyek szerint a 600 millió forint EU-s támogatásból, bruttó 857 millió forintból „épült kisvasút az elmúlt egy évben 8,2 millió forint veszteséget termelt. Pont kétszer annyit, mint a működése első 14 hónapjában. 2016-os indulása óta összesen már 12,3 millió forint mínuszt hozott össze a miniszterelnök hobbivonata” – írták, és én ezt nem hagyhattam szó nélkül. Ezért a helyszínre utaztam, hogy kifogjam a szelet a kommunista sajtó vitorlájából. A tények ugyanis makacs dolgok.

Felszállni a kisvasútra

A torta habjára helyezett cukrászcseresznyével, a Vál-völgyi Kisvasúttal kezdem. Már csak azért is, mert a meghökkentően szép nyárvégi tájban szemeimet fürösztve Alcsútdoboz felől érkezem, az egyik megálló épp a falu szélén van.

Maradt fél órám az indulásig, rajtam kívül egy házaspár várakozik a parkolóban, illetve az állomásépület körül, vadul fényképezve. Azután beszállnak a kis első generációs Suzuki Swiftjükbe, és falatozni kezdenek. Büfé nincsen, illetve van, de nincs nyitva, viszont a százezer forintot érő kisautót elnézve mindent értek: ők még nem csatlakoztak a NER-hez. Nekik marad a zalai felvágottas zsömle, meg a külön nejlonba csomagolt paprika, nehogy eláztassa a szalvétát. Ezt onnan tudom, hogy mellettük parkolok, és az ebédről beszélgetnek. „Van paprikás szalámis is!” – mondja csillogó szemekkel az asszony, de a férfi kemény, mint a vasúti sínek, és nem kér.

A sikeres üzlethez néha nem árt egy felcsúti lakcím - Magyar Hang

Milliárdok ömlenek a műemlék-felújításba, miközben lebontották az örökségvédelmi rendszert.

Nekem nincsen szendvicsem, mert a község gasztronómiai csodáit is igyekszem majd feltérképezni vonatozás után, ezért a telefonomat nyomkodom. Itt értékmentés történt a javából! – kiálltok fel némán, de lelkendezve, hiszen azt olvasom, hogy a kisvasutat a MÁV 6-os számú, 1979- ben, tehát a kommunisták által megszüntetett Bicske–Székesfehérvár-vasútvonala nyomvonalán létesítették, felhasználva a még megmaradt töltéseket, és a régi felcsúti állomásépületet. Bele sem merek gondolni, mennyibe került volna a projekt a töltések és az állomásépület nélkül.

A falu híres szülötte, Orbán Viktor szerénységére mi sem jellemzőbb, mint hogy a 2012-ben készült tervek szerint normál nyomtávú pálya épült volna az egykori nyomvonalra, azonban később az alacsonyabb ár miatt új tervek születtek, akkor már keskenyebb nyomtávú kisvasút építésére. Pontosan (!) érkezik a vonat, a szerelvény mértéktartóan egy mozdonyból, két másodosztályú és egy elsőosztályú kocsiból áll, amit a hely szellemisége sugallta elegancia jegyében szalonkocsinak neveznek. A szendvicsesek meglepetésemre nem szállnak fel, hanem elhajtanak. Valószínűleg Gyurcsány ügynökei.

Öt utas

„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig” – jut eszembe Orbán Viktor, itt, Felcsúton, 2015. november 7-én elhangzott beszédének lényege, amiből egyedül a dátum tűnik kínosnak.

A szerelvénynek összesen öt utasa van, két nyugdíjas házaspár, valamint én. Mivel ők az első kocsiban foglalnak helyet, élek az exkluzív lehetőséggel, és a másodikban helyezem el magam, hogy a NER poétájaként méltó körülmények között utazhassak, a pórnéppel nem keveredve. Egy felhívásra leszek figyelmes: „Tedd teljessé a vonatozás élményét, egy kicsit másképp! Miben más a szalonkocsi? Klimatizált, exkluzív, elegáns bőrüléseken élvezheted a vonatozást, forró kávéval és jéghideg ásványvízzel kínálunk meg!” És mindezt potom 1500 forintért, ha az ember egy megállóra érvényes menettérti jegyet vásárol! Ami a másodosztályon piti 500 forint. Lelkes vagyok, mint Szájer József, ha Ipadet lát, meglepetésemre azonban a szalonkocsi le van zárva. Elhatározom, hogy ha hazaérek, a mulasztást jelentem a pártközpontban.

