Olaszliszka: két lincselő már kiszabadult

Olaszliszka: két lincselő már kiszabadult

Emlékhely Szögi Lajos meggyilkolásának helyszínén (Fotó: Farkas Norbert)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Géza, az olaszliszkai Matolcsi kocsma törzsvendége igen őszinte ember. Annyira, hogy most tiltotta le őt a Facebook. Miközben kikéri az italát, két régi bűnügy kapcsán a napokban hozott bírói ítéletekről kérdezzük.

Először is itt van Sztojka Iván ügye: „kifogástalan magatartására” hivatkozva kedvezménnyel szabadult a börtönből, ahova a veszprémi román kézilabdázó, Marian Cozma 2009-es meggyilkolásában való részvételért került. A Szombathelyi Törvényszék ezt egy 2013-ban meghozott törvénymódosításnak köszönhetően tehette meg. Ugyanígy járhatott volna el a Balassagyarmati Törvényszék bírája is a 2006-os olaszliszkai lincselés harmadrendű vádlottja esetében is, hiszen a rács mögött nem volt gond Szarka András magaviseletével, de ő nem kapott kedvezményt. A nem jogerős döntés indoka az, hogy az eljáró bíró szerint büntetés-végrehajtási bírája úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok, továbbra is csak úgy érhetők el, hogy ha az elítélt nem kerül szabadlábra. Úgy tudjuk, hogy eddig nem szabadult ki a negyedrendű vádlott, Horváth Dezsőné, Horváth Kitti édesanyja sem, pedig őt is pont tizenöt év fegyházra ítélték, mint Szarkát. A két fiatalkorú elkövető viszont kiszabadult már, egyikük rendszeresen hazajár Olaszliszkára.

– Miért, a Dózsa György úti gázoló miért lehet szabadlábon? Vagy az azeri baltás gyilkos? Na azt, mondjuk, tudjuk: ő sok millió dollárért mehetett haza. Viszont a Tiborcz gyerek! Na, ő miért nincs rács mögött? Ilyenek ezek…– felel a kérdésre kérdésekkel Géza. Majd hozzáteszi: azzal kéne inkább törődni ezek helyett, hogy milyen szegény egy vidék ez. Csak közmunka van, meg napszám, ennyi. Más semmi!

„A cigányok balhéznak egymással”

A csaposnő szomorúan bólogat, és közben tölt valakinek, aki névtelenül nyilatkozik nekünk. – Nincs itt roma–magyar ellentét. A cigányok balhéznak egymással inkább. Vannak, tudja, a pályásiak, akik a befalazott focipálya mellett laknak. Meg az alvégesiek.

2006-ban Olaszliszka alvégén történt meg a lincselés, amelynek során gyermekei szeme láttára agyonverték Szögi Lajos tiszavasvári tanárt. Mindezt azért, mert a falun áthajtó férfi autója előtt haladt el biciklijével Horváth Kitti, Szögi pedig azt hitte, elsodorta járművével a 11 éves kislányt, ezért megállt, hogy segítsen rajta, ám Kitti családja vezetésével az ott összecsődült tömeg különös kegyetlenséggel, mintegy 140 fejtájékra mért ütéssel és rúgással végzett a tanárral. A lányhoz egyébként az autó hozzá sem ért. Az elítéltek és a nem elítélt tettesek alvégiek voltak mindannyian.

A befalazott és gazzal benőtt olaszliszkai focipálya környékén csirkék futkároznak és nyulak ugrabugrálnak az udvarokon pancsoló meztelen gyerekek között. A „pályásiak” elmondása szerint a miniszterelnöki tanácsadó, Hegedűs Zsuzsa alapítványa, a Minden Gyermek Lakjon Jól! hozta nekik a jószágokat.

– Az itteniek nevelik őket, becsülettel, de az alvégiek eladták őket! – jelenti ki Horváth József. A copfos, heges, tetovált férfi igazi helyi véleményvezér. Minden szavára egyetértő bólogatások érkeznek a verandán hűsölőktől.

A pályásiak és az alvégiek

– Ha egyet kiengedtek a Cozma-gyilkosság vádlottjai közül, akkor egy liszkait is ki kellett volna. Így lett volna igazságos, nem? – mondja ezt úgy, hogy nincs jó véleménnyel az alvégiekről. „A másik családról”.

„Az Iván egy komoly üzletember” – Sztojkáék nem félnek – Magyar Hang

Félnek-e az enyingiek Sztojkától, és neki van-e félnivalója? Mit gondolnak róla, akik ismerik? A teljes riport.

– A pályásiak dolgosabbak, a gyerekek is járnak napszámba, még ő is, az alvégiek fel se kelnek sokszor. Nem azért mondjuk ezt, mert gyűlölnénk a cigányokat, hát mi is azok vagyunk – sommázza immár Horváth neje.

– Amikor 2006-ban is jöttek a motorosok, az alvégiek eltűntek a Bodrog másik oldalára. Mi maradtunk, mert a motorosok is mondták, hogy nem velünk van itt a baj.

Az azóta kiszabadult alvégiekről csupa jó véleménnyel van viszont Horváth, aki háromszor is nemmel felel arra a kérdésünkre, rokona-e a lincselésben a prímet vivő Horváthéknak.

