Minden huszadik fiatal még csak meg sem próbál tovább tanulni az általános iskola befejezése után – többek között ez derült ki a Margón kívül című kötetből, ami a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 mellett ad számot a fiatalság mai helyzetéről, kilátásairól. Utóbbi a gyorsjelentés után másfél évvel látott napvilágot, bemutatva, hogy sokan ma is a legfőbb problémának a kilátástalanságot, a szegénységet tartják. A négy évente lefolytatott kutatást azonos módszertannal végzik mindig, most nyolcezer magyarországi és négyezer határon túli 15-29 éves megkérdezésével.
Mint a 24.hu ismertette, a Margón kívül már publikált kutatásból kimaradt szempontokat gyűjtötte össze. Ahogy az Excenter Kutatóközpont kiadványa ismerteti, a 2016-os adatfelvétel volt az első, amikor az uniós forrásból finanszírozott kutatás adatbázisa nem volt elérhető, 2018-ig pedig semmilyen információt nem lehetett megtudni az adatokról.
A kötet megállapítja, hogy az oktatási esélyeket tekintve az elmúlt tizenhat évben nemigen volt javulás, a felsőoktatás lehetősége pedig egyre inkább elérhetetlenné válik az alacsonyabb társadalmi-kulturális tőkével rendelkezők számára. Akiknek az édesapja maximum nyolc osztályt végzett, azok elsősorban maguk is szakmunkásképzőbe, szakiskolába járnak, miközben a felsőoktatás inkább az érettségizett szülők gyermekei számára reális opció. A roma fiatalok körében jóval alacsonyabb a tanulók aránya, mint más társadalmi csoportokban: negyvenegy százalékhoz képest húszról beszélhetünk. A roma ifjak több mint héttizede legfeljebb általános iskolás végzettséggel bír, érettségije pedig mindössze öt százalékuknak volt. Diplomáig a megkérdezett cigány fiatalok egyike sem jutott el.
A KSH adatainál sokkal negatívabban ítélik meg a felnőttkorba lépők a lehetőségeiket, munkaerőpiaci kilátásaikban bizonytalanok. Munkahelyüket kevésbé érzik veszélyeztetettnek azok, akiknek sikerült elhelyezkedniük, a perspektívákat ugyanakkor nem látják maguk előtt. Negyvenöt százalék szerint az elmúlt tíz évben romlott az emberek életszínvonala. A megkérdezettek hét százaléka gondolta, hogy teljesen felhőtlen anyagi körülmények között él, miközben tizenegy százalék számolt be rendszeres nélkülözésről.
„Nagymintás ifjúsági kutatások 2000 óta 4 évenként készülnek Magyarországon, ezeket pedig a mindenkori kormány, legutóbb az Európai Unió finanszírozza” – erről beszélt lapunknak az MTA TK tudományos főmunkatársa, Szabó Andrea. A kutatást végző csapat tagja, a Margón kívül kötet létrehozásában viszont nem vett részt, így elsősorban benyomásait osztotta meg a Magyar Hanggal. Az előbbiekhez hozzátette: a nagymintás ifjúságkutatások azon ritka társadalmi produktumok közé tartoznak, amelyek szükségességében kormányokon túlmutató nemzeti konszenzus uralkodik, ráadásul nemzetközi összehasonlításban is egyedülállók. Úgy vélte, hogy ezen kutatásokra büszkék lehetünk.
Eddig 5 hulláma volt a vizsgálat-sorozatnak, amik mindig jól mutatták, hol áll a társadalom, szemben azokkal a sztereotípiákkal, amelyek a felnőttek fejében az ifjúságról élnek – jegyezte meg. Tíz éve a fiatalokat olyan általános társadalmi problémák aggasztották, mint a pénztelenség, létbizonytalanság, munkanélküliség, céltalanság. 2016-ban a munkanélküliség háttérbe szorult a problématérképen, az anyagi nehézségek viszont nem, ami arra utal, hogy elhelyezkedni könnyebb, de a kezdő fizetések továbbra sem biztatóak. Összességében viszont a könnyebb elhelyezkedés mégis javíthatta a fiatal munkavállalók közérzetét, ezért is alakulhat ki az az általánosabb kép, hogy a fiatalok jobban érzik magukat a bőrükben – vélte Szabó. Hozzátéve, hogy a problématérképen a korábbiakhoz képest előrébb kerültek viszont olyan problémák, mint a kábítószerek és az alkoholizmus elterjedése, a helyzet kezelésére viszont nincs felkészülve a társadalom.
Érdemes meglátni azt is Szabó szerint, hogy egyes hátrányos helyzetű csoportok esélyei nem javultak, vagy kritikusabbá váltak. A lemorzsolódó fiatalok lehetőségei összefüggésben lehetnek a tankötelezettségi korhatár leszállításával, ami Szabó szerint rossz döntés volt, hatásai pedig nem lettek eléggé modellezve.
A felnőttkorba lépők apolitikussága jellemző máshol is Európában, viszont Magyarország e téren is kedvezőtlenebb helyzetben van, aminek meglehetnek a maga szociológiai okai. Szabó szerint a politikai kultúra, a politikai hagyomány következménye lehet mindez: a politikai hatalom is inkább azt hangsúlyozza, hogy négyévente el kell menni szavazni, az aközben történő aktivitást viszont már nem preferálja.
Az elvándorlás kapcsán érdemes látni, hogy van egy bizonyos divatja is a fiatalok körében, szokás úgy érezni, hogy Nyugaton könnyebb boldogulni. A más országban való próbálkozás viszont ma már természetes dolog is a felnövekvő generáció számára. „Bauer Béla szociológus szokta mondani, hogy a fiatalok fejében a nyugat-európai munka már nem feltétlenül úgy jelenik meg, hogy külföldön dolgoznak. Sokkal inkább gondolnak arra, hogy az Európai Unión belül próbálkoznak máshol. Már nem számít afféle misztikus dolognak, hogy valaki külföldön vállal munkát, mint a kádárizmusban” – fűzte hozzá Szabó Andrea.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
