Kövér László: Tapasztalatainkat tudjuk felajánlani a szakadék szélére szorított Európának

Kövér László: Tapasztalatainkat tudjuk felajánlani a szakadék szélére szorított Európának

Kövér László beszédet mond a piliscsabai Nemzeti összetartozás műegyüttesének utolsó darabjának avató ünnepségén 2022. szeptember 11-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A XX. században „sziklafal és szakadék közé szorított” magyarság a saját tapasztalatait tudja felajánlani a XXI. században szakadék szélére szorított Európának – mondta Kövér László vasárnap a Pest megyei Piliscsabán, a Nemzeti összetartozás harangjának avatási ünnepségén. Megfogalmazása szerint a magyarság egy évszázad alatt „megmászta a maga sziklafalát”, azaz sikerült elkerülnie a sorsot, amit ellenfelei szántak neki. Az ezeréves Magyarország az elmúlt száz esztendőben ugyanis teljesítményével és eredményével ismét bebizonyította, hogy a történelemben és a politikában a szakadékok fölött tornyosuló sziklafalak soha nem megmászhatatlanok.

A magyar nemzet ma változatlanul a legnagyobb lélekszámú nép a Kárpát-medencében, amely határokon átívelve lélekben békésen újra egyesült. – A magyar állam visszanyerte cselekvőképességét és erejét arra, hogy szolgálja és óvja nemzetét, képességét, hogy tanulni tudjon a szomszédaitól és Európától, és visszanyerte önbizalmát és tekintélyét arra is, hogy sok tekintetben utat és példát mutasson szomszédainak és egész Európának – fogalmazott Kövér László.

Kitért arra, hogy a gondolkodó európai emberek életérzése ma hasonló a száz esztendővel ezelőtti magyarság életérzéséhez. Egykoron, mint az első világháború egyik vesztesét, Magyarországot politikailag alávetettségre, gazdaságilag életképtelenségre, katonailag kiszolgáltatottságra, a magyar nemzetet megaláztatásra, szétszakítottságra, több mint három millió magyart pedig nemzeti önazonosságának elveszítésére ítélték a győztesek. – Mi, magyarok mindezt egyetlen szóba sűrítve úgy nevezzük: Trianon – mondta. Ma, az ukrajnai háború kitörését politikailag megakadályozni nem tudó, a békét diplomáciailag helyreállítani képtelen és – külső nyomásra – a legalapvetőbb gazdasági érdekei ellen cselekvő Európai Unió már most vesztesnek minősül attól függetlenül, hogy a háborús frontokon melyik közvetlen hadviselő fél hirdeti majd ki magát győztesnek. Európán kívüli érdekcsoportok és magánhatalmak az Európai Uniót egészében és minden uniós tagállamot külön-külön katonai kiszolgáltatottságra, politikai alávetettségre, gazdasági és energetikai életképtelenségre, pénzügyi eladósításra, kifosztásra és társadalmi szétzilálásra szánnak.

– Fel akarják számolni az európai nemzetek önazonosságát, keresztény hitét és megtartó közösségeit, hogy ellenállás nélkül manipulálhassák, kisajátíthassák, végső soron pedig felszámolhassák demokratikus államaikat és gyarmatosíthassák Európát – vélekedett. Majd leszögezte, hogy „mi, magyarok a XX. században megtanultuk, hogy mindig csak annyira élünk, amennyire Magyarország él”. Az európai nemzeteknek a XXI. században kell megtanulniuk ugyanezt: „európaiként is mindig csak annyira élhetünk, amennyire a saját hazánk él”.

A házelnök szólt arról is, hogy a sziklafalakon egymás nyomaiba lépő, egymással összekötött hegymászók kötélbarátságnak nevezik egymásra utaltságukat, és tudják, hogy együtt emelkednek vagy együtt zuhannak. A hegymászóknak nem szeretniük, hanem tisztelniük kell egymást, és mindig tudatában lenniük annak, hogy egymástól függenek, és csak együtt juthatnak célba. Az európai – és benne a Kárpát-medencében együtt élő – nemzeteknek ilyen kötélbarátságot kell kötniük egymással azért, hogy Európa túljusson a maga XXI. századi sziklafalán, hogy „gyerekeink és unokáink ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek a jövőnek”. – Ebben a barátságban ránk, magyarokra mindig számíthatnak Kárpát-medencei szomszédaink és minden európai nemzet – fogalmazott.

Farkas András, Piliscsaba KDNP-s polgármestere a Nemzeti Összetartozás emlékműegyüttes létrejöttéről szólva felidézte: 1934-ben a piliscsabaiak gyűjtést szerveztek egy országzászló állítására, hogy méltó jellel emlékezhessenek a trianoni békediktátumra, de Piliscsaba képviselő-testülete felajánlotta az emlékmű állítására összegyűjtött összeget a Jugoszláviából kiutasított magyarok megsegítésére, így az országzászlót nem állíthatták fel. 2010-ben, miután az Országgyűlés döntött a nemzeti összetartozás napjáról, Piliscsaba akkori polgármestere rendeletet hozott a helyi megemlékezésről, és fából készült Trianon-emlékművet is állíttatott a településen. A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján végül a település lakói beteljesítették az 1934-es szándékot, és országzászlót állítottak.

Az országzászló mellett egy a mai napig üresen álló harangláb áll. A vasárnap a helyére került harang Kiss Antal és családjának adománya, amely székelyföldi régi, összetört harangdarabokból öntettek. – A haranggal mától teljes az emlékmű, összeállt, miként összeolvadtak a székelyföldi régi harangdarabok az új harang testében, példát mutatva a "sok helyről érkezett, most közösséggé váló piliscsabaiaknak is – fogalmazott Farkas András.

Kiss Antal adományozó arról beszélt, hogy kötél nélkül nincsen harang, és a harangkötél az emberiség legősibb, mára azonban majdnem elfeledett növényéből, kenderből készül. A kender millió pici szálból áll, és a legerősebb ütéseket is kibírja. A kenderhez hasonló a magyarság is, amely sok-sok pici szálból összesodorva olyan erőssé vált, hogy ezer éve nem tudja elmozdítani a Kárpát-medencéből semmilyen erő.

A harangot a település katolikus papja, református és evangélikus lelkésze közösen áldotta meg.

(MTI)