[caption id="attachment_8512" align="aligncenter" width="1000"]

Balról Horváth József (Fotó: Farkas Norbert)[/caption]

– Csak névrokonok. Másik család – ismétli meg. Úgy tudja, hogy a fiatalkorúként rács mögé kerülők már rég szabadultak, külföldön dolgoznak, egyikükről azt hallotta, hogy a húsiparban helyezkedett el. Állítólag havonta hazajárnak, és „meghúzzák magukat”. A két fiatalembernek egyébként a rokonaik is érintettek a lincselésben: a negyedrendű, már kiszabadult vádlott például annak a Szarkának az öccse, akinek most bent kellett maradnia. A nyolcadrendű vádlott pedig az „elsodort lány” testvére. Megtudtuk azt is, hogy Kitti azóta férjhez ment, gyermeke született, majd el is költözött a faluból egy közeli településre, ám most úgy hírlik, hogy ő is visszaköltözött Olaszliszkára. De már nem az alvégre.

„A tanár úr lánya édességet vett a gyerekeimnek”

– Változott valami a falu megítélésében az eset óta eltelt tizenkét év óta? Enyhült itt a feszültség valamelyest?

– Semmi. Semmit – mondja Horváth József, és csak ekkor vesszük észre, hogy egy piros macskaszemet tart a kezében. Hiába süt hét ágra a nap, a fényvisszaverő egyszerűen nem akar ragyogni a kezében. Már szinte menni készülünk, mikor ismét megszólal a neje.

– Más volt itt minden. Hát aznap, amikor ez az egész megtörtént, akkor Vámosújfaluban a tanár úr lánya édességet vett a gyerekeimnek.

Kiderült, hogy Horváth a szomszédos település kapusa volt akkor, és a családja átment megnézni a meccsét. Csapattársa pedig az a fiatalember volt, aki akkoriban Szögi Lajos legidősebb lányának udvarolt. Hozzájuk indult lányaival a pedagógus Olaszliszkán át Tiszavasváriból, amikor feltűnt az alvégi út mentén a bicikliző Horváth Kitti. Aztán a „pályási” család már Vámosszabadiban hallotta a hírt, valakit halálra vertek Olaszliszkán.

„Ha én most beszélnék, bajba kerülnék”

Egy portát találunk csak erre, ahol nincsenek baromfik, csak újszülött kiskutyák. A félmeztelen házigazda panaszkodna is, de felesége csendre inti. Amikor pedig elmondjuk, miről kérdeznénk, már magától hallgat el.

– Ha én most beszélnék, bajba kerülnék. Felrobbanna a házam. Menjen inkább arra – mutat a hátunk mögé.

Az alvég van arra, a hőségben remegőnek tetsző, keszekuszán álló házakkal, mögötte pedig a Tokaji borvidék rendezett szőlősoraival. A kihalt alvégen – itt tényleg nincs kotkodácsolás – találkozunk Tiborral, aki szerint bonyolult ez az ügy.

– Apám is ült hét évet csak azért, mert leírta valahova a nevét, szóval nem olyan egyszerű ez.

Ő is volt rács mögött másfél évet, „ilyen zsarolásos dolog miatt”, legyez a kezével. Meg van róla győződve, hogy azért kapott tíz hónappal kevesebbet másodfokon, mint első fokon, mert a két tárgyalás között kijelentkezett Olaszliszkáról, és el is költözött.

[caption id="attachment_8513" align="aligncenter" width="1000"]

Üres ház Olaszliszka alvégén (Fotó: Farkas Norbert)[/caption]

– Lenne feszültség, ha most kiengedték volna a harmadrendű vádlottat?

– Lehet, lenne tüntetés, meg jönnének megint a motorosok. Bár amikor a két fiatalkorút kiengedték (ők tíz évet kaptak – a szerk.), és először hazajöttek, akkor nem történt semmi. Pedig vártuk, hogy lesz valami – teszi hozzá.

Annyi azért történt, hogy Horváthék elhagyatott alvégi házába beköltözött egy család, viszont a többi ingatlan jó része üres a főúton. Bicikliző fiúk, telefonjukat nézegető lányok, babakocsit toló nők mennek el közöttük. Senki sem rohanna ki belőlük, ha ne adj’ Isten megint történne itt valami.

Elmaradt kártérítés

Sem Szögi Lajos családja, sem pedig Marian Cozma hozzátartozói nem kapták még meg azt az összeget (46 millió, illetve 236 millió forintot), amit a bíróság jogerősen megállapított. Mivel mindkét esetben a sértettek jogi képviselője dr. Helmeczy László volt, az ügyvéd még 2013- ban nyílt levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, amely az akkor még létező Népszabadságban látott napvilágot.

Helmeczy azt szerette volna elérni, hogy módosítsák úgy az áldozatvédelmi törvényt, hogy lehetősége legyen a kormánynak arra, hogy a fentiekhez hasonló, nagy visszhangot kiváltó esetekben, egyedi elbírálás alapján, az állam nyújtson segítséget az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott áldozatoknak vagy hozzátartozóiknak. Juhász Ferenc MSZP-s képviselő módosítót is adott be akkor az ügyben, amit még a Jobbik is támogatott volna, ám a fideszes többségű Országgyűlés még csak tárgysorozatba sem vette a javaslatot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.