A vasútvonal 5,7 kilométer hosszú, rajta három állomás, úgymint Puskás Akadémia, Felcsút, Alcsúti Arborétum. A menetidő a kisvasút honlapja szerint 10–15 perc, illetve minden megállóhelyen 10 perc a várakozási idő. Vagyis, ha valaki például a 14.05-kor induló járatra vesz retúrjegyet, akkor 15.25-re ér vissza a kiindulópontra.

Megnéztük az ezerfős falut, ahol félmilliárdért épül focicsarnok - Magyar Hang

Tornatermet akartak, gigantikus futballcsarnokot kapnak a szászberekiek. Annyi pénz jött össze, hogy a támogatás egy részét vissza kellett mondani. Riport.

Mindent összevetve a Felcsút megállónál szállok csak fel, és az arborétumig utazom, meg vissza, mert kevés az idő, hiszen a falu minden csodáját szeretném behabzsolni egyetlen nap alatt. A vonat elmegy egy állattartó telep mellett, csak hogy a városi nyugdíjasok is láthassanak lovat, majd egy akácerdőben (hungarikum!) halad tovább.

A szerelvényen utazó két kalauz közül az egyik azt mondja, amikor odajön hozzám jegyvizsgáló szándékkal, hogy a kisvasút az apukákat nem érdekli, ezért ők általában előremennek kocsival, és a végállomáson várják meg a családot. Ez merő hangulatkeltés, hiszen nyugdíjas útitársaimat szemlátomást nem várják a szüleik az arborétumnál. Ott csak néhány idős francia turista álldogál, fotózzák a világ e csodáját, de nem – válaszolják invitáló kérdésemre –, nem szállnak fel, talán majd legközelebb. Érthetetlen.

„Itt idegenek ne tömködjenek semmit”

Mindent összevetve emlékezetesen szép élményekkel gazdagodva szállok le Felcsúton a vonatról. Ha tehetném, egészen Budapestig (sőt Moszkváig) meghosszabbítanám.

Az Átlátszó fent idézett adataihoz a kisvasutat üzemeltető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány egyébként annyit fűzött hozzá, hogy a veszteségeket adományokból rendezik. Valamint ezt is: „Általánosságban megállapítható, hogy a kisvasúti személyszállítás nem tartozik a legnyereségesebb ágazatokhoz. Megtérülése csak hosszabb távon képzelhető el.”

Igazságot Orbán Viktornak!

A valódi Felcsút a színfalak mögött.

A katarzis után egyszerre két terhet veszek a vállamra: megpróbálok kátyút és éttermet keresni. Kátyút könnyen találok, mert Felcsút Fő utcája egyszersmind a 811- es főút is, amit nemcsak a derék helyiek, hanem burzsoá áruszállítók, settenkedő ellenzéki pártok is használnak. Viszont Felcsút, a leendő főváros mellékútjait bármelyik település megirigyelhetné: nem jártam végig az összeset, de a zömük aszfaltozott, jó állapotú, és ez alól a Rákóczi Ferenc utca sem kivétel, amelynek végén, közvetlenül a Pancho Aréna mellett a szerény miniszterelnöki parasztház is megbúvik.

