A csütörtöki kormányinfó alkalmából ismét Gulyás Gergellyel készítettünk villáminterjút a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda közötti alig egyperces sétája során, miután a Magyar Hangot továbbra sem engedik be a sajtótájékoztatóra. A kancelláriaminisztert arról kérdeztük, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy Magyarországon csökkenjen a tumoros megbetegedések okozta halálozásszám, illetve várható-e változás a megelőzés és a kezelések finanszírozásában, amiben ugyanakkor sereghajtók vagyunk.
A minisztert a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég nyilvánosságra hozott jelentése alapján kérdeztük. Eszerint 2019-ben hazánkban 33 százalékkal többen haltak meg rákban, mint az EU-tagállamok átlagában, 2020-ban pedig 10 százalékkal több daganatos beteget diagnosztizáltak, mint az uniós átlag. A rákhoz kötődő halálozás tekintetében Magyarország sajnos első Európában. Eközben a daganatos betegeknél az egy főre jutó gyógyítási ráfordítás mindössze az uniós átlag 69 százaléka Magyarországon, ráadásul a magyar egészségügy humánerőforrás-hiánya miatt a betegek ellátásában is jelentősek a területi egyenlőtlenségek. Így a regionális és megyei központokban hiány van onkológusból, radiológusból, és az OECD szerint csak az Országos Onkológiai Intézet rendelkezik elegendő számú szakemberrel.
Gulyás kérdésünkre úgy fogalmazott: „Soha olyan komoly finanszírozásbővülés nem volt, mint az elmúlt években. Nem is beszélve arról, hogy egyébként az egészségügyön belüli finanszírozása az onkológia esetében a legnagyobb. Tehát érdemes újra megvizsgálni az adatokat, hogy pontos számokon nyugszanak-e”. Azon kérdésünkre, hogy mikor lesz látható nyoma a statisztikákban az általa emlegetett javulásnak, azt mondta: „reméljük, hogy nap mint nap.”
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) 2014-es összefoglalója szerint a daganatos megbetegedésekhez kapcsolódó kiadások közel 160 milliárd forintot tettek ki. Az OECD Magyarország vonatkozásában a daganatos betegségekkel kapcsolatos összes költést 2018-ban 1372 millió euróra becsülte, ami akkori – 320 forintos – euróárfolyamon számolva 439 milliárd forintnak felel meg, vagyis 5 év alatt valóban jelentősen nőtt a ráfordítás. Ám ahogy arra az OECD riportja is felhívja a figyelmet, a magyar egészségügyi kassza abban az évben a daganatos betegekre személyenként 226 eurót (körülbelül 72 ezer forintot) költött, az uniós országokban ez az összeg elérte a 326 eurót (104 ezer forintot).