A Rákóczi utca túlsó végén azért több az úthiba, mint az innensőn, de ezen senki nem bánkódik. Az impertinens kutyapártiak nagy nehézségek árán, többek közt a temető mellett találtak befoltozni való kátyút, amit a gondos szakemberek – az igaziak – már körbe is jelöltek, mint látom. Szóval jöttek a kutyák, kátyúztak, Jakab Imre, a felcsúti műszaki ügyintéző meg felszólította az MKKP volt polgármesterjelöltjét, Mészáros Lászlót, hogy az általuk betömött kátyúkat állítsák vissza eredeti állapotukba. Vagyis, hogy legyen ismét lyuk az úton. Pedig Jakab ügyintéző azzal indokolta a visszaállítás szükségességét, hogy szakszerűtlennek ítélte meg a kivitelezést, és hogy végre kezdenék a valódi kátyúzást az utakon.

Nem kegyelmeznek a Kétfarkú betömött kátyújának: ki kell bontaniuk - Magyar Hang

Nyolc napot kaptak, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot. Már válaszoltak is az önkormányzatnak.

A kutyapárt inkább kifizeti a bírságot, addig viszont kellemetlenül sima úton kell közlekedni. Értem a helyiek felháborodását. Akik kevesen vannak az utcákon, mert mindenki dolgozik éppen, és nagyjából mindenki Mészáros Lőrincnél, az ország megmentőjének valamelyik cégénél, ezért aztán nem csodálkozom, hogy kritikus hangot ütnek meg. „Nagyon helyes, hogy visszakátyúztatnak, nálunk itt idegenek ne tömködjenek semmit” – mondja egy férfi az egyik boltnál.

„Attól, hogy az urak gazdagok, mi még szegények maradunk”

Narancssárga ingemnek hála lassan megenyhülnek a helyiek, egy asszony arról panaszkodik, hogy a környező településekről – például a sokkal nagyobb Bicskéről – is ide hordják a gyerekeket óvodába, iskolába a szülők. És hogy egyre több a betelepülő – emelve az ingatlanárakat –, arra számítva, hogy majd itt jobb lesz nekik. „Jobb lesz?” – kérdezem erőteljesen bólogatva, mintegy segítve a választ. „Francot lesz jó, attól, hogy az urak gazdagok, mi még szegények maradunk” – válaszolja, majd biciklire ül és elteker.

„Már hogyne örülnénk a vasútnak meg a focipályának? Normális maga? Ki az a hülye, aki nem örül annak, hogy ilyesmik lesznek a falujában? Ráadásul úgy, hogy meg sem kérdezték róla!” – ingerültködik velem egy újabb felcsúti polgár, teljesen jogosan.

Utóbb azt is megtudom, hogy a viccpárt jelöltjére, Mészáros Lászlóra kevesen szavaztak az időközi polgármester-választáson, mert a többség Mészáros Lászlóra szavazott, a helyire. „De mi tudjuk jól, hogy kik azok, akik nem” – mondja egy olyan hely csaposa, ahol sokan fordulnak meg alkoholfogyasztási szándékkal.

Garancsi vendégeként repült Orbán a Mészároshoz köthető luxusgépen - Magyar Hang

A repülő többször is keresztezte egy luxusjacht útját, amelyen a felcsúti vállalkozó, valamint üzletfelei és állami vezetők is megfordultak.

A gasztrovonalat folyamatosan kézben tartom, annál is inkább, mert már önemésztően éhes vagyok, de semmi. A boltokból délutánra elkapkodták a kaviárt, lazacot, bresse-i csirkét, serrano sonkát, és a szarvasgombát is a felcsútiak, nekem, átutazónak csak egy beszáradt pizzás kifli jut, viszont az 130 forintért! Nem lepődnék meg, ha ezt is taotámogatásból finanszíroznák. Étterem viszont nincsen Felcsúton. Egy jóakaróm segíteni próbál: „A stadionnál van egy ilyen izé, kávézó-büfé.” Csak hát oda most nem lehet bemenni. A falu szélén, a Pancho Aréna mellett szép, réztetejű sportcsarnok épül, a focistadionnál lényegesen nagyvonalúbb, 6 milliárdos költségvetésből. Ezt nem a jóakaróm mondja, ő csak ennyit told hozzá, kínzó éhségemet helyben orvosolandó: „Egyszer talán lesz majd ott egy étterem is!”